Eszembe jutott, hogy néhány éve megállított egy hajléktalan idős nő, és mondtam neki nem adok pénzt. Rákérdez, hogy "hiszel Istenben?" És mondom igen. Mert már voltam teista. De hamár nem hagyott békén adtam neki 50ft-ot... Veletek történt ilyen?

Dehogy jutsz pokolra. Ha meg ő hisz, akkor mondd neki, hogy most próbatétel alatt áll ás húzz el.

Bírom az ilyen képmutató hívőket...

Ha van módod rá, akkor miért ne adnál? Akár kis összegeket. pl. 50 ft-ot adtál a nőnek. Ezek szerint 50 ft-ot tudtál nélkülözni. Neked ezek szerint nem volt létszükséglet az az 50 ft neki viszont lehet sokat jelentet. Én sem adok mindenkinek, mert van akinek egyszerűen nem tudok, mert nincs miből. De, volt már, hogy a saját kajámat adtam oda valakinek, aki éhesen kóválygott, mert tudtam, hogy később lesz alkalmam enni, ő meg lehet mindjárt összeesik. Nem kell neked földönfutóvá válnod azért, hogy a szegényeket etesd, mert sosem fogynak el. De, ha valaki éhes, vagy lakbérre gyűjt és te hozzá tudsz járulni valamennyivel, akkor miért ne adnál neki? pl. Ha le tudsz mondani az aznapi túró rudidról, akkor már is tudtál neki adni 100 ft-ot. Neked kis lemondás, neki viszont lehet sokat számít. Ezen én is gondolkoztam korábban, hogy te jó ég mennyi kéregető van a világban, akkor most mindenkinek adjak? 1. Nem találkozol mindenkivel. Elég csak azoknak segíteni, akikkel találkozol. 2. Nem kell erődön felül segíteni nekik, mert annak semmi értelme. Elég csak akkor, ha tudsz. Mikor kis pénzem volt, kicsiket adtam, mikor több pénzem volt többet adtam. De, volt amikor nem adtam, mert nem tudtam, mert pl. ha odaadom a pénzem nem jutok haza.

Attól még nem kerülsz a pokolba, mert annak az egynek nem adsz. De ha utána lelkiismeret furdalásod lesz, akkor úgy fogod intézni, hogy mindig legyen nálad annyi apró, hogy ha kér valaki, akkor tudj adni, mert Isten így fog rád hatni, nem pedig a pokollal való fenyegetéssel.