Szülőként mit lehet adni 15 éves fiúnak konfirmálás alkalmából?
Bibliát vagy kereszt formájú medált. Ha nem vallásos témájú, akkor könyvutalvány vagy valami ruha, ami tetszik neki.
Szerintem sokan ott rontják el, hogy túl nagy értékben akarnak, pedig ennek nem arról kellene szólnia.
A lehetöséget arra, hogy felnöttként máshogy döntsön, és ne egy családi szokásból kialakult kényszer alatt tett fogadalom szerint kelljen leélnie az életét. Persze ha önszántából marad a vallásnál azzal semmi gond.
Minden esetre legalább a többi vallásról egy összefoglalót kaphatna, hogy képben legyen.
#1 köszi
#4 családi szokás? Én nem vagyok megkeresztelve, a párom katolikusnak van de nem fogalkozik a vallással. Református általános iskolába írattuk be, mert erős, jó iskolának mondták és az is volt. Saját akaratából döntött így☺️
Elnézesedet kérem a családi vonatkozás miatt, azt a két szót visszavonom, nem akartam személyeskedni.
Én is református középiskolába jártam, mert jó az oktatás szintje.
Kötelezö volt konfirmálni, illetve katolikusok részére legalább elsö áldozni, egyéb esetben eltanácsolták a diákot, mondván hogy az egy vallásos iskola. Esélytelen volt nemet mondani.
Volt egy végzös diák, aki akkor "sátánista" metál zenéket hallgatott, és mindenféle fordított keresztek, pentagramok, kecskekoponya stb. lógtak a ruha alatt a nyakában, hosszú fekete haja volt. Neki is oda kellett állnia akarata ellenére az oltár elé, és örök hüséget fogadnia az Úrnak, természetesen akarata ellenére. A haját is le kellett vágnia, bár abban nem vagyok biztos hogy ennek okán.
Református lelkész volt a nagyapám, kiskoromban érdekes dolognak tartottam a dolgot, aztán elég korán kb. 10 éves koromtól elkezdtem megunni, hogy minden vasárnap ott kell lennem, minden gyülekezeti alkalmon részt kell vennem, ifjúsági csoportba kell járnom, ráadásul még a suliban is kötelezöen kell hittant tanulnom, nincs kivétel. Konfirmációmkor egyáltalán nem éreztem, hogy ez egy szívböl jövö dolog, sokkal inkább volt egyfajta helyzet-kényszer. Emiatt említettem konkrétan családi szokásként, illetve az esetek többségében emiatt van.
Ezért nem bízok abban, hogy a fiatalok "szabad" akaratukból teszik ezt.
Természetesen leginkább az egyház módszerein kellene változtatni legelöször, aztán ha valaki vallásosan neveli a gyermekét, és az késöbb konfirmálni ill. keresztelkedni szeretne, tegye meg.
Remélem nálatok valóban így történt, és megtalálja benne a lelki nyugalmát.
7-es válaszolóhoz kapcsolódva én is inkább egyéb olvasmányt ajánlanék.
Persze, ha még nincs Bibliája, akkor értelemszerűen az is jó. De ha már van, akkor javaslom pl. Gyökössy Endre könyvet.
Én egy hímzett borítójú Bibliát és aranygyűrűt kaptam.
18/L,aki jelenleg egy Református Gimnáziumba tanul:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!