Ha valaki nem hívő pokolba jut?

Nem nagyon tudom mi hogy megy a Bibliában meg ilyen helyeken, én úgy vélem hogy az dönti el hogy hova kerülsz, ahogy éled az életed.

Ha segítesz annak akinek szüksége van rád, ha nem csalsz, nem lopsz, nem hazudsz, nem ölsz, nem árulod el a barátaidat, szóval kb ami a tízparancsolat. Ha vallásos vagy ha nem, ezeket illik betartani. Ha pedig valamit vétesz, akkor őszintén bánd meg magadban, tedd jóvá amit elrontottál.

Nem kell összetörnöd magad, szerintem ha tényleg van Jóisten, akkor elégedett lesz veled a túloldalon ha becsületesen, tisztán éled az életedet.

De ez csak az én véleményem.

Egyik ismerősöm ateista, hülyeségnek gondolja Istent meg Jézust, mert hogy egyáltalán nem reális hogy valaki figyel minket felülről, meg hogy létezik pokol és menny. Kérdeztem hogy akkor miben hiszel? Azt mondta a reinkarnációban.

Mondom dikk, az talán még valószínűtlenebb mint hogy létezik a teremtőnk.

Aki azért nem hívő mert nem jutott el hozzá az evangélium üzenete (itt nem csak arra gondolok, hogy valaki nem hallott róla, hanem arra is, hogy nem értette meg, vagy félre érette azt) azt Isten a cselekedetei alapján fogja megítélni. Isten valóban mindig megbocsátó és irgalmas.

Aki viszont hallotta az evangélium üzenetét, minden kérdésére kielégítő választ kapott, mégis vissza utasítja azt nem lehet megmenteni.

Ha valaki nem hívő, és ezt következetesen teszi, akkor valószínűleg igen. De igen gyakran nem vagyunk következetesek, és így gyakorlatilag mégsem történiuk ez, mert hiába nem hívők, találnak egy szent közösséget -család, nép, ilyesmi- és nem kerülnek pokolra.

Mondjuk elég megnézni Raszkolnyikov karakterét: a fickó már nagyon közel állt a pokolhoz, de végül megmenekült tőle egy olyan úton, ami egyébként nem szerepelt az eszméjében.

Ez ma már a harmadik kérdés, melyben az a képzet jelenik meg, hogy egy ember jóságát a cselekedeti határozzák meg. Ez egyáltalán nem így van.

Elnézést azoktól, aki esetleg korábbi válaszaimat már olvasák, de ismét meg kell ismételnem a tényállást: az emberek nem azért bűnösek, mert bűnt cselekszenek. Fordítva: azért követnek el bűnöket, MERT BŰNÖSEK.

Ádám és Éva, és az eredendő bűn óta az embernek bűnös természete van, mindenki ezzel születik meg. Az elkövetett bűnök tünetei a bűnös természetnek. Ha sikerülne is valakinek e bűnös természet minden tünetét kiküszöbölni, és teljesen "jó" emberként élni, ez még mindig csak egy emberi jóság lenne. A bűnös természet nem változna meg. Minden "jóság" mellett is fennmarad az Isten elleni lázadás, mivel nem adja meg Istennek az Őt megillető helyet az életében, nem őt teszi első helyre (vö: 10/1 parancsolat: "Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem"). Márpedig, ha valaki a saját elképzeléseivel felülbírálja Istent, máris megszegte ezt a parancsot. Minden földi jósága ellenére Isten előtt bűnös.

Természetesen van megoldás, de ez csak Isten megoldása lehet, nem emberi elgondolás. Mármint, ha Isten elmondta, mi a megoldás, akkor nehogy már az emberek megpróbáljanak bármi mást kieszelni helyette.

Az isteni megoldás tkp. logikus is. A természeténél fogva bűnös ember nem képes igaz cselekedeteket kivitelezni. "Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, és minden igazságunk olyan, mint a beszennyezett ruha." (Ézsaiás 64:5). Bármilyen "jóember" is valaki, cselekedetei olyanok Isten szemében, mint a szennyes ruha.

Isten tehát maga vállalta is vitte véghez az ember megtiszítását Jézus Krisztus áldoztán keresztül. A Fiú Isten testté lett, leélt egy bűntelen életet, majd magára vállalta az összes ember bűnének büntetését. Így most ingyen ajándékként kínálja a megváltást. Aki elfogadja ezt az ajándékot, tehát hisz Jézus Krisztusban (azaz mindabban, Aki Ő, és amit és amiért véghezvitt), annak Ő örök életet ad. Aki nem kéri ezt Tőle, az bűneiben marad, és viselnie kell az e miatti büntetést, a Pokol kárhozatát. Ez pedig független attól, hogy egyébként milyen jó vagy nem jó életet élt.

Isten irgalmas (vagyis nem azt adja nekünk, amit megérdemelnénk), és kegyelmes (megadja nekünk, amit nem érdemeltünk meg), de mindezt nem egy szentimentális alapon teszi, hanem az igazság és igazságosság alapján. Szeretete abban nyilvánul meg, hogy elküldte értünk a Fiát helyettesítő áldozatul.

"Mert ÚGY szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Tehát: "Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa".

Ebből pedig egyenesen következik, hogy: "Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." - ahogy írta is a kérdező.

Összefoglalva: az örök élet egyedül a Jézus Krisztushoz való viszonyunkon múlik, semmi köze a cselekedeteinkhez.

"Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék (Ef. 2:8-9)

Ilyen kérdés már rengeteg volt, mostanában is.

Nem teheted fel újra meg újra ugyanazt a kérdést, ezt te is tudod.

"Ha valaki nem hívő pokolba jut?"

Elkárhoznak örökre. A pokol is megsemmisül. Aki nem hívő törli magát örökre a létezésből.

"Na de van sok jó ember, tudom mindenki bűnös de vannak erkölcsös tisztességes jó emberek"

Ilyen nincs. Mindenki követ el bűnt, és egy bűnért is jogos a kárhozat. Krisztus ebből menti meg a hívőket. Saját teljesítménnyel nem lehet üdvözülni. Ez kizárólag Krisztus munkájának köszönhető