Hányan vannak, akik papíron vallásosak, de egyébként nem?

"Ha nagyon-nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, és mindenképp egy okra akarjuk visszavezetni, én azt mondanám azért, mert elfogadhatatlannak találja azt a gondolatot, hogy a halál egyenlő a teljes megsemmisüléssel."

Szerintem nagyon sokan nem a halál felől, hanem éppen a másik oldalról, az élet kezdete felől közelítik meg, és azért hisznek Istenben, mert az képtelenség, hogy a nagy semmiből legyen minden, de minden. Mint pl. ő, aki agykutató, de sok más természettudós is, csillagászok, atomfizikusok, meg mindenfélék:

"Nem tudok ellenállni a kísértésnek, most, hogy egy hiteles tudóst is megkérdezhetek a hit és tudomány viszonyáról. Szemben áll egymással ez a két világ?

Rólam mindenki tudja, hogy Istenfélő ember vagyok. Ennek ellenére mindig elmondom, hogy nincs vita a hívő és a nem hívő tudósok között, mert ha valódi tudósok, akkor azt is tudják, hogy egyik álláspont sem bizonyítható tudományosan. Innentől kezdve hit kérdése, hogy valaki elfogadja azt, hogy a ma ismert anyagi világ a maga tér-idő dimenzióival, az ősrobbanással teljesen cél nélkül keletkezett a semmiből, míg a hívő azt mondja, hogy az ősrobbanást megelőzte egy teremtő szándék, ami egy tér-idő dimenziókon kívüli, anyagra jellemző tulajdonságokkal nem rendelkező létezőt tételez fel. Egyiket sem lehet természettudományos módszerekkel bizonyítani, de a természettudomány fel sem tehet magának olyan kérdéseket, hogy mi az élet értelme,

mi a küldetése, sorsa a nem anyagi jellegű elménknek, éntudatunknak, lelkünknek.

Tehát van Isten?

Én ebben hiszek, de nem tudom, és Teremtőnek, Gondviselőnek nevezem.

Az agy az anyag evolúciójának csúcsa, a legkomplexebb terméke. Hogy ez önmagától, a semmiből, az ősrobbanásból fejlődött idáig, én ezt nehezen tudom elhinni. A fizikusok egyetértenek abban, hogy van öt sarkalatos állandó, amelyeket sehonnan nem lehet levezetni. Ilyen a gravitációs állandó vagy az atommagon belül ható kis és nagy erők. A fizika írta le, hogy amennyiben az ősrobbanás pillanatában a gravitációs állandó csak milliárdnyival kisebb, akkor az Univerzum szétspriccelt volna az ősrobbanás pillanatában. Ha pedig egy milliárdnyival nagyobb, akkor visszazuhant volna önmagába. Érdekes módon, és sokak szerint teljesen véletlenül éppen annyi lett, hogy a ma ismert Univerzum kialakuljon.

El lehet hinni, hogy teljesen véletlenül álltak be ekkorára ezek a fizikai állandók, de szerintem ezt elhinni jóval nehezebb, mint azt hinni, hogy egy Teremtő szándék előzte meg a fizikai világ kialakulását, és annak számunkra ismeretlen célja van. Én tisztelem az ateista barátaimat, mert az ő hitük jóval erősebb, mint az enyém, hiszen egy jóval valószínűtlenebb dologban hisznek, mint én."

[link]

Fölösleges újra idézni ezt az embert, miután sorra cáfolták meg az állításait.

(Mármint nem a tényeket, mert azok igazak. De a belőlük levont buta következtetések azok nem.)

Addig rendben van, hogy te ebben hiszel.

De más meg nem, és a tudomány végképp nem ezt mondja.

Lehet, hogy elsőre nem értetted: EZ a tudós lelépett a tudomány pályájáról.

NEM azt mondja, amit a tudomány, és NEM a tudományos módszereket használja.

Ez az ember EBBEN a témában NEM TUDÓS!

Ez így igaz.

De ő megpróbálja úgy beállítani, mintha a tudomány semmivel sem tudna többet a vallásnál más témakörökben sem: mintha mindenhol egyenlően tudatlanok lennének.

Ez pedig nem igaz, mert ezekben a témakörökben csak a vallások tudatlanok.

Ennél is fontosabb a a módszer:

- vallás: nem tudjuk, mi ez -> CSAKIS egy felsőbb erő lehet!

- tudomány: nem tudjuk, mi ez ->

1: akkor nem tudjuk. Később majd talán rájövünk.

2: akkor valószínűségeket számolunk.

Például a finomhangolt világból egyáltalán nem következik még az sem, hogy tervezett lenne - hát még az, hogy isten által tervezett.

Én nem hiszem, hogy a vallás módszertanába beletartozna az, hogy felsőbb erőt kell feltételezni ott, ahol valamit nem tudunk. Ez legfeljebb a tájékozatlan, naiv vallásos emberek "módszertana" lehet. A vallás a metafizikáról szól, tehát a fizikai világon túliról, a fizikai világot nem hivatott magyarázni. De a metafizika és a fizika összefüggéseiről tehet megállapításokat.

Tehát igazad van, hogy a magából a finomhangoltságból nem következik tervezettség, és nem kell teremtőre következtetni belőle. De ha azt mondjuk, hogy hiszünk abban, hogy létezik transzcendens, akkor joggal mondhatjuk, hogy összefüggésben áll a transzcendens a világgal, a metafizika a fizikával, így a finomhangoltság sem a véletlennek, hanem valami ilyen összefüggésnek köszönhető.

Érezhető a különbség?

"ha azt mondjuk, hogy hiszünk abban, hogy létezik transzcendens, akkor joggal mondhatjuk, hogy"

Nem!

Ez egy ÚJABB feltevés!

Tehát:

1. feltevés: hiszünk abban, hogy létezik transzcendens,

2. feltevés: hiszünk abban, hogy összefüggésben áll a transzcendens a mi világunkkal,

3. feltevés: hiszünk abban, hogy a finomhangoltság sem a véletlennek, hanem valami ilyen összefüggésnek köszönhető.

Így néz ki pontosan ez a lánc, amit írtál.

Ezek különálló láncszemek, nincs köztük semmiféle kapcsolat, nem következnek egymásból és mind KÜLÖN el kell hinni.

Pl. lehet azt is hinni, hogy az első, vagy az első kettő igaz, a többi nem.

Amúgy ez a legnagyobb baj a hittel: nem következnek egymásból az állításai. 5 millió dolgot külön-külön el kell hinni minden egyes hitben, és még így sem lesz egységes, következetes vagy bizonyított.

Tulajdonképpen igazad van abban, hogy ezek különálló feltevések, hiszen nem szükségszerűen következik egyik a másikból. De a hit világa épp ezért szép, mert nem szigorú szükségszerűségekre épül, elég ha egy következtetés megengedhető, de nem kell szükségszerűnek lennie. Tehát a konkrét példára visszatérve: ha feltesszük, hogy létezik transzcendens, abból még nem következik szükségszerűen, hogy bármilyen kapcsolatban áll a fizikai világgal. De ésszerű feltételezni, hogy fennáll ilyen kapcsolat, mert ha nem, akkor igazából nincs is értelme a mi világunkban a transzcendessel foglalkozni. És ha már feltettük, hogy van valamilyen kapcsolat, akkor ésszerű feltételezni, hogy a világunk létrejöttében is valahogyan szerepet játszott a transzcendens, mivel ha jelenleg van kapcsolat, akkor ésszerűbb feltételezés az, hogy a keletkezésnél is volt, mint az, hogy akkor meg nem. És így tovább... Szóval, szigorú értelemben véve ezek valóban különálló feltételezések, mégsem mondhatjuk, hogy logikailag nincs közöttük semmiféle kapcsolat, mert mégis összefűzhetők egy láncban, bár a láncszemek között valóban lazább a kapcsolat a szigorúan tudományos alapú logikánál. És igen, lehet hinni, hogy a feltevések közül csak egyik vagy másik igaz, de akkor ott megszakad a láncolat, és egy másik irányba lehet elindul, újabb láncolatot alkotva. Ezért van annyiféle hitrendszer a világban. És nem véletlenül hívják hitrendszernek, ugyanis a hit elemei rendszert alkotnak, tehát nem csak egybe pakolt 5 millió külön elemről van szó. Ha egy elemet kiveszel, ott borul a rendszer, mást kell a helyébe raknod, és más irányba tovább építened. Szóval azt mondhatjuk, hogy a hitek többnyire egységes és következetes rendszerek. Bizonyítottak persze sosem lesznek, mert természetükből fakadóan nem is lehetnek.

Az meg már egyéni meglátás, hogy szerinted ez a baj a hittel, szerintem meg pont ez a szép benne.