Érvényes a keresztség akkor is, ha az ember nem egyezett bele?

Szia,

Nagyon sok keresztény felekezet szerint igen, mert a szülők, nevelők fogadást tesznek, hogy majd úgy nevelik, neveltetik, hogy ha felnő akkor maga tegyen vallást az ő hitéről.

A Biblia azonban mást mond: a keresztség a megtérés vagy újjászületés látható megpecsételése, ezért neveztetik a "megtérés keresztségé"-nek és az "újjászületés fürdőjé"-nek (Mk. 1:4; Tit. 3.5). A Szentírás a tanítványság alapvető kívánalmainak a hitbeli elfogadása alapján hozott, önkéntes választáson alapuló, alámerítéssel történő felnőttkeresztséget hitelesíti. Ez a keresztség - Jézus kijelentése és példaadása szerint - "igazság", amelyet "illik nékünk betöltenünk" (Mt. 3:15; Mt. 28:19). A keresztség cselekedetének belső, lelki tartalma: a régi élet összes bűnének a jelképes "lemosása", vagyis a bűnbocsánat igénylése és elnyerése ezekre nézve. Ezzel együtt a múlt "eltemetése", gyökeres, végleges szakítás vele. A másik döntő eleme a jelképes "feltámadás" egy új, igaz életre, "Isten segítségül hívásával".

Üdv. Péter

Erőszakkal senkit se lehet megkeresztelni, annak nem nagyon van értelme.

Viszont a Biblia számos esetben írja, hogy valaki egész házanépével megkeresztelkedett, amibe bizony a gyermekek is beletartoznak. Hiszen értük is a szülő a felelős.

Még az egyház tagságot sem tudják növelni, ugyanis ha a keresztelendő nem egyezik bele a keresztségbe, akkor a keresztség nem érvényes, pontosabban nem fog megtörténni.

Ugyanis a keresztelés során a jelölt elmondja a hitvallást, majd a keresztelő megkérdezi, hogy akarod-e ebben a hitben elnyerni a keresztséget? Ha erre nem a válasz, akkor nem lesz megkeresztelve. Csak úgy véletlenül nem lehet valakit megkeresztelni, nem lesz érvényes.

865. kánon: Ahhoz, hogy a felnőttet meg lehessen keresztelni, szükséges, hogy előbb kinyilvánítsa szándékát a keresztség felvételére; tanulja meg kellően a hit igazságait és a keresztény kötelezettségeket, s a katekumenátus révén legyen kipróbált a keresztény életben; figyelmeztessék arra is, hogy bánja meg bűneit.

Ha halálveszély áll fenn, a 865. kánon értelmében akkor is csak akkor lehet megkeresztelni, ha valamilyen formában kinyilvánította szándékát, beleegyezését a keresztelésbe.

Látom közben, hogy szóba került a gyermekkeresztség.

Ennek is megvan a szabályozása, ha a feltételek nem teljesülnek, akkor nem lehet elvégezni a keresztséget. Csak akkor, ha megalapozott remény van a keresztény nevelésre, a szülők vállalják ezt a kötelezettséget. Gyermekkeresztség csak addig lehet, amíg el nem jut valaki értelme használatára, tehát kb. iskolás korig.

De nem csak gyerekek vannak, mi a helyzet pl. az értelmi fogyatékosokkal? Tőlük sem várható el, hogy teljesen megértség hitünk titkait (amit egyébként mi sem értünk meg teljes valójában). Ne csak a gyerekeket, hanem őket is vágjuk el a keresztség szentségének kegyelmi ajándékaitól, tehát még konkrétabban: az üdvösség lehetőségtől? Amennyiben egy szellemi sérült a maga módján kinyilvánítja szándékát miután a maga módján megértett valamit a kereszténységből, akkor ugyanúgy részesülhet a keresztségben még akkor is, ha csak segítséggel tud hitvallást tenni.

Keresztséget le is lehet tenni, ha meggondoltad magad.

(Attól még az eredeti keresztelés érvényes, csak te már nem vagy keresztény, hivatalosan.)

A keresztény életet megélését, és az amellett való döntést Jézus felnöttekre vonatkozóan érti, tehát az keresztelkedik meg. A Szülőknek valóban kötelességük ebben a szellemben nevelni a gyermeket, mert a gyermek azt az elbirálást kapja amig a szülő felügyelete alá tartozik, amit a szülő.

Ezért is értelmetlen a keresztelkedés, ezt csak azok találták ki, aki valóban az egyház létszámát növelnék ezzel, de nem valószinű, hogy minden megkeresztelt keresztény életet él majd. körbe nézhetünk a világban, hányan élnek keresztény életet azokból, akiket megkereszteltek.