"A szent az a bűnös, aki nem adja fel." Mit gondoltok erről?

Én inkább úgy mondanám, hogy "Szent az a bűnös, aki isteni kegyelmet nyert." Persze ahhoz, hogy szent maradjon, ki is kell tartania a kegyelemben, ezért nem rossz a kérdezett mondat sem, csak kihagyja a képből Istent.

Akit Isten kegyelembe fogad (más szóval kiválaszt), azt meg is igazítja, meg is szenteli, és meg is dicsőíti azzal, hogy örökbe fogadja, fiává (lányává) fogadja. (Lásd Róma 8:30). Aki Istennek a fia vagy lánya, azt senki nem kárhoztathatja, és senki nem vitathatja el tőle a kiválasztását, a szent és igaz mivoltát, sem a dicsőségét, még akkor sem, ha az illető vétkezik. Ugyanis nem az tesz valakit szentté, hogy bűntelen, hanem az tesz valakit szentté, hogy a Szent fia vagy leánya, és a Szenttől nem születik szentségtelen, sem nem születik tőle olyan, akin tartósan hatalma van az Ördögnek. Ezért az, aki kegyelmet nyert, az nem marad benne a bűnben sem, pont azért, mert tudja magáról, hogy ő szent, igaz, feddhetetlen, dicsőséges. Ha bűnben is van egy ideig, észre tud térni: "Mit keresek én, a Szent és dicső Isten fia (vagy lánya) itt a disznók között a mocsokban?" Lásd tékozló fiú példázata.

üdv Stefán