Miért nem végezték ki Dávidot és miért volt mégis Isten embere, akit az Úr is szeretett?

Először is azért, mert ő volt a király. Ez akkoriban nem úgy ment, hogy a nép vagy az emberei csak úgy kivégzik, ha törvénytelenséget követ el. Általában a király majdnem mindig teljhatalmú volt és azt csinálta, amit akart. Béla bácsit, aki a búzát kapálta meg nem az érdekelte, hogy kivel feküdt össze a király.

Másrészt meg amikor a próféta szembesítette a bűneivel, akkor megbánta a bűneit őszintén.

Mert Isten Dávidon keresztül igérte a messiási vérvonalat, és többek között ezt is figyelembe vette az igéretét illetően.

Dávid három büntetés közül választhatott, ami nem volt egyszerű, a halál lehet, hogy megváltás lett volna, mint ami következett ezután.

Sokkal nagyobb büntetés volt neki hogy életben maradt, ahogy Káin is.

Kezdjük azzal, hogy Dávid nem nyíltan csinálta ezt az egészet, hanem titokban, így eleve nem is lehetett felelősségre vonni, mivel nem volt rá bizonyíték. Uriás utána meg meghalt és ő törvényesen elvette a nőt, tehát látszólag minden rendben volt. Feleségül vett egy özvegyet. Miért ítélték volna el? A történetnek épp ez az egyik lényege, hogy ami titokban történik, Isten azt is látja és ő számonkéri ezeket a bűnöket is az emberen bárki legyen is az. Még Izrael királyán is, akit kedvelt. Dávid életben maradt ugyan, mert őszintén megbánta, amit tett, így ennyi kegyelmet kapott, de a tett nem maradt büntetlen és súlyos következményei lettek.

Az is egy aspektusa ennek a történetnek, hogy az ember a bűnbeesés állapota miatt nem képes a tökéletes életre. Még Dávid is elbukott valamin. Még ha látszólag nem is, titokban mégis tett olyat, ami bűnnek számít. Szükség volt Jézusra, egyedül ő volt bűntelen. Ha a bűnösök nem kapnának kegyelmet, akkor senki nem menekülne meg az emberek közül, mert mindenki követ el bűnt.

Egyébként a Talmud úgy tudja, hogy amikor Felépült a Szent+ely (Salamon Temploma) és az avatáskor Salamon Király be akart menni, az ajtó nem nyílt ki, nem tudta lenymni a kilincset.

Erre imádkozott, de semmi.

Újra imádkozott, ezúttal azt mondta, hogy "engedd meg atyámért, Dávid szolgádért ..." és abban a pillanatban, amikor kimondta Dávid nev+et, az ajtó kinyílt.

Ebbõl tudhatjuk, hogy I-ten megbocsátott Dávidnk.