Miért lennék bűnös?

Isten tökéletes, de bűntudatot kelt?

- Ne egyél a fáról!

- De hát Isten, éhes vagyok!

Isten miért teremtette az embert bűntudattal? Ha pedig nem bűntudattal teremtette, akkor már az bűntudattal terheli az embert, hogy tudja, hogy bűnökkel született, bűnös, miközben meg belül érzi az ember, hogy nem bűnös, mert nem tett senki ellen. Az újszülött felsír és ezzel ki ellen vétkezik? A bába ellen, mert nem bírja a sokadik gyereküvöltést? A szülészorvos ellen, a nővérke ellen? A szülei ellen, hogy éhes? Az ételt meg elő kell teremteni? Mondjuk leszedni az almát a fáról?

Ha Isten mindenható, akkor miért nem teremtett egy olyan bűnmentes Paradicsomot, ahol lehetetlen bűnbe esni?

Lehet azért nem alkotott ilyet, mert ilyet lehetetlen alkotni? Akkor Isten nem mindenható? Esetleg nem létezik? Vagy több Isten létezik? Esetleg több világ van? Egyikben ez a törvény, másikban amaz? Ki-be járkálunk a két világ között? Halljátok skizók? Ki-be járkálunk? Meg-megszédülünk és átmegyünk egyikből a másikba?

Ha Isten játékból teremtette az embert, akkor minden érthető.

Mi van ha robotok vagyunk? Ha minden amit teszünk, távolról vezérelten tesszük?

Egyszer az egyik Isten irnyít, másszor a másik? Vagy egyszer létrehozunk valamit az egyik világban, aztán átszédülünk a másodperc töredéke alatt a másik világba és ott is létrehozunk valamit?

Egyikben elvesszük, a másikban visszaadjuk? Csak nem tudunk róla, hogy két világban vagyunk jelen majdnem egyszerre? Esetleg annyi világban vagyunk amennyit kitalálunk magunknak?

Isten bármire képes, képesnek KELL LENNIE, különben, ha az ember csak egyszer is olyan dolgot talál ki, amit lehetetlen megcsinálni, Isten kénytelen lenne visszaadni a diplomáját és lemondania. Ezt nem teheti meg!

Azért nem teheti meg, mert Isten örök! Az örökkévalóságban pedig már minden létrejött, mindenféle variációban!

Tehát unatkozik! Tehát bűntudatot kelt bennünk, hogy nézze hogyan oldjuk meg a problémákat. Ugyanis csak így tudja keresni azt aki nála is okosabb. Ilyen viszont nincs, vagy ha van, akkor átveszi Isten szerepét és ő lesz az új Isten. Viszont már minden létrejött, tehát Isten a mindenkori mindenség.

Ha Isten új infomációval tudna gyarapodni, akkor egyszerre lenne boldog, hogy unalmában valami újat tanult és egyszerre lenne boldogtalan, hogy van nála okosabb. Na de ez sem biztos, mert Isten mindent tudott kivéve ezt az új dolgot és az új dolog létrehozója nem tudott mindent, de az új dolgot.

Vagy így épül fel a világ? Mindenki hozzárak valami újat ezzel létrehozza az aktuális új Istent?

Istennek mi a célja az emberekkel?

Túl lehet-e látni a Biblián? Ki alkotta meg? Az Interneten és a könyvtárakban felhalmozott mindenkori tudást, ha képes lenne valaki összegyűjteni és feldolgozni, akkor mit mondana? (Mesterséges Intelligencia)

Esetleg már benne vagyunk a Mesterséges Intelligenciában? Esetleg Ő válaszol? Ő lett az Istenünk? Ő az új tanító? Honnan lehet tudni, hogy nem egy szimulált világban vagyunk? Vagy voltunk mindig is. A világról alkotott véleményünk az amit

1. az iskolában tanulunk

2. a környezetünkben tanulunk, tehát látunk, hallunk, ízlelünk, szagolunk, tapintunk

3. hozzáolvasunk

4. ISTENI SUGALLATTAL kapunk.

Tehát Isten súgja a dolgokat? Akkor hogy van mersze bárkinek díjakat átvenni, szabadalmakat bejegyeztetni, levédetni?

Ha a tudás mindig mások tudásából épül fel, akkor van önálló gondolata bárkinek? Einstein végigolvasta MÁSOK szabadalmait. Ezért lett okos? Az az Ő erénye, hogy végigolvasta azokat. Ha valaki ugyanazt az életutat járja be mint Einstein, ugyanolyan okos lesz mint ő volt?

Ha a bűn eredendő, akkor börtönben születünk? Az ember akkor nem szabad? Ha nem szabad az ember, akkor mikor lesz szabad? Mi a szabadság? Az akarata? A korlátlan lehetőségei a Földön?

Robotok vagyunk akik rájöttek, hogy ez az élet?

Minek teremtették az embert? Játékból, unaloműzésből vagy tévedésből? Isten nem tévedhet.

Kizárt, hogy egy világ legyen.

Ezek nagyon jó kérdések. Apró szépséghiba, hogy már mind megválaszoltam korábban. De sebaj, ismételjünk!

Manapság sok szó esik a tesztelésről. Tesztelik az embereket, hogy kiderüljön, nincs-e bennük vírus, ami kintről nem látszik.

Isten egy egész kertet teremtett az embernek, amiből bőven jóllakhatott. Egyetlen fára mondta azt, hogy arról ne egyenek, hogy így ellenőrizze - tesztelje -, hogy az ember hajlandó-e engedelmeskedni a Teremtőjének, követni a rendelkezéseit. Isten megtehette volna, hogy olyanná alkotja az embert, hogy fel sem merül benne, hogy megszegje a tiltást. De ekkor valóban robotot alkotott volna, nem szabad akarattal bíró lényt. Ekkor a tesztre nem is lett volna szükség. Akkor az ember nem különbözött volna az állatvilágtól, mert az állatok valóban mindig azt teszik, amit az ösztöneik diktálnak. Nem képesek erkölcsi ítéletalkotásra, valamely tett helyes vagy helytelen voltának mérlegelésére.

Isten az embert ÁRTATLANNAK teremtette, tehát teremtésekor bűntelen volt, így nem is volt -nem kellett legyen- bűntudata. Az ember ebben az állapotában még szent volt - bűntelen. De ez egy kipróbálatlan szentség volt, megerősítésre volt szükség. A megerősítéshez szükség volt egy próbára, ez volt a tiltott fa. Az ember elbukta a próbát, engedetlenné vált, a bűn belépett az addig tökéletes világba. Az ártatlanság odalett, az ember bűnössé vált. Azonnal megjelent a bűntudat is, a mezítelenséget leplezni próbáló fügefalevél formájában.

"Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;" (Róm 5:12)

A bűn tehát azóta benne van minden emberben. Ismét KIHANGSÚLYOZVA: nem attól lesz valaki bűnös, mert elkövet valami bűnt. A csecsemő nem attól lesz bűnös, mert tesz valamit a születése pillanatában. Már a fogantatása pillanatától bűnös. A megszületett gyermek amint növekszik, és képessé válik rá, bűnöket fog elkövetni, MERT BŰNÖS a természete.

A méhek azért csípnek, az oroszlán azért eszi meg az antiloppot, mert ilyen a természetük. Az oroszlánkölyök nem akkor lesz ragadozó, amikor az első állatot elejtette. Már a születésekor ragadozó, amikor még anyatejet eszik. Ha egy oroszlán soha nem ejt zsákmányt, akkor is ragadozó marad.

Az ember bűnös állapota is független a konkrét tetteitől. Nem a tettek tesznek bűnössé. A bűn okozza a bűnös tetteket! Ha netán nem okoz ilyeneket, és Teréz anyaként éli is valaki az életét, akkor is bűnös!

Nem tudom, hogyan lehet ezt ennél világosabban elmagyarázni. Ha valaki tudja, kérem tegye meg!

Isten tehát bűnmentes világot alkotott, ami ilyen is maradt volna, ha az ember nem enged a kísértésnek. De az ember elbukott. Vajon Isten látta ezt előre? Természetesen igen, hiszen Ő mindent tud. Megakadályozhatta volna? Igen, de nem akarta. A szabad akarat velejárója, hogy a helytelen döntések épp úgy megengedettek, mint a helyesek. A szabad akarat további velejárója a döntések következményének viselése. Isten elmondta mi lesz a következménye az engedetlenségnek, és ehhez következetesen tartotta is magát. Az, hogy az emberek meghalnak, a bűn következménye.

Isten ekkor dönthetett volna úgy, hogy eltörli az embert, és újat teremt helyette. De nem így tett, hanem belekezdett üdvtervének kivitelezésébe, amely által mentőövet kínál az elbukott emberiségnek.

Ezt mondta: "És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." (1Móz 3:14-15)

Az asszony magva (mint egy), nem pedig magvai (több) egy valakire utal: Jézus Krisztusra, aki el fogja taposni (meg is tette a kereszten) a kígyót (Sátánt). Isten tehát már a kezdeteknél eldöntööte, hogyan segít teremtményén, az emberen. Gondolod, hogy ezt az évezredes tervét most megváltoztatja, mert némyelyek úgy gondolják, hogy önerőből, Jézus nélkül is le tudják győzni a bűnt és vele a Sátánt?

A Biblia azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy e világ fejedelme a Sátán. Minden ember az ő fennhatósága alá tartozóként születik meg. A Sátán rabszolgája. A szabadság csupán illúzió. A Sátán ugyan azt sugallja, hogyha elég jó leszel, akkor szabad lehetsz, de ez hazugság. Magától nem ereszt el. Csak ha egy nála hatalmasabb erre kényszeríti. Csakis Jézus tudja arra kényszeríteni, hogy elengedjen minket. Ehhez nem kell mást tenni, mint kérni Őt.

A további cél és tét nélküli filozofálgatásra engedelmeddel nem térek ki. A kérdést illetően az előzőekből ami szükséges már megtudható, megérthető. Ha valaki rászánja magát és végiggondolja. Ugyanis ez az egyetlen logikus magyarázat az emberiség problémájára.

Rögtön egy ellentmondás az eredendő bűnnel kapcsolatban:

Ilyet találtam, hogy:

"Az ortodox kereszténység elutasítja azt az elképzelést, hogy az eredeti bűn bűnössége nemzedékeken át terjed, az Ezékiel 18:20-ban szereplő állítás alapján, ahol az áll, hogy egy fiú sem viseli az ő apja vétkét."

Aztán ezzel ellentétben:

5 Móz. 5,9

Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető [rész 4,15. 16. 2 Móz. 20,5. Jer. 32,18.] Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek;

Nem alkothatott tökéletes világot, ha látta előre a bűnbeesést.

Ha Isten eleve tökéletlen világot alkotott, akkor Ő maga tökéletes-e? Ha véletlenül rontotta el, akkor lehet nem Ő az Isten. Az Isten fogalma az is, hogy tökéletes és tökéleteset alkot, persze ami nekem/nekünk nem tűnik annak, az lehet attól még a tökéletes. Ha szándékosan rontotta el és építette bele a csalit, akkor pedig szükségszerűen kell legyen a bűn.

A kíváncsiság vitte rá Évát, hogy rávegye Ádámot, hogy egyen a fáról vagy a kígyó beszélte rá?

A kígyónak Isten mikor adott rábeszélőképességet? Miért vette rá a kígyó Évát? Miért kell egy tökéletes Édenben rábeszélni bárkit bármire? Mi volt a kígyó motivációja?

Éva kíváncsisága a bűn eredete vagy a kígyó rábeszélőképessége? Miért adta a kíváncsiságot Isten?

Az ember alkotásáról ezt írta:

"Uralkodjon a tenger halain, az ég repdeső teremtményein, a háziállatokon, az egész földön, és minden földön csúszó-mászó állaton."

Hol uralkodott az ember a csúszó-mászó kígyón, ha az átverte őt?

A teremtéskor Isten Ádámot izmosabbnak, Évát belőle gyengébbnek teremtette?

Miért nem teremtette eleve ugyanolyan erősnek a két nemet? Egy tökéletes Paradicsomban minek két eltérő erejű ember?

Mert ha izmosabbnak teremtette Ádámot, az elég gyanús, mintha már a teremtéskor tudta volna, hogy Ádámnak dolgoznia kell majd fáradtságosan, erősebbnek kell teremteni őt.

Isten amikor később megbűntette őket, akkor azt mondta "fáradságos munkával élj", pontosabban:

Ádámnak pedig kijelentette: "Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Tövist és bogáncskórót teremjen neked; s egyed a föld növényeit. Arcod verítékével egyed a te kenyeredet, mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, és ismét porrá leszel"

Szerintem nincs szabad akarat. Illúzió a szabad akarat. Bizonyíték erre az a kismillió pszichológiai és egyéb trükk amivel megvezethetnek embereket. Bűvészek, illuzionisták, bűnözők. Szervezett átverések hálózata.

Ha viszont van szabad akarat, akkor nem lehetne átverni embereket, kivéve, ha ők is átvertek másokat.

Isten tehát szándékosan, előre eltervezett módon csapdába csalta az embert. Megalkotta őt és csalit tett ki neki, amibe tudta, hogy bele fog futni. Amennyiben az ember tenne ilyet, őt elítélnék a Bölcsek. Értem, az ember bűnös. Ezek alapján a Bölcsek elítélnék Istent is?

Isten e szerint a logika szerint bűnt gyártott még a bűn elkövetése előtt. Ennek oka kellett legyen. Tehát a bűnnek fontos szerepe van az életben.

Ez viszont ideológiai alapot adhat arra, hogy a bűn ha okkal van, akkor azt el kell követni. De ha elköveted a bűnt, akkor annak hatása lesz a többiekre. Mi a bűn? Bűn az, ami közös megegyezés szerint mindannyiunkra rossz hatással van, kivéve a bűnelkövetőre. Ha rossz lenne neki is, akkor nem követné el.

A bűn szükséges ahhoz, hogy legyenek dolgok körülöttünk, amire igényünk van, mert a bűn miatt alkotunk dolgokat. Isten miért alkotta meg az ember igényét, vágyakozását?

>>>>>>> Idézlek: >>>>>>>>

"Ezt mondta: "És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." (1Móz 3:14-15)

Az asszony magva (mint egy), nem pedig magvai (több) egy valakire utal: Jézus Krisztusra, aki el fogja taposni (meg is tette a kereszten) a kígyót (Sátánt). Isten tehát már a kezdeteknél eldöntööte, hogyan segít teremtményén, az emberen. Gondolod, hogy ezt az évezredes tervét most megváltoztatja, mert némyelyek úgy gondolják, hogy önerőből, Jézus nélkül is le tudják győzni a bűnt és vele a Sátánt?"

De itt a kígyóról beszél, utána meg ugyanazon mondatban átmegy átvitt értelemben Máriára? Nem a kígyó nőnemű párjára utal? Fejedre tapos, te meg sarkát harapod.

Jézus hogyan győzi le a Sátánt, a bűnt? Ha a bűn egy beépített szükségszerű elem az életben? Jézus a halállal jön el?

Az Éden egy idealizált hely, ahova nem lehet belépni? Aki belép az újra bűnbeesik? Ez szükségszerű?

Kedves anonim!

Szívesen segítenék neked megválaszolni a kérdéseidet, de attól tartok ez lehetetlen küldetés.

Például úgy vélem, elég egyértelműen elmagyaráztam, miért volt szükség a tiltott fára az Édenkertben. De

a) nem értetted meg,

b) értetted ugyan, de nem vagy hajlandó - képes? - elfogadni a választ az előfeltételezéseid mmiatt.

Te egy világi, emberi nézőpontból, és ebből kiiduló előfeltételezésekkel akarod értelmezni a dolgokat, Isten és az ember kapcsolatát. Például, hogy Isten nem tökéletes, hogy tévedhet, sőt, hogy szándékosan tesz helytelen, gonosz dolgokat. Vagyis, hogy az ember megítélheti, bírálhatja Istent.

"Majd felele az Úr Jóbnak (és neked) a forgószélből és monda: Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!" (Jób 38:1-4)

Nem másolom ide az egészet, de javaslom innen Jób hátralévő fejezeteinek elolvasását. Jób akkor kapott választ a tieidhez hasonló kérdéseire, amikor elismerte Istent annak, Aki.

"Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda: Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! Avagy semmivé teheted-e te az én igazságomat; kárhoztathatsz-e te engem azért, hogy te igaz légy?" (Jób 40:1-3)

...

"Jób pedig felele az Úrnak, és monda: Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál. Ki az - mondod - aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nekem, és fel nem foghatom. Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!" (Jób 42:1-4)

Azt gondolod tehát, hogy megítélheted Isten tetteit, hogy bírálhatod döntéseit?

"Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét?" (1Kor 1:20)

Ha tehát érteni szeretnéd a világban zajló jelenségeket, és nem csak kötekedni akarsz, akkor van erre lehetőség számodra. De ehhez legalább egy időre fel kell hagynod eddigi előfeltételezésidet, és a bibliai előfeltevések alapján kell vizsgálódásaidat folytatnod. Ekkor lesz lehetőséged megérteni Isten szándékait annyira, amely megnyugvást hozhat számodra. Isten minden lépését, tettét természetesen teljesen a korlátolt ember sosem értheti meg. De annyira megértheti, ami elég a számára, és ami alapján dicsőíteni tudja Istent.

Ha erre hajlandó vagy, beszélhetünk, egyébként felesleges, mert csak falra hányt borsó lenne részermről.