Melyik imát tartja kedvesebbnek az Isten?

Az őszinte szivből jövő imát halgatja meg, és azokat amik összhangban vannak az értékrendjével.

Hogy milyen "vallásban" éled az életed, arra most nem térek ki, mert a kérdés nem erre irányult.

Az ima, tiszteletteljes beszélgetés az Életadóddal. Nyilván ha beszélgetsz valakivel, akkor a saját gondolataidat mondod el, a saját szavaiddal.

Jézus adott egy mintát ennek a sorrendiségére, de nem ezeket kell ismételgetni.

Az első mondat, hogy nevén szólitod,ezzel megszenteled, megtiszteled a személyét. Elmondod hogy mennyire várod, és egyetértesz a szándékával, azzal az elrendezéssel, melyet a Fia királysága a Földön is megfog valósitani. Kérheted, a nehézségeid, próbáidhoz szükséges bölcsességet, erőt, ne feledj el hálát adni az eddig kapott sikerekért sem, és elmondhatod a kéréseidet, kérheted, hogy támogasson ezekben.

S ezt a Fia Jézus által kéred.

Szia,

Az Istennel való személyes kapcsolat fenntartásának legfőbb eszköze az ima. Ima által személyes érintkezésbe léphet, beszélgethet az ember azzal az Istennel, aki a bűneset óta „hozzáférhetetlen világosságban lakozik”.

Az ima nem valamiféle misztikus varázslat, hanem tudatos, értelmes lelki történés. A Biblia világos magyarázatot ad mibenlétéről és gyakorlati jelentőségéről. Mégis sok minden csoda és titok marad vele kapcsolatban. Titok és csoda mindenekelőtt az, hogy Isten, végtelen nagyságában, kész teljes szívvel figyelni egyetlen emberre, aki bármikor és bárhonnét is, őszinte hittel kíván Őhozzá szólni, Tőle kérni. Jézus így szólt erről: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozz a te Atyádhoz... aki titkon néz, és válaszol neked nyilvánvalóan.” (Máté 6,6)

Mindez a legegyszerűbben történik meg, ha az ember az őszinte hit és segítségül hívás lelki magatartását tanúsítja. A valódi imádkozáshoz, vagyis az Istennel való tényleges kapcsolatba lépéshez az ember vágyakozásán kívül csak a következők szükségesek:

– A teljes belső egyszerűség és őszinteség magatartása minden önszuggerálás, önmanipulálás, pózolás, szerepjátszás, önhittség, érzelem- vagy élményhajszolás stb. helyett.

– Isten személyének bizonyos szintű megismerése a hiteles forrás, a Biblia kinyilatkoztatása által, hogy az ember tudja, kihez szól bizalommal.

– A Biblia kijelentései által felismert személyes bűnök megbánása, a tőlük való szabadulás igaz vágya és kérése.

– Kitartás a gondolatok összpontosításában, a belső ellenérzések, aggodalmak és kételyek leküzdésében. Mintegy belekapaszkodás az imádság általi kapcsolatteremtés és az imameghallgatás valóságára nézve tett isteni ígéretekbe. Sok-sok ilyen ígéret van a Bibliában. Kettő ezek közül:

„Aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.” (János 6,37)

„Közel van a Úr minden Őt hívóhoz, mindenkihez, aki hűséggel hívja Őt.” (Zsoltárok 145,18)

Az imameghallgatás tapasztalatának megörökítésével is gyakran találkozunk a Bibliában. Ezek úgy tárulnak elénk, mint amelyek minden őszinte imádkozó életében megismétlődnek:

„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, s meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, sziklára állította lábamat, megerősítvén lépteimet.” (Zsoltárok 40,2–3)

„Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.” (Zsoltárok 138,3)

„Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.” (Zsoltárok 34,5).

Üdv. Péter