Vallásos szülők miért kényszerítik gyereküket hogy higgyenek Istenben es rendszeresen járjon templomban? Ha gyerek nem akar vallásos lenni nem szabad erőltetni minden gyereknek magától kell érdeklődnie valláshoz

Szia

Kényszeríteni soha semmire (nem csak vallásosságra) nem szabad a gyermeket.

De azt, hogy hogyan tanítsa a szülő a gyermekét Istenről, az egyéni felelősség. Nyilván, nem mindenki ért ezzel egyet ahogyan a a válaszok is tükrözik. De azok a szülők, akik Istenről tanítják a gyermeküket, legalább két dolgot mindenképpen figyelembe vesznek. Az egyik: 5Mózes 6:6, 7

"Legyenek ezek a szavak, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben. Vésd ezeket a gyermekeid elméjébe, és beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, amikor úton vagy, amikor lefekszel és amikor felkelsz." Mondhatják sokan azt: ezt Isten a zsidó népének mondta. És ez igaz! nem is kell a mózesi törvényekre tanítani a gyermekeinket. Krisztus az, aki elmondta mit kell tenni a kisgyerekekkel kapcsolatban:"Ezt látva, Jézus felháborodott, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága." Márk 10:14

És mit mondott Pál apostol Timóteuszról? :"Te azonban továbbra is higgy abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél, hiszen tudod, hogy kiktől tanultad, és hogy csecsemőkorodtól ismered a szent írásokat, amelyek képesek bölccsé tenni téged, hogy megmenekülj a Krisztus Jézusba vetett hit által." 2Timót.3:14-15

Jézus amikor 12 évesen felment a pászka ünnepére a szüleivel Jeruzsálembe, az írástudók, és farizeusok csodálkozva ámultak a tudásán, mennyire jól ismerte az Írásokat.

Ezek a bibliai tanítások, tények azt bizonyítják, a szülők felelőssége a gyermeküket Istenről tanítani. Az viszont a felnőttgyermek felelőssége milyen utat választ. Az a szülő,aki nem tanítja a gyermekét Istenről, az örök élet lehetőségétől foszthatja meg a gyermekét. Én is ezek közzé a gyermekek közé sorolhatom magamat. De nekem még volt lehetőségem magamtól keresni Istennel a kapcsolatot - felnőtten.

De vajon a ma élő gyermekeknek lesz-e idejük erre? Bárcsak egy sem veszne el közülük! De ez nagymértékben a szülőkön múlik - adnak e lehetőséget a választásra a gyermeküknek?!

A vallásos szülőket a gyermek választotta magának, mert a sors vonalát születése előtt döntötte el, hogy egy ilyen vallásos szülei lesznek!

Ezért aki ezt utólag nem akarja elfogadni, az el akar menekülni a választott sorsa elől, és teljesen elrontja tönkre teheti az életét. A menekülés a különböző kábulatokba nem megoldás!

"Általában minden családban, ahol gyermek születik, ott a gyermek választja meg szüleit. Bár földre születése után nem emlékezik azokra a szempontokra, amelyek e választásra késztették, de tudattalanul is afelé törekszik, hogy a földre hozott karmáját feloldja, illetve ennek lehetőségét megtapasztalja, s döntéseivel vagy segítsen magán, vagy még rosszabbra fordítsa következő életének sorsát. Normális körülmények között tehát ez egy családban született gyermek sorsának vonala. De van rendkívüli eset!

Rendkívüli eset az, amikor egy család befogad magához egy gyermeket. Ilyenkor nem a gyermek választja meg szüleit, hanem a szülő választja meg gyermekét. Úgy gondolnátok, hogy ilyenkor a gyermeknek még hálásabbnak kéne lenni, mint különben. De a valóság nem ez. Nem, mert e gyermek mielőtt megszületett, tudatosan vállalt valamit, éppen karmikus problémája érdekében, ami most megzavarodott benne. Persze, ő erről sem tud, de tudatalattija mégis zavarba hozza őt. "

Jézus; A HANG - 804

A válasz igazából egyszerű: mert mi ezt tartjuk helyesnek. Szabadon lettünk keresztények és úgy gondoljuk, hogy a keresztény elvek helyesek a nevelésben is, mert a saját életünkben is eszerint élünk.

De amúgy ilyen erővel mondhatnánk azt is, hogy bármilyen elvek melletti nevelés is fölösleges. Majd a gyerek eldönti, hogy mit akar felnőttként.

Valójában nem létezik olyan, hogy világnézetileg semleges nevelés. Ha bármit csinálhat a gyerek, az is egy világnézet. Mellesleg a szülő a viselkedésével, minden reakciójával, ahogy másokról beszél vagy amit a gyerek kérdéseire válaszol, azzal is nevel. Sőt, igazán azzal nevel igazán. Ha lefitymálja nyilvánosan gyerek előtt a templomba menő nénit, azzal is nevel. Ez nem világnézetileg semleges nevelés.

Egyébként ismerek nem egy szülőt, aki keresztény és a gyerek nem lett az. Pont azért, mert a hitet nem lehet erőltetni és kikényszeríteni. Ez végső soron mindenkinek a szabad döntése.

Meg tudom, hogy nektek meglepő, de általában a gyerekek szeretnek templomba menni, legalább is a mi környezetünkben. Élmény nekik a szép templom, a szép énekek, persze a szentmisének a nagy részét még nem értik, de ovis kortól vannak gyermekmisék is. Kamaszkorban kezdődik az ellenállás, de akkor mi ellen nem áll ellen egy fiatal? :))

18 éves korától számít valaki felnőttnek, addig beleszólhat a szülő a gyermeke életébe.

Sajnos sok keresztény szülő úgy van vele, hogy ő meg sem kereszteli a gyerekét, majd az eldönti, ha nagy lesz. A legtöbb esetben ebből semmi nem lesz, tehát a gyerek egyik valláshoz sem fog tartozni, de ha esetleg tartozik is, nagy valószínűséggel nem keresztény lesz.

Katolikus családban született, baba koromban lettem megkeresztelkedve, mindig jártam hittanra, anya vitt vasarnaponta a templomban. Amikor kb óvodás voltam mindig elfeküdtem a padon és aludtam, tetszett ez a Szentmise dolog :D. Amikor nagyobb lettem, anya elkezdte mondani, hogy kell tartani a kezem, miket kell válaszolni a Szentmise alatt. Ha nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna, akkor az mindig számon volt kérve rajtam otthon. Szóval az akkori fejemmel untam a Szentmisét, nem igazán szerettem járni. Ahogy nagyobbacska lettem, kb. 12 éves, elkezdtem figyelni és rájöttem, hogy jókat mond a pap, abból lehet épülni. Idővel tudatosult bennem, hogy az egyáltalán nem helyes, hogy nem jól végzem a Szentgyónásaimat. Elhatároztam, hogy lelkitükör segítségével, lelkiismeretesen fel fogok készülni a Szentgyónásaimra. A legelső ilyen Szentgyónásom után hihetetlenül megkönnyebbültem, éreztem, hogy sikerült teljesen megtisztulnom. Teljesen megváltozott az életem, a gondolataim. Mielőtt nem végeztem jól a Szentgyónásaimat, Szentáldozáskor semmit nem éreztem, lelkiismeretfurdalásom volt, mert tudtam, hogy nem jól csinálom. De amióta rendszeresen és lelkiismeretesen járulok Szentgyónáshoz és így veszem magamhoz Jézust, eltölt a béke és az öröm. Elkezdett érdekelni, hogy miért bűn pl. a házasság előtti szex. Rengeteget utána néztem, utána olvastam, véleményeket hallgattam meg, statisztikákat néztem, megfigyeltem olyan emberek házasságát, akik szexeltek házasság előtt és olyanokét is, akik nem. Rájöttem, hogy mi, miért bűn, ezáltal minden letisztult bennem. Érzem, hogy fejlődők, Jézus formál át engem.

Hála Istennek nekem kialakult a személyes hitem, már nem tudom elképzelni az életemet Jézus és a Szentségek nélkül. Sajnos, a bátyámnak nem alakult ki a személyes hite, letért erről az útról, ez az ő döntése volt.

Ha az édesanyám nem vitt volna templomba és hasonlók, akkor nagyon nagy valószínűséggel, Isten nélkül élnem az életemet.

Szerintem mindkét példából lehet látni, hogy az ember úgy alakítja az életet, ahogy szeretné. :)

Egy keresztény szülő, ha fontosnak tartja a tízparancsolatot, akkor nem fogja más vallással megismertetni a gyerekeit, hisz akkor szembe megy az első parancsolattal. Ha a keresztény szülő elhiszi, hogy létezik az ördög és a pokol, akkor azon lesz, hogy az ő gyermekei jó helyre kerüljenek. Ha a szülő mindent megtett, hogy a gyermekei Isten útján járjanak, bárhogy is döntsenek a gyerekei, bármilyen életet is éljenek, az már az ő felelősségük.

A hitre valo kenyszerites es a templomba vives ket kulonbozo dolog.

Arra senkit nem lehet kenyszeriteni, hogy higgyen valamiben.

Templomba vinni viszont van amikor muszaj a gyerekeket, ha mindket szulo megy, es olyan kicsik, hogy nem lehet oket egyedul otthon hagyni. Vannak olyan templomok, ahol a kisebbekkel kulon szineznek, jatszanak stb.

Kenyszeriteni egy kamasz gyereket egy ido utan jogellenes, nem tudom, a magyar torvenyek mit mondanak, szerintem nem 18 ev a hatar, hanem annal fiatalabb kor.