Hogyan érvelnél a barátomnak?
Elolvasott néhány könyvet a buddhizmussal, meg egyéb más vallással kapcsolatban tanításokat, hiper szabad szellemiségű emberek előadásait hallgatja YouTube-n stb, és azon a véleményen van, hogy nincs jó és rossz.
Nekem ezt biblia ismerő hívőként nyilván nehéz felfognom, és mondanám azt, hogy csak a bolondját járatná velem de nem.
Ő ezt komolyan veszi, hogy nincs jó és rossz. Merthogy néző pontok vannak mindenki életében, a legradikálisabb módon, tehát ha valakinek pl az a jó, hogy ha egy malaccal szexel vidéken a ház mögötti ólban, akkor az ő életében az az elfogadott, nagyon idézőjelesen "jó", mivelhogy nincs jó és rossz...
Ettől függetlenül persze nap mint nap szerepel a szójárásában a jó és rossz kifejezések.
Szeretnék vele vitatkozni valamilyen szinten csak az a baj, mintha teljesen máshogy lenne bekötve a feje neki...
De nem azért, mert ő valójában ilyen lenne hiszen ismerem gyerekkorom óta...
Látszik rajta, hogy dogma szerűen vallja ezeket a tanításokat, de én látom közben rajta, hogy semmivel nem lett felszabadultabb...
"Látszik rajta, hogy dogma szerűen vallja ezeket a tanításokat"
mert te nem vallod dogmaszerűen azokat a tanításokat amik gyerekként lettek a fejedbe verve... hagyd békén őt, semmi közöd az ő hitéhez. amúgy objektív jó és rossz tényleg nincs.
"De nem azért, mert ő valójában ilyen lenne hiszen ismerem gyerekkorom óta..."
honnan tudod hogy valójában tényleg nem ilyen? gondolom eddig a katolikus bullshit volt lenyomva a torkán, most végre megszabadult tőle. jó neki.
Még ebben a nézőpontban is van jó és rossz. Pl a szenvedés az mindennek rossz, míg a jódág, mindennek jó.
De amúgy igaza van, de ettől még a nézőpontok léteznek, ezért még így is van kó és rossz.
A barátod nagyon kezdő és becsapja önmagát. Azt hiszi a lényeget követi, közben a lényegről még azok sem hallottak, akiket néz.
Adj neki pár száz évet és ő is rájön.
A jó és rossz kérdése jó kérdés. :) Nagyon nagy témakör, rengeteget lehetne róla beszélni.
Röviden most csak annyit, hogy a barátod valószínűleg elég felületesen értette meg a buddhizmust, kicsit el van tévedve a jó és rossz kérdésében. Sem a buddhizmus, sem bármely más vallás nem tanít teljes relativizmust. Mindig van egy helyes iránya a törekvésnek, amitől eltérni rossz.
Más kérdés, hogy a monista felfogású vallásokban, amilyen a buddhizmus és lényegében a hinduizmus, van egy egyetemes egység, egy oszthatatlan és mindenek felett álló Egy, ami minden lét forrása. Ebben a tökéletes egységben valóban nincs jó és rossz. Csakhogy a mi szintünkön, az anyagi világ szintjén már megjelenik a kettősség, van jó és rossz, akkor is ha ezek nem abszolút tulajdonságok, nincs önálló létalapjuk, csak a dolgok egymás között viszonyában léteznek. De abban igenis léteznek. És nem az egyéni egó határozza meg, hogy mi a jó és rossz, hiszen pont az egó a helyes törekvés akadálya, pont az okozza az egységtől való elkülönültségünket. Szóval teljes félreértés, ha valaki úgy gondolja, hogy a jó és rossz ellentéte az egó hatókörén belül feloldható. Ez ugyanolyan, mintha a keresztény teológiában valaki azt mondaná, hogy tök jó, hogy az ember evett a tiltott gyümölcsből, mert így övé lett a jó és rossz tudása, amivel már önmaga döntheti el, hogy mi a jó és mi a rossz, és ez így helyes, Istennek tetsző dolog. Szóval ebből gondolom érzed már, mennyire fals az, amit a barátod mond, buddhista szempontból.
Szia,
Hogy mi minden a rossz, azt a bőrünkön tapasztaljuk. Minden, ami az életet és a boldogságot veszélyezteti, rombolja. Egy vers jutott erről eszembe, amit Voltaire írt:
„Muszáj bevallani – hogy létezik – a rosszat.
Az eredete még egészen titokzatos,
A jó szerzőjétől származna tán a rossz?...
De hogy képzelhető, hogy maga Isten az, aki
Egyfelől fiait kegyelmében füröszti,
Másik kezével a rosszat zúdítja le?
Melyik szem láthat ily titkoknak mélyire?
Tökéletes lényből rossz létre nem jöhet,
De máshonnan se – mert minden belőle lett.
És mégis létezik – ó fájdalom – a rossz.
Mily döbbenetes ez, mennyire paradox!”
(Részlet Voltaire: Vers a lisszaboni földrengésről c. költeményéből, 1756, Fordította: Petri György)
Szerintem vak az az ember, aki nem látja a rosszat a világban. Az emberi önzés hihetetlen mértékű pusztítást okoz ugyanis nap mint nap.
Nagyon érdekes, hogy ennek az igazságnak a felfedezéséig természettudományos megfigyelés útján is el lehet jutni. A neves, külföldön élt magyar tudóstól, Selye Jánostól idézem a következőket: „Bizonyos tekintetben úgy is vehetjük, hogy az önzés az eredendő bűn, nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára.” (Életünk és a stressz, 1973, 310. l.)
Ezután úgy szemlélteti állítását, hogy leírja, mi történik például az emberi testben, ha annak valamely része egyszer csak az „önzés törvénye” szerint kezd működni: „Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik.” (I. m., 295. l.)
Majd hozzáteszi mindezekhez: „A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk.” (I. m., 293. l.)
Üdv. Péter
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!