Ézsau és Jákob történetét ki szeretném nyomtatni, de honnan?

a kis képes bibliat keresd meg a neten.

onnan le tudod tölteni, utána meg nyomtatni is tudud.

pofon egyszerü.

Szia,

itt van a történet a Bibliából.

Ha nem jó, vagy valamire még szükséged van, irj www.pdbarna@citromail.hu

SIKERT!

19 Ez Izsáknak, Ábrahám fiának a története:

Ábrahám nemzette Izsákot. 20 Izsák negyvenéves volt, amikor feleségül vette Rebekát, a szír Betuel lányát Paddán-Arámból, a szír Lábán nővérét. 21 És Izsák szüntelen könyörgött Jehovához kifejezetten a felesége miatt, mert az meddő volt; Jehova pedig engedett a könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, Izsák felesége. 22 De a benne lévő fiúk tusakodni kezdtek egymással, ezért ezt mondta: „Ha ez így van, akkor minek élek?” Elment hát, hogy megkérdezze Jehovát. 23 Jehova pedig ezt mondta neki: „Két nemzet van a méhedben, és két nép válik szét a te belsődből; az egyik nép erősebb lesz, mint a másik nép, és az idősebb fogja szolgálni a fiatalabbikat.”

24 Amikor eljött a szülés napja, lám, ikrek voltak a méhében! 25 És kijött az első, vörös volt mindenhol, mint egy szőrből készült díszruha; ezért nevezték el Ézsaunak. 26 Utána jött a fivére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva; ezért nevezték el Jákobnak. Izsák hatvanéves volt, amikor a felesége megszülte őket.

27 És a fiúk növekedtek; Ézsau vadászathoz értő, a mezők embere lett, Jákob pedig feddhetetlen férfi, sátorban lakó. 28 Izsák Ézsaut szerette, mert az vadat hozott neki enni, Rebeka viszont Jákobot szerette. 29 Egyszer Jákob épp főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan megérkezett a mezőről. 30 Ézsau ezért így szólt Jákobhoz: „Adj hamar egy falatot, kérlek, a vörösből, abból a vörösből ott, mert fáradt vagyok!” Ezért nevezték Edomnak. 31 Jákob erre így felelt: „Add el nekem először az elsőszülöttségi jogodat!” 32 Ézsau így folytatta: „Mindjárt meghalok, mi hasznom van nekem az elsőszülöttségi jogból?!” 33 Jákob ezt mondta: „Előbb esküdj meg nekem!” Az pedig megesküdött Jákobnak, és eladta neki az elsőszülöttségi jogát. 34 Jákob pedig adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket, az pedig evett és ivott. Majd utána felkelt, és elment. Így vetette meg Ézsau az elsőszülöttségi jogot.

26 Éhínség tört ki az országban, azon az első éhínségen kívül, amely Ábrahám napjaiban volt, ezért Izsák Abimélekhez, a filiszteusok királyához ment Gérárba. 2 Ekkor megjelent neki Jehova, és ezt mondta: „Ne menj le Egyiptomba! Azon a földön verj sátrat, amelyet kijelölök neked. 3 Lakjál jövevényként ezen a földön, és én veled leszek továbbra is, és megáldalak, mert neked és a te magodnak adom ezeket a földeket mind, és teljesítem az esküt, amelyet Ábrahámnak, a te apádnak tettem: 4 »Megsokasítom a te magodat, mint az egek csillagait, és a te magodnak adom ezeket a földeket mind; és a te magod által nyer áldást a föld minden nemzete«, 5 mert hallgatott Ábrahám a szavamra, és mindig eleget tett az irántam való kötelezettségeinek, és megtartotta az én parancsaimat, rendeleteimet és törvényeimet.” 6 Izsák tehát Gérárban lakott.

7 Amikor az ott lakó emberek a felesége felől kérdezősködtek, azt mondta: „Ő a húgom.” Ugyanis félt azt mondani, hogy „a feleségem”, mert attól félt, ahogy ő mondta: „az itt lakó emberek megölnek engem Rebeka miatt”, mivel Rebeka szép volt. 8 Miután már egy ideje ott lakott, Abimélek, a filiszteusok királya kinézett az ablakon, és látta, amint Izsák Rebekával, a feleségével enyeleg. 9 Abimélek azon nyomban hívatta Izsákot, és ezt mondta: „Ő bizony nem más, mint a feleséged! Miért mondtad akkor: »Ő a húgom.«” Izsák erre így felelt: „Azért mondtam, mert féltem, hogy meg kell halnom miatta.” 10 Abimélek azonban így folytatta: „Mit tettél velünk? Kevés hiányzott ahhoz, hogy valaki a népből a feleségeddel háljon, és te vétket hoztál volna ránk!” 11 Abimélek ekkor megparancsolta az egész népnek: „Aki ehhez a férfihoz vagy a feleségéhez nyúl, annak meg kell halnia!”

12 Izsák ezután magot vetett azon a földön, és az abban az évben százannyit termett neki, mivel Jehova megáldotta őt. 13 Naggyá lett ezért ez a férfi, és egyre előbbre jutott, gyarapodott, míg igazán naggyá lett. 14 Lettek juhnyájai, marhacsordái és számos szolgája, úgyhogy a filiszteusok kezdtek irigykedni rá.

15 Mindazokat a kutakat, melyeket apjának a szolgái ástak még Ábrahámnak, az apjának a napjaiban, a filiszteusok betömték és betemették száraz földdel. 16 Abimélek végül ezt mondta Izsáknak: „Menj el a szomszédságunkból, mert sokkal erősebb lettél, mint mi vagyunk.” 17 Izsák ezért elment onnan, és Gérár völgyében ütött tábort, és ott telepedett le. 18 És Izsák újra kiásta a kutakat, amelyeket még apja, Ábrahám napjaiban ástak, de a filiszteusok betemettek Ábrahám halála után; és ugyanúgy nevezte azokat, mint ahogyan az apja nevezte őket.

19 Izsák szolgái tovább ástak a völgyben, és friss vizű kutat találtak. 20 Gérár pásztorai pedig veszekedni kezdtek Izsák pásztoraival, ezt mondva: „A víz a mienk!” Ezért Izsák Éseknek nevezte el a kutat, mert perlekedtek vele. 21 Azután ástak egy másik kutat, de amiatt is veszekedtek, ezért Szitnának nevezte el. 22 Később elment onnan, és egy másik kutat ásott, de amiatt már nem veszekedtek. Így hát Rehobótnak nevezte el, és ezt mondta: „Ez azért van, mert Jehova most már tágas helyet adott nekünk, és termékennyé tett minket a földön.”

23 Onnan fölment Beér-Sebába. 24 Jehova pedig megjelent neki azon az éjjelen, és ezt mondta: „Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak az Istene. Ne félj, mert veled vagyok, s megáldalak, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.” 25 Ezért oltárt épített ott, és segítségül hívta Jehova nevét; ott verte fel Izsák a sátrát, a szolgái pedig kutat ástak ott.

26 Később Abimélek elment hozzá Gérárból Ahuzzáttal, bizalmas barátjával, valamint Pikollal, seregének a vezérével. 27 Izsák ezt kérdezte tőlük: „Miért jöttetek hozzám, hiszen gyűlöltök engem, és el is küldtetek a szomszédságotokból?” 28 Erre ők így feleltek: „Látván látjuk, hogy Jehova veled van. Ezért ezt mondtuk: »Legyen egy esküvel fogadott kötelezettség közöttünk, közted és köztünk, és kössünk egymással szövetséget, 29 hogy semmi rosszat nem teszel velünk, mint ahogy mi sem bántottunk téged, mint ahogy akkor is csak jót tettünk veled, amikor elküldtünk békével. Te most Jehova áldott embere vagy.«” 30 Akkor lakomát készített nekik, ők pedig ettek-ittak. 31 Másnap kora reggel fölkeltek, és megesküdtek egymásnak. Izsák ezután elbocsátotta őket, és azok békével mentek el tőle.

32 Izsák szolgái még aznap hírt vittek neki a kútról, melyet ástak, és ezt mondták: „Vizet találtunk!” 33 El is nevezte Sibának. Ezért hívják a várost Beér-Sebának mind a mai napig.

34 Ézsau pedig negyvenéves volt, amikor feleségül vette Juditot, a hettita Beéri lányát, valamint Boszmátot, a hettita Elon lányát. 35 Ezek megkeserítették Izsák és Rebeka életét.

27 Amikor Izsák megöregedett, és szemei annyira meghomályosodtak, hogy nem látott, hívatta Ézsaut, a nagyobbik fiát, és ezt mondta neki: „Fiam!”, mire az így felelt: „Itt vagyok!” 2 Ő így folytatta: „Immár megöregedtem. Nem tudom halálom napját. 3 Most hát kérlek, fogd a felszerelésedet, tegzedet és íjadat, és menj ki a mezőre, ejts nekem vadat. 4 Utána készíts nekem ízletes ételt, ahogyan én szeretem, és hozd be hozzám, hadd egyek, hogy lelkem megáldhasson még a halálom előtt.”

5 Rebeka azonban figyelt, amint Izsák Ézsauval, a fiával beszélt. Ézsau pedig kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen, és elhozza. 6 Rebeka ekkor ezt mondta Jákobnak, a fiának: „Most hallottam, amint apád beszélt Ézsauval, a testvéreddel így szólva: 7 »Hozzál nekem vadat, készíts ízletes ételt, hadd egyek, hogy megáldhassalak Jehova előtt, még mielőtt meghalok.« 8 Most pedig, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked! 9 Menj, kérlek, a nyájhoz, és hozzál nekem két kecskegidát a javából, hogy ízletes ételt készíthessek belőle apádnak, ahogyan ő szereti. 10 Utána vidd be apádnak, és egye meg, hogy megáldhasson még a halála előtt.”

11 Jákob azonban ezt mondta Rebekának, az anyjának: „De Ézsau, a testvérem szőrös férfi, én pedig sima vagyok. 12 Mi lesz akkor, ha apám megtapogat? Akkor olyan leszek a szemében, mint aki csúfot űz belőle, és akkor biztosan átkot szerzek magamnak, nem áldást.” 13 Azt mondta erre az anyja: „Szálljon rám a neked szánt átok, fiam. Csak hallgass a szavamra, menj, és hozd el nekem a kecskegidákat!” 14 Ő pedig elment értük, az anyjához vitte, és az anyja ízletes ételt készített, ahogyan az apja szerette. 15 Rebeka utána fogta Ézsaunak, a nagyobbik fiának a ruháit, a legszebbeket, amelyek otthon voltak nála, és ráadta Jákobra, a kisebbik fiára. 16 A kecskegidák bőrével pedig befedte fiának a kezét és sima nyakát. 17 Majd Jákobnak, a fiának a kezébe adta az ízletes ételt és a kenyeret, melyeket készített.

18 Jákob pedig bement apjához, és ezt mondta: „Apám!”, mire ő így felelt: „Itt vagyok! Ki vagy te, fiam?” 19 Jákob ezt mondta apjának: „Ézsau vagyok, a te elsőszülötted. Úgy cselekedtem, amint mondtad. Kelj fel, kérlek. Ülj le, és egyél vadpecsenyémből, hogy megáldhasson a lelked.” 20 Izsák erre ezt mondta fiának: „Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam?” Az így felelt: „Úgy, hogy Jehova, a te Istened, elém hozta.” 21 Izsák ekkor így szólt Jákobhoz: „Gyere közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy megtudjam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e vagy sem.” 22 Jákob tehát közelebb ment Izsákhoz, az apjához, és az megtapogatta, majd ezt mondta: „A hangod Jákob hangja, de a kezed Ézsau keze.” 23 És nem ismerte fel őt, mert a kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, a bátyjának a kezei. Így hát megáldotta őt.

24 Utána pedig megkérdezte: „Csakugyan te vagy az, fiam, Ézsau?” Mire ő így felelt: „Én vagyok.” 25 Akkor ezt mondta: „Hozd ide, hadd egyek a fiam vadpecsenyéjéből, hogy aztán megáldhasson téged a lelkem.” Odavitte neki, és az evett, majd pedig bort vitt neki, és Izsák ivott. 26 Akkor ezt mondta neki Izsák, az apja: „Gyere közelebb, kérlek, és csókolj meg, fiam.” 27 Ő közelebb ment, megcsókolta, s az megérezte ruhájának illatát. Ekkor megáldotta őt, ezt mondva:

„Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott Jehova. 28 Adjon neked az igaz Isten harmatot az egekből, a föld termékeny talaját, és bőséges gabonát, meg újbort! 29 Népek szolgáljanak téged, és nemzetek hajoljanak meg mélyen előtted. Légy úr a te testvéreid felett, és hajoljanak meg mélyen előtted anyád fiai. Legyen átkozott mindaz, aki téged átkoz, és legyen áldott mindaz, aki téged áld!”

30 Amikor Izsák befejezte Jákob megáldását, és Jákob épp hogy kijött apjának, Izsáknak a színe elől, megérkezett a vadászatból a bátyja, Ézsau. 31 Ő is készített ízletes ételt, majd bevitte apjához, és ezt mondta neki: „Keljen fel, apám, és egyen fia vadpecsenyéjéből, hogy megáldhasson a lelked.” 32 Ám Izsák, az apja megkérdezte tőle: „Ki vagy te?” Mire ő így felelt: „A te elsőszülött fiad vagyok, Ézsau.” 33 Izsák remegni kezdett, rendkívül erős remegés fogta el, és ezt mondta: „Akkor hát ki volt az, aki vadat ejtett, behozta nekem, és én mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt? Ő bizony áldott is lesz!”

34 Amint hallotta apjának a szavait, Ézsau rendkívül hangosan és keserűen felkiáltott, és ezt mondta apjának: „Áldj meg engem is, apám!” 35 De ő így felelt: „Öcséd megtévesztett, hogy elvegye a neked szánt áldást.” 36 Erre ő ezt mondta: „Hát nem ezért hívják Jákobnak, amiért most másodszor is kiszorított a helyemből?! Elsőszülöttségi jogomat már elvette, és most az áldásomat is elvette!” Majd ezt kérdezte: „Nem tartogattál nekem is valamilyen áldást?” 37 Ám Izsák így felelt Ézsaunak: „Íme, uraddá tettem őt, és minden testvérét szolgául adtam neki; gabonával és újborral is őt láttam el. Mit tehetek most már érted, fiam?”

38 Ézsau ekkor ezt mondta apjának: „Csak ez az egy áldásod van, apám? Áldj meg engem is, apám!” Ézsau ekkor hangos sírásra fakadt. 39 Izsák, az apja, ezt felelte neki:

„Íme lakóhelyed a termékeny földtől távol lesz, és távol a magasságos egek harmatától. 40 Kardod által fogsz élni, és testvéredet fogod szolgálni. De amikor majd nyughatatlanná válsz, bizony letöröd nyakadról az igáját.”

41 Ézsau azonban gyűlölséget táplált Jákob iránt az áldás miatt, amellyel az apja megáldotta, és Ézsau folyton ezt mondta szívében: „Közelednek a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Utána megölöm az öcsémet, Jákobot.” 42 Amikor elmondták Rebekának Ézsau, az ő nagyobbik fia szavait, azonnal küldetett Jákobért, kisebbik fiáért, és ezt mondta neki: „Nézd, Ézsau, a te fivéred azzal vigasztalja magát tefelőled, hogy megöl. 43 Azért hallgass a szavamra, fiam, indulj, és fuss Lábánhoz, az én fivéremhez Háránba. 44 Lakj nála néhány napig, míg lecsillapodik a bátyád dühe, 45 elfordul rólad bátyád haragja, s elfelejti, mit tettél vele. Akkor érted küldök, és elhozatlak onnan. Miért veszítenélek el e g y nap mindkettőtöket?”

46 Rebeka utána ezt mondogatta Izsáknak: „Megutáltam az életemet Hét lányai miatt. Ha Jákob Hét lányai közül vesz magának feleséget, mint amilyenek ezek, ennek a földnek a lányai, akkor mit ér az életem?”

28 Ekkor Izsák hívatta Jákobot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: „Ne vegyél feleséget Kánaán lányai közül! 2 Kelj fel, menj Paddán-Arámba, Betuelnek, anyád apjának a házába, és onnan vegyél magadnak feleséget, Lábánnak, a te anyád fivérének a lányai közül. 3 És a mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, sokasítson meg téged, és legyél népek gyülekezetévé. 4 Adja neked Ábrahám áldását, neked és a te magodnak veled együtt, hogy birtokba vedd a földet, melyen jövevény vagy, s amelyet Isten Ábrahámnak adott.”

5 Izsák tehát elküldte Jákobot, és az elment Paddán-Arámba, Lábánhoz, a szír Betuel fiához, Rebekának, vagyis Jákob és Ézsau anyjának a fivéréhez.

6 Amikor Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákobot, és elküldte Paddán-Arámba, hogy onnan vegyen magának feleséget, és hogy amikor megáldotta, ezt a parancsot adta neki: „Ne vegyél feleséget Kánaán lányai közül!”, 7 s hogy Jákob engedelmeskedve apjának és anyjának, Paddán-Arámba ment, 8 akkor látta meg Ézsau, hogy Kánaán lányai nem tetszenek Izsáknak, az ő apjának. 9 Ézsau ezért elment Ismáelhez, és a többi feleségén kívül még feleségül vette Mahalátot, Ismáelnek, Ábrahám fiának a lányát, Nebájót testvérét.

10 Jákob pedig folytatta útját Beér-Sebából, és elment Háránba. 11 Idővel eljutott egy helyre, és nekikészülődött, hogy ott töltse az éjszakát, ugyanis a nap már lenyugodott. Fogott egyet az ott levő kövek közül, támasztékul a feje alá tette, s lefeküdt azon a helyen. 12 És álmot látott: íme, egy létra volt a földre állítva, melynek a teteje az egeket érte; és lám, Isten angyalai jártak rajta fel-alá. 13 És íme, Jehova állt fölötte, és ezt mondta:

„Én vagyok Jehova, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene. Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom, és a te magodnak. 14 És a te magod olyanná lesz, mint a föld porszemei, és terjeszkedni fogsz majd nyugatra és keletre, északra és délre, és a föld minden családja teáltalad és a te magod által nyer áldást. 15 És íme, én veled vagyok, megőrizlek téged bárhova mész, és visszahozlak téged erre a földre, mert nem hagylak el, míg be nem teljesítem, amit neked mondtam.”

16 Jákob pedig, amikor fölébredt álmából, ezt mondta: „Bizony Jehova van ezen a helyen, és én nem tudtam.” 17 Félelem fogta el, és ezt mondta: „Mennyire félelmet keltő ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és az egek kapuja.” 18 Jákob ezért felkelt kora reggel, fogta a követ, amelyet a feje alá tett támasztékul, felállította oszlopul, és olajat öntött a tetejére. 19 És elnevezte a helyet Bételnek, bár a város neve korábban Lúz volt.

20 És Jákob fogadalmat tett, ezt mondva: „Ha Isten velem lesz továbbra is, és megőriz engem ezen az úton, amelyen járok, s kenyeret ad ennem, ruhát ad öltözetül, 21 és békességgel térek vissza apám házába, akkor Jehova lesz az én Istenem. 22 És ez a kő, melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lesz, és mindabból, amit nekem adsz, a tizedet neked adom.”

29 Jákob ezután elindult, és folytatta útját a keleten lakók földje felé. 2 Körülnézett, és látta, hogy a mezőn van egy kút, és három juhnyáj heverészik mellette, ugyanis abból a kútból itatták a nyájakat; és egy nagy kő volt a kút száján. 3 Amikor minden nyájat odatereltek, akkor gördítették el a követ a kút szájáról, és itatták meg a nyájakat, azután pedig visszahelyezték a követ a helyére, a kút szájára.

4 Jákob megkérdezte tőlük: „Testvéreim, honnan valók vagytok?” Mire ők így feleltek: „Háránból valók vagyunk.” 5 Ő ekkor így szólt hozzájuk: „Ismeritek Lábánt, Náhornak az unokáját?” Mire ők így feleltek: „Ismerjük.” 6 Erre megkérdezte tőlük: „Jól megy sora?” Ők így feleltek: „Igen, jól. Épp ott jön Ráhel, a lánya a juhokkal!” 7 Jákob így folytatta: „Még az egész nap hátravan. Nem most van itt az ideje, hogy idetereljék a nyájakat. Itassátok meg a juhokat, s utána menjetek, legeltessetek.” 8 Erre ők így feleltek: „Nem tehetjük, míg össze nem terelik az összes nyájat, és el nem gördítik a követ a kút szájáról. Akkor itatjuk meg a juhokat.”

9 Jákob még beszélt velük, amikor megjött Ráhel az apja juhaival, ugyanis pásztorleány volt. 10 Amikor Jákob meglátta Ráhelt, Lábánnak, anyja fivérének a lányát, valamint Lábánnak, az ő anyja fivérének a juhait, Jákob rögtön odament, és elgördítette a követ a kút szájáról, s megitatta Lábánnak, az ő anyja fivérének a juhait. 11 Jákob azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt. 12 Jákob elmondta Ráhelnek, hogy ő testvére az apjának, s hogy ő Rebekának a fia. A leány ekkor szaladt, és elmondta ezt az apjának.

13 Lábán amint meghallotta a hírt Jákobról, nővérének a fiáról, elébe futott. Megölelte, megcsókolta, és bevitte a házába. Ő pedig elmondott mindent Lábánnak. 14 Lábán utána ezt mondta neki: „Te bizony az én csontom és testem vagy.” És nála lakott Jákob egy teljes hónapig.

15 Lábán utána ezt mondta Jákobnak: „Hát nem a testvérem vagy, s te mégis ingyen szolgálsz nekem? Mondd meg, mi legyen a béred?” 16 Lábánnak két lánya volt. A nagyobbikat Leának hívták, a kisebbiket pedig Ráhelnek. 17 Lea szeme nem csillogott, Ráhel viszont szép termetű és szép arcú volt. 18 Jákob szerelmes volt Ráhelbe, ezért ezt mondta: „Kész vagyok hét évet szolgálni Ráhelért, a kisebbik lányodért.” 19 Lábán erre ezt mondta: „Jobb, ha hozzád adom, mintha más férfihoz adnám. Maradj nálam!” 20 És Jákob hét évet szolgált Ráhelért, bár ez csak néhány napnak tűnt a szemében, annyira szerette őt.

21 Majd Jákob ezt mondta Lábánnak: „Add hozzám feleségemet, mert leteltek napjaim, hadd háljak vele.” 22 Lábán ekkor összehívta az ott élő embereket, és lakomát rendezett. 23 Ám este fogta Leát, a lányát, és őt vitte be Jákobhoz, hogy vele háljon. 24 Ezenkívül Lábán a szolgálóleányát, Zilpát a lányának, Leának adta szolgálóul. 25 Másnap reggel kiderült: íme ez Lea! Jákob ezért ezt mondta Lábánnak: „Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak? Miért csaptál be?” 26 Lábán erre így felelt: „Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik lányt odaadjuk az elsőszülött előtt. 27 Ünnepeld végig ennek a lánynak a hetét. Utána hozzád adjuk a másik lányt is a szolgálatért, mellyel majd nálam szolgálsz még hét évet.” 28 Jákob így is tett, végigünnepelte ennek az asszonynak a hetét, utána pedig Lábán hozzáadta feleségül Ráhelt, a lányát. 29 Ezenkívül Lábán a szolgálóleányát, Bilhát odaadta Ráhelnek, a lányának szolgálóul.

30 Jákob pedig együtt hált Ráhellel is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így még hét évet szolgált Lábánnál. 31 Amikor Jehova látta, hogy Leát gyűlölik, megnyitotta a méhét, Ráhel azonban meddő maradt. 32 És Lea teherbe esett, fiút szült, és Rúbennek nevezte el, mert azt mondta: „Ez azért van, mert Jehova meglátta nyomorúságomat, és most már szeretni fog a férjem.” 33 Újra teherbe esett, fiút szült, és azt mondta: „Ez azért van, mert Jehova meghallotta, hogy gyűlölt voltam, azért adta nekem ezt is.” Ezért Simeonnak nevezte el. 34 Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert már három fiút szültem neki.” Ezért Lévinek nevezte el. 35 Még egyszer teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Most már dicsőítem Jehovát.” Ezért Júdának nevezte el. Utána nem szült egy ideig.

30 Amikor Ráhel látta, hogy egyáltalán nem szül Jákobnak, féltékeny lett Ráhel a nővérére, és ezt mondta Jákobnak: „Adj nekem gyermekeket, különben meghalok!” 2 Jákob ekkor haragra lobbant Ráhel ellen, és ezt mondta: „Vajon Isten helyében vagyok én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét?” 3 Ráhel pedig ezt mondta: „Itt van a rabszolgám, Bilha. Hálj vele, hogy a térdemen szülhessen, és így nekem, igen, nekem gyermekeim lehessenek általa.” 4 Így hát hozzáadta feleségül Bilhát, a szolgálóját, és Jákob vele hált. 5 Bilha pedig teherbe esett, és idővel fiút szült Jákobnak. 6 Ráhel ekkor ezt mondta: „Isten a bírám volt, meghallotta szavam, és fiút adott nekem.” Ezért nevezte el Dánnak. 7 És Bilha, Ráhel szolgálója megint teherbe esett, és idővel megszülte második fiát Jákobnak. 8 Ráhel ekkor ezt mondta: „Hevesen küzdöttem nővéremmel, és győztem is!” Ezért Naftalinak nevezte el.

9 Amikor Lea látta, hogy nem szül, fogta Zilpát, a szolgálóját, és Jákobhoz adta feleségül. 10 Idővel Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákobnak. 11 Lea ekkor ezt mondta: „Jó szerencse ért!” Ezért Gádnak nevezte el. 12 Zilpa, Lea szolgálója utána megszülte második fiát Jákobnak. 13 Lea ekkor ezt mondta: „Ó, én boldogságom! Boldognak fognak mondani engem a leányok.” Ezért Ásernek nevezte el.

14 Egyszer Rúben a búzaaratás idején sétálni ment, mandragórát talált a mezőn, és vitte Leának, az anyjának. Ráhel ekkor ezt mondta Leának: „Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórabogyóiból.” 15 Erre ő így felelt: „Talán kevesled, hogy elvetted tőlem a férjemet, most már a fiam mandragórabogyóit is elvennéd?” Ráhel így szólt: „Hát akkor háljon veled ezen az éjjelen a fiad mandragórabogyóiért.”

16 Amikor Jákob este megjött a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: „Most velem fogsz hálni, mert bizony bérbe vettelek a fiam mandragórabogyóiért.” Így hát vele hált azon az éjszakán. 17 És Isten meghallgatta Leát, és az teherbe esett, s idővel megszülte ötödik fiát Jákobnak. 18 Lea ekkor ezt mondta: „Isten megadta béremet, amiért a férjemnek adtam szolgálólányomat.” Ezért Issakárnak nevezte el. 19 És Lea újra teherbe esett, és idővel megszülte hatodik fiát Jákobnak. 20 Lea ekkor ezt mondta: „Isten megajándékozott engem, igen, engem, méghozzá jó ajándékkal. Férjem végre el fog fogadni, mert hat fiút szültem neki.” Ezért Zebulonnak nevezte el. 21 Utána pedig egy lányt szült, akit Dínának nevezett el.

22 Isten végül megemlékezett Ráhelről, meghallgatta őt, és megnyitotta a méhét. 23 Ő pedig teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Isten elvette gyalázatomat!” 24 Ezért Józsefnek nevezte el, ezt mondva: „Jehova most egy másik fiút is ad nekem.”

25 Jákob rögtön azután, hogy Ráhel megszülte Józsefet, ezt mondta Lábánnak: „Bocsáss el, hadd menjek el az én helyemre, az én országomba. 26 Add ki a feleségeimet és a gyermekeimet, akikért nálad szolgáltam, hadd menjek el; hisz te magad is tudod, hogyan szolgáltalak.” 27 Lábán erre ezt mondta neki: „Bárcsak kegyet találnék szemedben . . . ; megtudtam a jelekből, hogy Jehova miattad áld meg.” 28 Még hozzáfűzte: „Szabd meg a béredet, s én megadom.” 29 Ő így felelt: „Jól tudod te magad is, hogyan szolgáltam nálad, hogy mi lett a nyájadból; 30 és hogy ami kevesed volt a jöttöm előtt, sokra szaporodott, mivel Jehova megáldott azóta, hogy idekerültem. Mikor tehetek már valamit a saját házamért is?”

31 Lábán ezt mondta: „Mit adjak neked?” Jákob így folytatta: „Ne adj nekem semmit! Ha megteszed nekem a következőket, akkor újra legeltetem a nyájadat, és tovább őrzöm. 32 Ma végigjárom az egész nyájadat. Különíts el belőle minden pettyes és tarka juhot, minden sötétbarna juhot a fiatal kosok közül, valamint minden tarkát és pettyeset a nőstény kecskék közül. Mostantól ez legyen a bérem. 33 Igazságosságomat fogja mutatni, akármikor jössz is majd, hogy megnézd béremet: ami nem pettyes és nem tarka a nőstény kecskék közül, és nem sötétbarna a fiatal kosok közül, az mind lopott, ha nálam van.”

34 Lábán erre így szólt: „Nos, jól van! Legyen a te beszéded szerint.” 35 Még aznap elkülönítette a csíkos és tarka kecskebakokat meg az összes pettyes és tarka nőstény kecskét, mindazt, amiben valami fehér volt, s mindazt, ami sötétbarna volt a fiatal kosok közül, de fiainak a kezébe adta azokat. 36 Majd utána háromnapi járóföldet jelölt ki maga és Jákob között, Jákob pedig Lábán ottmaradt nyájait legeltette.

37 Majd Jákob vett magának még zöld sztóraxfa-, mandulafa- és platánfavesszőket, és fehér foltokat hántolt beléjük, fehér hántolt részeket hagyva a vesszőkön. 38 Végül a hántolt vesszőket a nyáj elé tette a vályúkba, az itatókba — ahova a nyájak inni jártak —, hogy azok előtt hevüljenek fel, amikor inni jönnek.

39 A nyájak ezért felhevültek a vesszők előtt, és a nyájak csíkosakat, pettyeseket és tarkákat ellettek. 40 Jákob elkülönítette a fiatal kosokat, és utána a nyájakat szembefordította a csíkosakkal és az összes sötétbarnával, ami Lábán nyájai között volt. Utána elkülönítette saját nyájait, és nem eresztette Lábán nyájai közé. 41 Valahányszor az erősebb nyájak hevültek fel, akkor Jákob mindig kitette a vesszőket a vályúkba a nyájak elé, hogy a vesszőknél hevüljenek fel. 42 De amikor a nyájak gyengének mutatkoztak, akkor nem tette oda. Így a gyengébbek mindig Lábánéi lettek, az erősek pedig Jákobéi.

43 És egyre jobban gyarapodott ez a férfi, nagy nyájai lettek, valamint sok szolgálólánya, szolgája, tevéje és szamara lett.

31 Idővel Jákob meghallotta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: „Jákob elvett mindent, ami az apánké volt, és abból gyűjtötte minden gazdagságát, ami az apánké volt.” 2 És amikor Jákob Lábán arcára tekintett, látta, hogy már nem olyan iránta, mint korábban volt. 3 Jehova végül ezt mondta Jákobnak: „Térj vissza atyáid és rokonaid földjére, és én veled maradok.” 4 Jákob ekkor elküldött valakit, s kihívatta Ráhelt és Leát a mezőre a nyájához, 5 és ezt mondta nekik:

„Látom apátok arcát, hogy már nem olyan irántam, mint korábban volt; pedig az én apám Istene volt velem. 6 Ti tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat. 7 Apátok viszont kijátszott engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet, de Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem. 8 Ha azt mondta: »A pettyesek lesznek a béred«, akkor az egész nyáj pettyeseket ellett; ha pedig azt mondta: »A csíkosak lesznek a béred«, akkor az egész nyáj csíkosakat ellett. 9 Így vette el Isten apátok nyáját, és adta nekem. 10 Végül amikor eljött a nyáj felhevülésének ideje, felemeltem szemem, és ezt láttam álomban: a nyájat hágó kecskebakok csíkosak, pettyesek és foltosak voltak. 11 Akkor az igaz Isten angyala ezt mondta nekem az álomban: »Jákob!« Mire én így feleltem: »Itt vagyok.« 12 Ő így folytatta: »Emeld fel szemedet, kérlek, és lásd meg, hogy a nyájat hágó összes kecskebak csíkos, pettyes és foltos, mert láttam mindazt, amit Lábán tesz veled. 13 Én vagyok annak a Bételnek az igaz Istene, ahol felkentél egy oszlopot, és ahol fogadalmat tettél nekem. Most azért kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza szülőföldedre!«”

14 Ráhel és Lea erre ezt mondták neki: „Vajon van még részünk és örökségünk apánk házában? 15 Vajon nem idegeneknek tart bennünket, hiszen eladott minket, sőt az értünk adott pénzt emészti folyamatosan? 16 Mert minden gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a gyermekeinké. Most tehát tégy meg mindent, amit Isten mondott neked.”

17 Jákob ekkor fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre, 18 s elhajtotta egész nyáját, minden vagyonát, amit gyűjtött, a szerzett nyájat, melyet Paddán-Arámban gyűjtött, hogy Izsákhoz, az apjához menjen Kánaán földjére.

19 Lábán pedig elment a juhait nyírni. Ezalatt Ráhel ellopta apjának a terafim bálványait. 20 Jákob pedig rászedte a szír Lábánt, mert nem mondta meg neki, hogy szökni akar. 21 Megszökött tehát, felkelt, és átkelt a Folyón mindenével, amije volt. Utána Gileád hegyvidéke felé fordította arcát. 22 Később, a harmadik napon megmondták Lábánnak, hogy Jákob elszökött. 23 Akkor Lábán maga mellé vette testvéreit, és hétnapi járóföldön át üldözte, s végül beérte Gileád hegyvidékén. 24 Ekkor Isten éjjel álomban eljött a szír Lábánhoz, és ezt mondta neki: „Vigyázz magadra, ne mondj Jákobnak se jót, se rosszat!”

25 Lábán tehát utolérte Jákobot, amikor Jákob épp sátrat vert a hegyen, és Lábán is tábort ütött testvéreivel Gileád hegyvidékén. 26 Lábán ekkor ezt mondta Jákobnak: „Mit tettél, hogy rászedtél engem, és mint karddal szerzett foglyokat vitted el a lányaimat? 27 Miért kellett titkon elszöknöd, s rászedned engem, nem mondva meg, hogy elbocsáthassalak vigasságban énekszóval, tamburinnal és hárfával? 28 Nem engedted meg nekem, hogy megcsókoljam a gyermekeimet és a lányaimat. Most ostobán cselekedtél. 29 Van erő a kezemben, hogy kárt okozzak nektek, de atyáitok Istene beszélt velem múlt éjjel, és ezt mondta: »Vigyázz magadra, ne mondj Jákobnak se jót, se rosszat!« 30 De ha most csakugyan azért mentél el, mert olyannyira epekedsz apád háza után, akkor miért loptad el az isteneimet?”

31 Jákob erre így felelt Lábánnak: „Ez azért volt, mert féltem. Azt mondtam magamban: »Még elszakítanád tőlem a lányaidat.« 32 Akinél pedig megtalálod az isteneidet, ne éljen az. Testvéreink előtt vizsgáld meg te magad, mi van nálam, és vidd el azokat!” Jákob azonban nem tudta, hogy Ráhel lopta el őket. 33 Lábán tehát bement Jákob sátrába, Lea sátrába, és a két rabszolganő sátrába, de nem találta meg azokat. Végül kijött Lea sátrából, és ment Ráhel sátrába. 34 Ráhel addigra fogta a terafim bálványokat, a női tevenyeregkosárba tette, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta meg. 35 Ráhel ekkor ezt mondta apjának: „Ne gyúljon harag az én uram szemében, amiért nem tudok felkelni előtted, mert az asszonyoknál szokásos dolog van velem.” Az pedig alaposan kereste a terafim bálványokat, de nem találta meg azokat.

36 Jákob pedig haragra gerjedt, és veszekedni kezdett Lábánnal, és Jákob feleletként ezt mondta Lábánnak: „Mi a vétkem, s mi a bűnöm, hogy ily hevesen üldözöl? 37 Most, hogy már átkutattad mindenemet, mit találtál köztük, ami a te házadba való? Tedd ide az én testvéreim és a te testvéreid elé, és azok ítéljenek kettőnk között. 38 Immár húsz éve vagyok nálad. Anyajuhaid és nőstény kecskéid nem vetéltek el, s nyájad kosait sosem ettem meg. 39 Egyetlen szétszaggatott állatot sem vittem hozzád. Én magam álltam a veszteséget. A nappal lopottat és az éjjel lopottat mind az én kezemből követelted. 40 Engem emésztett nappal a hőség, éjjel pedig a hideg, és az álom is kerülte a szememet. 41 Már húsz éve, hogy a házadnál vagyok. Tizennégy évet szolgáltam két lányodért, és hat évet a nyájadért, s te tízszer is megváltoztattad a béremet. 42 Ha apám Istene, Ábrahám Istene, az, akit Izsák retteg, nem lett volna velem, akkor most üres kézzel küldtél volna el. Látta Isten az én nyomorúságomat és kezem fáradozását, és megfeddett téged a múlt éjjel.”

43 Lábán ekkor így felelt Jákobnak: „A leányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, és a nyáj az én nyájam; mindaz, amit látsz, az enyém és a lányaimé. Mit tehetek ma ellenük és e gyermekek ellen, akiket ők szültek? 44 Most pedig gyere, kössünk szövetséget, én és te, s legyen ez bizonyságul köztem és közted.” 45 Jákob ekkor fogott egy követ, és felállította oszlopnak. 46 Majd Jákob ezt mondta testvéreinek: „Szedjetek köveket!” És ők elmentek köveket szedni, és halomba rakták. Utána pedig ott ettek a halmon. 47 És Lábán ezt Jegár-Sahadutának nevezte el, Jákob pedig Gálednek.

48 Ezt mondta Lábán: „Ez a halom bizonyság ma köztem és közted.” Ezért nevezte el Gálednek 49 és Az Őrtoronynak, mert ahogy mondta: „Őrködjön köztem és közted Jehova, amikor nem látjuk egymást. 50 Ha sanyargatod lányaimat, és ha lányaimon kívül is veszel feleségeket, bár nincs ember velünk, de meglásd: Isten a tanú köztem és közted!” 51 Lábán ezt mondta még Jákobnak: „Itt van ez a halom, és ez az oszlop, amelyeket emeltem közöttem és közötted. 52 Ez a halom bizonyság, és az oszlop is arról tanúskodik, hogy én nem megyek el e halom mellett ellened, és te sem mész el e halom és ez oszlop mellett ellenem ártó szándékkal. 53 Ábrahám istene és Náhor istene ítéljen közöttünk, az ő atyjuknak istene.” Jákob azonban arra esküdött, akit atyja, Izsák retteg.

54 Utána Jákob áldozatot mutatott be a hegyen, és meghívta testvéreit, hogy egyenek kenyeret. Ők pedig ettek kenyeret, és a hegyen töltötték az éjszakát. 55 Lábán azonban már kora reggel felkelt, megcsókolta gyermekeit és lányait, s megáldotta őket. Majd Lábán útnak indult, hogy visszatérjen a saját helyére.

32 Jákob is útnak indult, és ekkor találkoztak vele Isten angyalai. 2 Jákob amint meglátta őket, ezt mondta: „Isten tábora ez!” Ezért Mahanaimnak nevezte el azt a helyet.

3 Jákob azután követeket küldött maga előtt Ézsauhoz, az ő bátyjához Szeir földjére, Edom mezejére, 4 és megparancsolta nekik: „A következőket mondjátok az én uramnak, Ézsaunak: »Ezt mondta a te szolgád, Jákob: ,Lábánnál laktam jövevényként, és hosszú ideig, egészen mostanáig nála voltam. 5 Lettek bikáim, szamaraim, juhaim, valamint szolgáim és szolgálólányaim, és azért szeretnék üzenetet küldeni az én uramnak, hogy kegyet találjak a szemedben.’«”

6 Idővel a hírnökök visszatértek Jákobhoz, és ezt mondták: „Elmentünk bátyádhoz, Ézsauhoz; már jön is eléd, és négyszáz férfi van vele.” 7 Jákob nagyon megijedt, és aggódni kezdett, ezért szétválasztotta a vele levő népet, a nyájakat, a marhákat és a tevéket két táborra, 8 és ezt mondta: „Ha Ézsau az egyik táborhoz ér, és rátámad, akkor marad még egy tábor, amely megmenekül.”

9 Jákob azután ezt mondta: „Ó, én atyámnak, Ábrahámnak Istene, és én atyámnak, Izsáknak Istene, ó, Jehova, te, aki azt mondod nekem: »Térj vissza földedre a rokonaidhoz, és én jól bánok veled«, 10 nem vagyok méltó mindarra a szerető-kedvességre és mindarra a hűségre, melyet te mutattál ki szolgád iránt, hiszen csak a botommal keltem át ezen a Jordánon, s most már két táborrá lettem. 11 Szabadíts meg, kérlek, az én bátyám kezéből, Ézsau kezéből, mert félek tőle, hogy jön, és megtámad engem, meg az anyát a gyermekekkel együtt. 12 És te, te mondtad: »Bizony jól fogok bánni veled, megsokasítom a te magodat, és olyan lesz, mint a tenger homokszemei, melyeket nem lehet megszámolni, olyan sok.«”

13 És ott töltötte Jákob azt az éjszakát. Majd abból, ami a keze ügyében volt, ajándékot választott Ézsaunak, a bátyjának: 14 kétszáz nőstény kecskét és húsz kecskebakot, kétszáz anyajuhot és húsz kost, 15 harminc szoptatós tevét és azok kicsinyeit, negyven tehenet és tíz bikát, húsz szamárkancát és még tíz kifejlett szamarat.

16 Aztán a szolgáinak adta, egyik nyájat a másik után, és elmondta szolgáinak: „Keljetek át előttem, és hagyjatok távolságot nyáj és nyáj között.” 17 Az elsőnek még ezt is parancsolta: „Ha találkozik veled Ézsau, a bátyám, és megkérdezi tőled: »Kinek az embere vagy, hová mész, és kinek a tulajdonai ezek előtted?«, 18 akkor mondd ezt: »A te szolgádé, Jákobé. Ajándék ez, melyet az én uramnak, Ézsaunak küld, s íme, ő maga is jön utánunk.«” 19 És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is és mindazoknak, akik a nyájak után mentek: „Így beszéljetek Ézsauval, amikor találkoztok vele. 20 És még mondjátok ezt is: »Itt jön a te szolgád, Jákob utánunk.«” Mert ezt mondta magában: „Hátha megbékítem az ajándékkal, mely előttem megy, és utána majd meglátom az arcát. Talán kedvesen fogad.” 21 Az ajándék tehát előtte ment át, ő azonban a táborban töltötte az éjszakát.

22 Később, még aznap éjjel felkelt, fogta két feleségét és a két szolgálóját, valamint tizenegy fiúgyermekét, és átkelt a Jabbók gázlón. 23 Fogta tehát és átvitte őket a völgyön, majd átvitte mindenét, amije volt.

24 Jákob végül egyedül maradt. Ekkor egy férfi tusakodni kezdett vele hajnalhasadtáig. 25 Amikor az látta, hogy nem győzte le, megérintette csípőjének forgócsontját; és Jákob csípőjének a forgócsontja kimozdult a helyéből, miközben tusakodott a férfival. 26 Utána ezt mondta: „Bocsáss el, mert már feljött a hajnal.” Erre Jákob ezt mondta: „Nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz.” 27 Az pedig megkérdezte tőle: „Mi a neved?”, mire ő így felelt: „Jákob.” 28 Az ekkor ezt mondta: „Ne nevezzenek téged többé Jákobnak, hanem Izraelnek, mert Istennel és emberekkel küzdöttél, és végül győztél.” 29 Jákob ezt kérte: „Mondd meg, kérlek, a nevedet.” Ám ő ezt mondta: „Miért kérdezed a nevemet?” És ott megáldotta őt. 30 Jákob ezért Penielnek nevezte el azt a helyet, mert ahogy ő mondta: „Láttam Istent szemtől szemben, mégis megszabadult az én lelkem.”

31 És ráragyogott a nap, amint átkelt Pénuelnél, a csípőjére pedig sántított. 32 Ezért nem eszik Izrael fiai mind a mai napig a csípőidegnél levő inat, amely a csípőízület gödrén van, mert megérintették Jákob csípőjének a forgócsontját a csípőidegnél levő ínnál.

33 Idővel Jákob fölemelte szemét, körülnézett, és amott jött Ézsau a négyszáz férfival. Felosztotta azért a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgáló között, 2 és a szolgálókat meg a gyermekeiket állította előre, utánuk jött Lea a gyermekeivel, majd Ráhel és József leghátul. 3 Ő maga ment előttük, és hétszer földig hajolt, míg a bátyja közelébe jutott.

4 Ézsau pedig elébe futott, megölelte, a nyakába borult, megcsókolta, és mindketten könnyekre fakadtak. 5 Majd felemelte szemét, és látta az asszonyokat meg a gyermekeket, és megkérdezte: „Kik ezek veled?” Mire ő így felelt: „A gyermekek, akiket Isten a kegyelméből szolgádnak adott.” 6 Ekkor előléptek a szolgálók a gyermekekkel, és meghajoltak; 7 Lea is előlépett a gyermekeivel, és meghajoltak, utánuk pedig József lépett elő Ráhellel, és ők is meghajoltak.

8 Ézsau ekkor ezt mondta: „Mit jelentsen az utazóknak ez az egész tábora, akikkel találkoztam?” Erre ő így felelt: „Azért van az, hogy kegyet találjak az én uram szemében.” 9 Ézsau ekkor ezt mondta: „Van nekem bőven, testvérem. Maradjon meg neked, ami a tied.” 10 Jákob azonban ezt mondta: „Ne úgy legyen, kérlek. Ha már kegyet találtam a szemedben, akkor fogadd el kezemből az ajándékomat, mivelhogy úgy tekintettem arcodat, mintha Isten arcát látnám, hiszen szívesen fogadtál. 11 Kérlek, vedd el az áldásként adott ajándékomat, amelyet neked hoztam, mert Isten a kegyeiben részesített, és mert megvan mindenem.” És tovább unszolta, az pedig végül elvette.

12 Majd Ézsau ezt mondta: „Induljunk, menjünk, én majd előtted megyek!” 13 Jákob azonban így szólt: „Tudja az én uram, hogy a gyermekek még gyengék, és szoptatós juhok meg marhák vannak velem, s ha csak egy napig túl gyorsan terelik őket, bizony az egész nyáj elpusztul. 14 Kérlek, uram, menj szolgád előtt, de én hadd folytassam az utat kényelmesen, az előttem levő jószág járása és a gyermekek járása szerint, míg oda nem érek az én uramhoz Szeirbe.” 15 Ézsau ekkor így szólt: „Kérlek, hadd hagyjak nálad néhányat a velem lévő emberek közül.” Erre ő ezt mondta: „Minek az? Csak találjak kegyet az uram szemében!” 16 Ézsau tehát még aznap visszatért az ő útján Szeirbe.

17 Jákob pedig elindult Szukkótba, majd épített magának házat, a jószágainak pedig lombsátrakat készített. Ezért nevezte el azt a helyet Szukkótnak.

18 Jákob később Paddán-Arámból jövet épségben megérkezett Sikembe, amely Kánaán földjén van; és a város előtt tábort ütött. 19 Majd megvette azt a darab földet — ahol sátrat vert — Hámornak, Sikem apja fiainak a kezéből, száz pénzért. 20 Utána oltárt emelt ott, és így nevezte: Isten, Izrael Istene.

34 Akkoriban Dína, Leának a lánya, akit az Jákobnak szült, rendszeresen látogatta annak a földnek a lányait. 2 És meglátta őt Sikem, ama föld fejedelmének, a hivvita Hámornak a fia; elragadta, vele hált, és erőszakot követett el rajta. 3 És lelke ragaszkodni kezdett Dínához, Jákob lányához, beleszeretett a leányba, s folyton a lány szívére beszélt. 4 Sikem végül ezt mondta Hámornak, az apjának: „Szerezd meg nekem feleségül ezt a leányt.”

5 És meghallotta Jákob, hogy az beszennyezte Dínát, a lányát. A fiai akkor épp a jószágainál voltak a mezőn, és Jákob hallgatott, míg meg nem jöttek. 6 Később Hámor, Sikem apja kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele. 7 Amint ezt meghallották Jákob fiai, bejöttek a mezőről; bántotta őket, és nagy haragra gerjedtek, amiért az ilyen gyalázatos ostobaságot követett el Izrael ellen azáltal, hogy Jákob lányával hált, holott nem lett volna szabad ilyesminek megtörténnie.

8 Hámor így beszélt velük: „Sikem fiam lelke ragaszkodik a lányotokhoz. Kérlek, adjátok őt hozzá feleségül, 9 és lépjetek velünk házassági szövetségre. Lányaitokat adjátok hozzánk, és vegyétek el a mi lányainkat. 10 És lakjatok velünk, a föld nyitva áll előttetek. Lakjatok e földön, kereskedjetek, és telepedjetek le itt.” 11 Sikem ekkor ezt mondta Dína apjának és testvéreinek: „Bárcsak kegyet találnék szemetekben! Amit csak mondotok nekem, én megadom! 12 Akármilyen nagy menyasszonyárat és ajándékot kértek tőlem, kész vagyok megadni, amit csak mondotok; csak adjátok hozzám feleségül a leányt.”

13 Jákob fiai pedig csalárd módon válaszoltak Sikemnek és Hámornak, az apjának; azért beszéltek velük így, mert az beszennyezte Dínát, a húgukat. 14 Ezt mondták nekik: „Nem tehetjük, hogy olyan férfinak adjuk a húgunkat, akinek előbőre van, mert gyalázat ez nekünk. 15 Csak azzal a feltétellel egyezünk bele, ha olyanok lesztek, mint mi, és minden férfi körülmetélkedik nálatok. 16 Akkor hozzátok adjuk lányainkat, a ti lányaitokat pedig elvesszük, és veletek lakunk, s egy néppé leszünk. 17 De ha nem hallgattok ránk, és nem metélkedtek körül, akkor fogjuk a lányunkat, és elmegyünk.”

18 Jónak tűnt azok beszéde Hámornak és Sikemnek, Hámor fiának a szemében, 19 és az ifjú nem is késlekedett eleget tenni a feltételnek, mert gyönyörűségét lelte Jákob lányában, és apja egész háznépéből őt tisztelték leginkább.

20 Hámor és Sikem, a fia tehát elmentek városuk kapujába, és így beszéltek a város férfiaival: 21 „Ezek a férfiak békeszeretők irántunk. Hadd lakjanak hát e földön, és kereskedjenek itt, hisz ez a föld elég tágas előttük. Lányaikat feleségül vehetjük magunknak, és a mi lányainkat hozzájuk adhatjuk. 22 De csak azzal a feltétellel egyeznek bele, hogy velünk lakjanak, és egy néppé legyünk, ha közülünk minden férfi körülmetélkedik, mint ahogy ők is körül vannak metélve. 23 Tulajdonaik, vagyonuk és minden jószáguk vajon nem a mieink lesznek akkor? Csak egyezzünk bele, hogy velünk lakhatnak.” 24 És hallgatott Hámorra meg Sikemre, a fiára mindenki, aki kijárt az ő városa kapuján, és minden férfi körülmetélkedett, mindaz, aki kijárt az ő városa kapuján.

25 Ám a harmadik napon, amikor fájdalmaik voltak, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dína testvérei kardot ragadtak, váratlanul rátörtek a városra, és megöltek minden férfit. 26 Hámort és Sikemet, a fiát kardélre hányták. Majd elvitték Dínát Sikem házából, és kimentek onnan. 27 Jákob többi fia pedig rátámadt a halálosan megsebzett férfiakra, és kifosztották a várost, amiért beszennyezték a húgukat. 28 Azok nyájait, csordáit, szamarait és mindazt, ami a városban és a mezőn volt, elvitték. 29 Minden vagyonukat és valamennyi kisgyermeküket, feleségüket foglyul ejtették, és elraboltak mindent, ami a házakban volt.

30 Jákob erre azt mondta Simeonnak és Lévinek: „Kitaszítottá tettetek engem, mert bűzössé tettetek e föld lakosai előtt, a kánaániták és a periziták előtt; én csak kevesedmagammal vagyok, és ők biztos összegyűlnek ellenem, megtámadnak, és megsemmisítenek a háznépemmel együtt.” 31 De ők így feleltek: „Szabad bárkinek is úgy bánni húgunkkal, mint egy prostituálttal?”

35 Isten ezután ezt mondta Jákobnak: „Kelj fel, menj föl Bételbe, lakjál ott, és készíts ott oltárt az igaz Istennek, aki megjelent neked, amikor Ézsau, a bátyád elől futottál.”

2 Jákob ekkor ezt mondta háznépének, és mindazoknak, akik vele voltak: „Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak, és tisztítsátok meg magatokat, váltsatok ruhát, 3 s keljünk fel, menjünk föl Bételbe. Ott oltárt készítek az igaz Istennek, aki válaszolt nekem nyomorúságom napján, mert velem volt az úton, amelyen jártam.” 4 Odaadták hát Jákobnak az összes idegen istent, amely náluk volt, és a fülbevalókat, melyek a fülükben voltak, és Jákob elrejtette azokat a nagy fa alatt, mely Sikem közelében van.

5 Ezután útra keltek, és mivel Istentől való rettegés jött a körülöttük levő városokra, ezért nem üldözték Jákob fiait. 6 Jákob végül megérkezett a Kánaán földjén lévő Lúzba, vagyis Bételbe, ő és az egész nép, mely vele volt. 7 Majd épített ott egy oltárt, és El-Bételnek nevezte el azt a helyet, mert az igaz Isten ott nyilatkoztatta ki magát neki akkor, amikor a bátyja elől futott. 8 Később meghalt Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett egy terebélyes fa alatt, amit ezért Jákob Allon-Bákutnak nevezett el.

9 Isten ekkor ismét megjelent Jákobnak, ki Paddán-Arámból jött, és megáldotta. 10 Ezt mondta neki Isten: „A te neved Jákob. De többé már nem neveznek Jákobnak, hanem Izrael lesz a neved.” És Izraelnek nevezte el. 11 Isten még ezt mondta neki: „Én vagyok a mindenható Isten. Légy termékeny, és sokasodjál. Nemzetek, sőt nemzetek gyülekezete származik majd tőled, s királyok sarjadnak ágyékodból. 12 És ami a földet illeti, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked és utánad a te magodnak adom azt a földet.” 13 Ezután Isten fölment tőle arról a helyről, ahol beszélt vele.

14 Jákob pedig oszlopot emelt azon a helyen, ahol szólt hozzá Isten, egy kőoszlopot, és öntött rá italfelajánlást, majd öntött rá olajat. 15 És Jákob továbbra is Bételnek nevezte a helyet, ahol Isten beszélt vele.

16 Utána útnak indultak Bételből. Még jókora távolság volt Efratáig, amikor Ráhel szült, de nehéz szülése volt. 17 Ám a nehéz szülés közben a bába ezt mondta neki: „Ne félj, mert most is fiad lesz.” 18 Ezért amikor már-már kiment belőle a lélek (mert haldoklott), Ben-Óninak nevezte el; az apja azonban Benjáminnak hívta. 19 Így halt meg Ráhel, majd eltemették az Efratába, azaz a Betlehembe vezető úton. 20 Jákob pedig oszlopot állított a sírja fölé. Ez Ráhel sírjának az oszlopa mind a mai napig.

21 Izrael utána útnak indult, és Éder tornyán túl verte fel a sátrát. 22 Amikor Izrael azon a földön táborozott, akkor történt, hogy Rúben egyszer Bilhával, apjának az ágyasával hált, és Izrael hallott erről.

Jákobnak pedig tizenkét fia volt. 23 Lea fia volt Rúben — Jákob elsőszülöttje —, Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon. 24 Ráhel fia volt József és Benjámin. 25 Bilhának, Ráhel szolgálójának a fia volt Dán és Naftali. 26 Zilpának, Lea szolgálójának a fia volt Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddán-Arámban születtek.

27 Jákob végre eljutott Izsákhoz, az apjához Mamréba, Kirját-Arbába, vagyis Hebronba, ahol Ábrahám, és Izsák is jövevényként lakott. 28 Izsák napjai pedig száznyolcvan évet tettek ki. 29 Izsák utána kilehelte utolsó leheletét, meghalt, és a népe mellé került, idősen, betelve a napokkal, és eltemették a fiai, Ézsau és Jákob.

36 És ez Ézsaunak, vagyis Edomnak a története:

2 Ézsau Kánaán lányai közül vett magának feleségeket: Ádát, a hettita Elon lányát; Oholibámát, Anának a lányát, a hivvita Cibeon unokáját; 3 és Boszmátot, Ismáel lányát, Nebájót testvérét.

4 Áda szülte Ézsaunak Elifázt, Boszmát szülte Réuelt, 5 Oholibáma szülte Jeust, Jalámot és Kórahot.

Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. 6 Ézsau utána fogta feleségeit, fiait és lányait, s minden lelket, aki a házában volt, valamint a nyáját, s minden más jószágát, meg az egész vagyonát, melyet Kánaán földjén gyűjtött, és elment más földre a fivére, Jákob elől. 7 Ugyanis túl sok vagyonuk lett ahhoz, hogy együtt lakjanak, és a föld, ahol jövevényként laktak, nem tudta eltartani őket a nyájaik miatt. 8 Ézsau tehát Szeir hegyvidékén telepedett le. Ézsau pedig ugyanaz, mint Edom.

9 Ez Ézsaunak, Edom atyjának története Szeir hegyvidékén:

10 Ezek Ézsau fiainak a nevei: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének a fia; Réuel, Boszmátnak, Ézsau feleségének a fia.

11 Elifáz fia volt Témán, Omár, Cefó, Gatám és Kenáz. 12 Timna pedig Elifáznak, Ézsau fiának az ágyasa lett. Idővel fiút szült Elifáznak, Amáleket. Ezek Ádának, Ézsau feleségének a fiai.

13 Ezek Réuel fiai: Náhát, Zerah, Sammah és Mizza. Ezek lettek Boszmátnak, Ézsau feleségének a fiai.

14 Ezek voltak Oholibámának, Ana lányának, Cibeon unokájának, Ézsau feleségének a fiai, akiket Ézsaunak szült: Jeus, Jalám és Kórah.

15 Ezek Ézsau fiainak a sejkjei: Elifáznak, Ézsau elsőszülöttjének a fiai: Témán sejk, Omár sejk, Cefó sejk, Kenáz sejk, 16 Kórah sejk, Gatám sejk és Amálek sejk. Ezek Elifáz sejkjei Edom földjén. Ezek Áda fiai.

17 Ezek Réuelnek, Ézsau fiának a fiai: Náhát sejk, Zerah sejk, Sammah sejk és Mizza sejk. Ezek Réuel sejkjei Edom földjén. Ezek Boszmátnak, Ézsau feleségének a fiai.

18 Végül pedig ezek Oholibámának, Ézsau feleségének a fiai: Jeus sejk, Jalám sejk és Kórah sejk. Ezek Oholibámának, Ana lányának, Ézsau feleségének a sejkjei.

19 Ezek Ézsau fiai és azok sejkjei. Ez Edom.

20 Ezek a horita Szeir fiai, annak a földnek a lakói: Lótán, Sobál, Cibeon, Ana, 21 Dison, Ézer és Disán. Ezek a horiták sejkjei, Szeirnek a fiai Edom földjén.

22 Lótán fia volt Hóri és Hémám; Lótán nővére volt Timna.

23 Ezek Sobál fiai: Alván, Manahát, Ebál, Sefó és Onám.

24 Ezek Cibeon fiai: Aja és Ana. Ő az az Ana, aki meleg forrásokat talált a pusztában, míg apjának, Cibeonnak a szamarait őrizte.

25 Ezek Anának a gyermekei: Dison és Oholibáma, Ana lánya.

26 Ezek Dison fiai: Hemdán, Esbán, Itrán és Kerán.

27 Ezek Ézer fiai: Bilhán, Zaáván és Akán.

28 Ezek Disán fiai: Úc és Arán.

29 Ezek a horita sejkek: Lótán sejk, Sobál sejk, Cibeon sejk, Ana sejk, 30 Dison sejk, Ézer sejk és Disán sejk. Ezek a horita sejkek, az ő sejkségük szerint Szeir földjén.

31 Ezek pedig a királyok, akik Edom földjén uralkodtak, még mielőtt király uralkodott Izrael fiai felett: 32 Bela, Beór fia uralkodott Edomban, és az ő városának a neve Dinhába volt. 33 Amikor Bela meghalt, Jobáb, a Bocrából való Zerah fia kezdett uralkodni helyette. 34 Amikor Jobáb meghalt, a temaniták földjéről való Húsám kezdett uralkodni helyette. 35 Amikor Húsám meghalt, Hadád, Bedád fia kezdett uralkodni helyette; ő verte meg a midiánitákat Moáb mezején; városának neve pedig Avit volt. 36 Amikor Hadád meghalt, a Masrékából való Szamla kezdett uralkodni helyette. 37 Amikor Szamla meghalt, a Folyó menti Rehobótból való Sául kezdett uralkodni helyette. 38 Amikor Sául meghalt, Baál-Hanán, Akbór fia kezdett uralkodni helyette. 39 Amikor Baál-Hanán, Akbór fia meghalt, Hadár kezdett uralkodni helyette. Az ő városának neve Páu volt, feleségét pedig Mehetábelnek hívták; ez Mézaháb lányának, Matrédnak volt a lánya.

40 Ezek pedig Ézsau sejkjeinek a nevei a családjaik, helyük és nevük szerint: Timna sejk, Alva sejk, Jetét sejk, 41 Oholibáma sejk, Elah sejk, Pinon sejk, 42 Kenáz sejk, Témán sejk, Mibcár sejk, 43 Magdiel sejk és Irám sejk. Ezek Edom sejkjei a lakóhelyük szerint, a földbirtokukon. Ez Ézsau, Edom atyja.

37 Jákob is azon a földön lakott, ahol apja lakott jövevényként, Kánaán földjén.

2 Ez Jákob története:

József tizenhét éves korában a nyájat őrizte bátyjaival, és még csak gyermek volt, de Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek a fiaival volt együtt. És József rossz hírt vitt róluk az apjuknak. 3 Izrael pedig minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregkorában született fia volt; és csináltatott neki egy hosszú, csíkos, ingszerű ruhát. 4 Amikor bátyjai látták, hogy az apjuk minden testvérénél jobban szereti őt, meggyűlölték, és nem tudtak békésen szólni hozzá.

5 József később álmot látott, és elmondta testvéreinek, azok pedig újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék. 6 Ezt mondta nekik: „Kérlek titeket, hallgassátok meg az álmot, melyet álmodtam. 7 Íme, kévéket kötöttünk a szántóföldön, és az én kévém felállt, állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülvették, és meghajoltak az én kévém előtt.” 8 Bátyjai ezt mondták neki: „Talán bizony király leszel felettünk? Vagy talán bizony uralkodni fogsz rajtunk?” És újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék őt az álmaiért és a beszédéért.

9 Ezután volt egy másik álma is, és ezt is elmondta bátyjainak: „Megint álmodtam, és most a nap, a hold és tizenegy csillag meghajolt előttem.” 10 És elbeszélte az apjának és a bátyjainak, az apja pedig megdorgálta, ezt mondva: „Mit jelentsen ez az álom, melyet álmodtál? Talán bizony én, a te anyád és bátyáid megyünk, és a földig hajlunk előtted?” 11 És a bátyjai féltékenyek lettek rá, ám az apja megjegyezte szavait.

12 Bátyjai egyszer elmentek Sikem közelébe apjuk nyáját legeltetni. 13 Egy idő után Izrael ezt mondta Józsefnek: „Vajon testvéreid nem Sikemnél legeltetik a nyájakat? Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” Erre ő ezt mondta: „Itt vagyok!” 14 És Izrael ezt mondta neki: „Kérlek, menj, és nézd meg, épségben vannak-e a bátyáid, épségben van-e a nyáj, és hozz nekem hírt.” Elküldte hát a Hebron-völgyből, és ő ment Sikem felé. 15 Később, amikor egy mezőn bolyongott, rátalált egy ember. A férfi megkérdezte tőle: „Mit keresel?” 16 Erre ő így felelt: „A testvéreimet keresem. Kérlek, mondd meg nekem, hol őrzik a nyájakat?” 17 A férfi ezt mondta: „Már elmentek innen, mert ahogy hallottam, azt mondták: »Menjünk Dótánba!«” József tehát a bátyjai után ment, és rájuk talált Dótánban.

18 Meglátták már távolról, és még mielőtt a közelükbe ért, cselt szőttek ellene, hogy megöljék. 19 Ezt mondták hát egymás között: „Nézzétek csak! Itt jön az álomlátó! 20 Most pedig gyertek, öljük meg, és dobjuk be az egyik vizesverembe, és mondjuk azt, hogy egy vérengző vadállat falta fel. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.” 21 Amikor Rúben ezt meghallotta, igyekezett kiszabadítani őt a kezükből, ezért ezt mondta: „Ne mérjünk halálos csapást a lelkére.” 22 Rúben még ezt mondta nekik: „Ne ontsatok vért! Dobjátok be őt ebbe a vizesverembe, itt a pusztában, de ne emeljetek rá kezet.” Mert ki akarta szabadítani a kezükből, hogy visszavigye az apjához.

23 Amikor tehát megérkezett József a bátyjaihoz, azok letépték Józsefről a hosszú ruháját, a hosszú, csíkos ruhát, mely rajta volt; 24 és utána fogták őt, bedobták a vizesverembe. A verem akkor üres volt, nem volt benne víz.

25 Aztán leültek kenyeret enni. Amikor felemelték szemüket, látták, hogy egy ismáelita karaván jön Gileádból, és a tevéik ladanumot, balzsamot és gyantás kérget vittek; úton voltak, hogy Egyiptomba szállítsák. 26 Júda ekkor ezt mondta testvéreinek: „Mi haszna van, ha megöljük az öcsénket, és elfedezzük a vérét? 27 Gyertek, adjuk el az ismáelitáknak, és ne emeljünk rá kezet. Végtére is az öcsénk, a testvérünk.” Ők pedig hallgattak fivérükre. 28 Midiánita kereskedő férfiak mentek épp arra. Kihúzták hát Józsefet, és kiemelték a vizesveremből, majd pedig eladták Józsefet az ismáelitáknak húsz ezüstért. Azok végül Egyiptomba vitték Józsefet.

29 Rúben később visszament a vizesveremhez, de József már nem volt a vizesveremben, ezért megszaggatta ruháit. 30 Amikor visszatért testvéreihez, így kiáltott: „Nincs meg a gyermek! Most merre menjek?”

31 Ám azok fogták József hosszú ruháját, levágtak egy kecskebakot, és többször is belemártották a hosszú ruhát a vérébe. 32 Utána elküldték a hosszú, csíkos ruhát, elvitették apjukhoz, ezzel az üzenettel: „Ezt találtuk. Vizsgáld meg, kérünk, hogy a fiad hosszú ruhája-e vagy sem.” 33 Ő pedig megvizsgálta, és így kiáltott fel: „Az én fiam hosszú ruhája ez! Vérengző vadállat falta fel! Biztosan széttépte Józsefet!” 34 Jákob ekkor megszaggatta köntösét, zsákruhát vett csípőjére, és hosszú napokon át gyászolta fiát. 35 Mindegyik fia és lánya felkelt vigasztalni őt, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: „Gyászolva megyek le fiamhoz a seolba!” És az apja tovább siratta.

36 A midiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó udvari tisztviselőjének, a testőrök parancsnokának.

38 Abban az időben történt, hogy Júda elment testvéreitől, és a sátrát lent egy Híra nevű, adullámi férfi közelében verte fel. 2 Júda ott meglátta egy Sua nevű kánaánita férfi lányát. Elvette, és vele hált, 3 az pedig várandós lett. Később fiút szült, és Érnek nevezte el. 4 Majd megint terhes lett. Idővel fiút szült, és őt Onánnak nevezte el. 5 És ismét fiút szült, akit Sélának nevezett el. Júda éppen Akzibban volt, amikor felesége szült.

6 Júda később feleséget vett Érnek, az elsőszülött fiának. Az asszonyt Támárnak hívták. 7 De Ér, Júda elsőszülöttje gonosz volt Jehova szemében; Jehova ezért megölte őt. 8 Majd Júda azt mondta Onánnak: „Hálj bátyád feleségével, köss vele sógorházasságot, és támassz a bátyádnak utódot.” 9 Onán azonban tudta, hogy az utód nem az övé lesz; és amikor bátyjának a feleségével hált, magját a földre vesztegette el, hogy ne támasszon utódot a bátyjának. 10 Amit tett, gonosz volt Jehova szemében; ezért őt is megölte. 11 Júda pedig ezt mondta Támárnak, a menyének: „Élj özvegyként apád házában, míg fel nem nő Séla fiam.” Mert ezt mondta magában: „Netalán ő is meghal, mint a bátyjai.” Támár pedig elment, és apjának a házában maradt.

12 Hosszú idő múlva Sua lánya, Júda felesége meghalt; majd Júda a gyászidő letelte után felment juhainak a nyíróihoz társával, az adullámi Hírával Timnába. 13 Ezt elmondták Támárnak: „Az apósod felmegy Timnába, hogy megnyírja a juhait.” 14 Ekkor az levetette magáról az özvegyi ruhát, befedte magát egy kendővel, és lefátyolozta magát, majd leült Enájim bejáratához, amely a Timnába vezető úton van. Ugyanis látta, hogy Séla már felnőtt, és mégsem adják hozzá feleségül.

15 Amikor Júda meglátta, rögtön szajhának nézte, mert eltakarta az arcát. 16 Félrehúzódott az úton mellé, és ezt mondta: „Kérlek, hadd háljak veled.” Ugyanis nem tudta, hogy a menye az. Ő azonban ezt kérdezte: „Mit adsz nekem, hogy velem hálhass?” 17 Erre ő így felelt: „Küldök neked egy kecskegidát a nyájamból.” Ő azonban megkérdezte: „Adsz valami zálogot, míg el nem küldöd?” 18 Az így folytatta: „Mit adjak neked zálogul?” Mire ő így felelt: „A pecsétgyűrűdet, a zsinórodat és a botodat, ami a kezedben van.” Ő pedig odaadta neki, és vele hált, és teherbe ejtette. 19 Támár utána felkelt, levette kendőjét, és visszaöltözött özvegyi ruhájába.

20 Júda pedig elküldte a kecskegidát az adullámi társával, hogy visszaszerezze az asszony kezéből a zálogot, de az nem találta meg. 21 Megkérdezte hát az ott lakó férfiakat: „Hol van az a templomi prostituált, aki Enájimban, az út mentén volt?” De ők ezt mondták: „Sosem volt errefelé templomi prostituált.” 22 Végül visszatért Júdához, és ezt mondta: „Nem találtam meg, és az ott lakók is azt mondták: »Sosem volt errefelé templomi prostituált.«” 23 Júda ezért ezt mondta: „Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk. Én végül is elküldtem azt a gidát, de te, te nem találtad meg.”

24 Mintegy három hónappal később azonban ezt mondták Júdának: „Támár, a menyed szajhálkodott, és szajhasága miatt terhes is lett.” Júda ekkor ezt mondta: „Vigyétek ki, és égessétek meg!” 25 Mikor vitték kifelé, üzent az apósának: „Attól a férfitól estem teherbe, akiéi ezek.” S még hozzátette: „Vizsgáld meg, kérlek, kiéi ezek, kié e pecsétgyűrű, e zsinór és e bot.” 26 Júda megvizsgálta ezeket, és ezt mondta: „Igazságosabb ő, mint én, mert én nem adtam neki Sélát, a fiamat.” De többé nem hált vele.

27 Amikor elérkezett a szülés ideje, íme ikrek voltak a méhében. 28 És amikor szült, az egyik kinyújtotta a kezét; a bába azon nyomban vett egy skarlátpiros fonalat, rákötötte, és ezt mondta: „Ez jött ki először.” 29 De végül, amint az visszahúzta a kezét, lám, a testvére jött ki, ezért így kiáltott: „Mit jelentsen ez, hogy gátrepedést okoztál magad előtt?” Ezért Pérecnek nevezték el. 30 Utána kijött a testvére is, akinek a kezén a skarlátpiros fonal volt; őt Zerahnak nevezték el.

39 Józsefet pedig levitték Egyiptomba, és Potifár, a fáraó udvari tisztviselője, a testőrök parancsnoka, egy egyiptomi vette meg az ismáeliták kezéből, akik őt odavitték. 2 Jehova azonban Józseffel volt, s ezért az sikeres ember lett, és egyiptomi ura házának az élére került. 3 Az ura pedig látta, hogy Jehova vele van, és hogy amihez csak hozzáfog, Jehova mindent sikeressé tesz a kezében.

4 És József kegyet talált az ura szemében, és szüntelen a szolgálatára volt, ezért az ura kinevezte házának az élére, és mindenét a kezébe adta. 5 És attól fogva, hogy kinevezte házának az élére, és mindent rábízott, amije csak volt, Jehova megáldotta az egyiptominak a házát József miatt, és Jehova áldása volt mindenen, ami a házában és a szántóföldjén volt. 6 Az végül mindenét József kezére bízta, és nem törődött mellette semmivel, csak a kenyérrel, amit megevett. Mindemellett József jó alakú és szép arcú lett.

7 Ezek után történt, hogy szemet vetett Józsefre urának a felesége, és ezt mondta: „Hálj velem!” 8 De ő ezt visszautasította, és ezt mondta az ura feleségének: „Íme, az én uram nem törődik azzal, hogy mit teszek a házában, és a kezembe adta mindenét. 9 Senki sem nagyobb a házban nálam, és ő semmit sem tagadott meg tőlem, csak téged, mivel a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve Isten ellen?”

10 Az asszony pedig nap mint nap mondogatta ezt Józsefnek, de az sosem hallgatott rá, hogy vele háljon, vagy hogy nála időzzön. 11 De történt egy nap, hogy mint más napokon is, bement a házba, hogy teendőit végezze, és a háznép közül nem volt senki sem a házban. 12 Az asszony ekkor megragadta a ruhájánál fogva, és ezt mondta: „Hálj velem!” De ő otthagyta ruháját a kezében, elmenekült és kiment. 13 Amikor az asszony látta, hogy a kezében hagyta a ruháját, és kimenekült, 14 kiabálni kezdett háznépe embereinek, és ezt mondta: „Nézzétek, egy férfit, egy hébert hozott hozzánk, hogy nevetségessé legyünk! És az bejött hozzám, hogy velem háljon, de én kiabálni kezdtem torkom szakadtából. 15 És amikor hallotta, hogy felemeltem a hangom, és kiabálni kezdtem, itt hagyta nálam a ruháját, elmenekült és kiment.” 16 Utána maga mellett tartotta József ruháját, míg haza nem ért az ura.

17 Akkor ily szavakkal szólt hozzá: „A héber szolga, akit idehoztál hozzánk, bejött hozzám, hogy nevetségessé tegyen. 18 De amikor felemeltem a hangom, és kiabálni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kiszaladt.” 19 Amikor az ura meghallotta felesége szavait, aki ezt mondta neki: „Ezt meg ezt tette velem a szolgád”, haragra gerjedt. 20 Ezért fogta Józsefet az ura, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték, és József ott maradt a börtönben.

21 Jehova azonban Józseffel maradt, és szerető-kedvességet mutatott iránta azáltal, hogy József kegyet talált a börtönparancsnok szemében. 22 A börtönparancsnok ezért József kezére bízta az összes rabot, aki a börtönben volt; és ő végeztetett el minden munkát azokkal, akik ott dolgoztak. 23 A börtönparancsnok semminek nem nézett utána, ami a kezére volt bízva, mivel Jehova