Hogy kellett volna reagálnom a plébános furcsa viselkedésére?

Nyaralni voltam egy baráti családnál, akik nagyon jóban vannak a falujuk plébánosával, ez a plébános háromnaponta náluk vacsorázik, sokat meséltek neki rólam is. Én egyedülálló férfi vagyok, és életem nagy ajándéka az a csodálatos barátság, szinte testvéri kapcsolat, amely egy kolléganőm és köztem húsz évvel ezelőtt megszületett. A kolléganőm férjes asszony, de a férje tudja, hogy a mi kapcsolatunk "nem e világból való", nem testi vonzódás, csakis mély és komoly lelki kapcsolat. Erről is meséltek a barátaim a plébánosnak. Tegnap lettem volna bemutatva ennek a plébánosnak, tegnap került sor a személyes megismerkedésre. Sajnos nem úgy zajlott, ahogy elképzeltem. Amikor a plébános megérkezett, a barátom odavitt elé, és ezt mondta: "Engedje meg, atya, hogy bemutassam azt a kedves barátomat, akiről már annyit meséltem önnek." Én is mosolyogva léptem a plébános elé, vártam, hogy kezet nyújtson, de nem ez történt. Hideg arccal ezt mondta: "Én nem kívánok önnel megismerkedni, mivel a barátja elmondása alapján keresztényietlenül él, egy férjes asszonnyal ápol meg nem engedett barátságot, amiért - ha a híveim közé tartozna - el kellene járnom ön ellen." Majd ezután közölte a barátommal, hogy mégsem vacsorázik náluk, de újra eljön majd hozzájuk, ha tiszta lesz a terep és a levegő. Én elképedten álltam, levegő után kapkodtam, de a barátom sem tudott szóhoz jutni. Nem voltam felkészülve erre az otrombaságra. Mit kellett volna mondanom? Hogyan kellett volna reagálnom? Lehet egy egyházi ember ennyire szűk látókörű és elmaradott? Még nem hallott férfi és nő közötti igaz barátságról? Miféle viselkedés volt ez tőle?