Kedves Baptisták! Lenne néhány kérdésem. Hogyan gondolkodtok ezekről?

1: Mindenki, aki elfogadta Krisztust. Mivel nem tudjuk mi van a halál után, szerény véleményem szerint Isten mindenkit "megkérdez" mit akar, legyen annak tíz napos fizikai teste, vagy száz éves.

2: Isten pontosan tudja, hogy kit miért hova helyez el. Mindenkivel van terve, nem feltétlen hozzánk kell jönnie. Mi eléggé szociális érzékenyek vagyunk, én ezt vettem észre, tehát mintha össze lennénk gyűjtve erre a szolgálatra. És szeretünk énekelni. :)

3: Erről még csak hallottam, de nem éltem át. Állítólag nálunk pár évtizede volt a fiataloknak egy kirohanása a hitgyüli felé és akkor szembefordultak az idősek felé, és közös megegyezéssel távoztak a gyülekezetünkből, de ennyi. Ha valakinek olyasmi van az életében, ami távol tartja Istentől, akkor lesz erre megfelelő és elhívott testvér, aki tud beszélgetni az illetővel. De konkrét ki közösítésről nem hallottam, csak a baptista történelemben, kb 150 éve. De nem ismerem az összes gyülekezetet. Azt viszont tudom, hogy van olyan testvér, aki szíve szerint mindenkit kiközösítene, aki nem felel meg az elvárásainak. :)

4: nagyon változó. Volt olyan gyerek, aki már 11 évesen jelezte, hogy szeretne bemerítkezni, de a szülei túl korainak tartották, végül 13 évesen, ragaszkodva a szándékához, ez megtörtént. Ha nálunk egy gyerek jelzi a szándékát, akkor a lelkipásztor foglalkozik vele. De hallottam már öt évesről is, de őt nem ismerem és igaz, nem is baptista, de hallottam, az apukája mesélte.