Milyen törvényről beszél Jakab?

Szia

3 Mózes 19/16

Amúgy a "szeresd a másikat" is tartalmazza ezt

Szia

Jól gondolod. Ahogyan előttem is írták, nem a mózesi törvényről van szó. Ez akkor tűnik ki, ha a további verseket is hozzá olvasod.

Jézus féltestvére, Jakab a következőket írta azoknak a keresztényeknek, akik büszkévé, dicsekvővé és bírálóvá váltak a keresztény testvéreikkel szemben: „Ne beszéljetek tovább egymás ellen, testvérek. Aki a testvére ellen beszél, vagy megítéli a testvérét, az törvény ellen beszél, és törvényt ítél meg. Mármost, ha törvényt ítélsz meg, akkor nem törvényt cselekvő vagy, hanem bíró. E g y van, aki törvényadó [gör.: no·mo·theʹtész] és bíró, az, aki képes megmenteni és elpusztítani. De te, ki vagy te, hogy megítéled a felebarátodat?” Jakab a továbbiakban olyanokról beszélt, akik azzal dicsekedtek, hogy mit fognak csinálni a jövőben, mintha rájuk nem lennének hatással a körülmények, ahelyett, hogy azt mondták volna: „Ha Jehova úgy akarja” :Jakab 4:11–16. Jakab a ’királyi törvényről’ szólva ezt írta: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” Jakab 2:8. Ezek a keresztények nem mutattak szeretetet a felebarátaik iránt, mivel inkább ellenük beszéltek, és valójában Isten törvényének a bíráivá tették magukat mint törvényhozók vagy törvényadók.

Az "atyjafia" egy régies szó, mai magyar nyelven "testvér"-nek lehetne fordítani. Krisztusban való testvérek közötti bántó, rosszhiszemű, ítélkező kommunikációról van tehát szó. A "kárhoztatás" valószínűleg elítélő szavakat jelent, amellyel érezteti az egyik testvér a másikkal, hogy az illető elfogadhatatlan Isten előtt. Durva szavakkal is lehet erőszakot tenni, vagy bántalmazni valakit.

Van egy univerzális szellemi törvény, amely így szól "a bűn zsoldja a halál" (Róm 6:23a), ti. a szellemi halál, ezért van szüksége mindenkinek, aki vétkezett, a Jézus Krisztusban való kegyelemre. Ha valaki Krisztusba kerül és megmarad benne, annak az embernek a Szentlélek felülírja ezt a törvényt, a bűn Krisztusban már nem egyenlő a szellemi halállal, mert aki Krisztusban van, az a kegyelemben van. Így ír erről Pál apostol:

Róm. 8.1-2: "Nincsen azért most már SEMMIFÉLE KÁRHOZTATÓ ÍTÉLET azok ellen, akik KRISZTUS JÉZUSBAN vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint, mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől."

Tehat azok az emberek, akik a testvérüket kárhoztatták, ellenszegültek a Szentléleknek, és az élet Lelke törvényének. Erre utalhat itt Jakab.

Mindig ügyelnünk kell, hogy ha a testvérünk vétkezik, vagy nem jó úton jár, akkor is szeretettel, kedvesen mondjuk el neki az igazságot, segítséget felajénlva, nem pedig elhatárolódva tőle, és ne éreztessük vele, hogy elítéljük őt, az ő személyét. A cselekedetéről ugyan nyilatkozhatunk, hogy az helytelen vagy elítélendő, de a kárhoztatás idejét azt Isten az ún. "utolsó ítéletre" hagyta meg, amikor Jézus újra megjelenik ezúttal már nem emberként, hanem a mennyből az Atyával és a szent angyalokkal. Ezért aki már most ítélkezik a testvére felett, az beül Isten bírói székébe, és ítéletet tart a Szentlélek fenti törvénye felett.

üdv Stefán