Mit jelent az, hogy áldozás, illetve szentáldozás?

"Ezt mindennap csinálja az ember vagy hetente vagy például évente egyszer?"

Általános elv az, hogy ha lehet minél gyakrabban, de napi egyszer. Feltétele az, hogy ne legyen súlyos bűnünk, illetve nyilván legyünk tisztában azzal (és higgyük!), hogy mi az Oltáriszentség (tehát Krisztus Teste és Vére a kenyérben és a borban).

Egész pontosan arról van szó, hogy a szentmisében a miséző pap megismétli Krisztus szavait az utolsó vacsorán, ezzel a kenyér és a bor átlényegül Krisztus Testévé és Vérévé. Majd ebből a pap és a misén részt vevő hívek részesülnek is. Ez maga a szentáldozás.

"És hol? Csak templomban lehet csinálni vagy otthon is?"

Otthon nem, csak szentmise keretében. Vagy esetleg igeliturgia keretében - de mivel a kulcsszavak között van Galgani Szent Gemma, így az ő idejében a szentáldozás szentmisében történt és csak napi egyszer. A II. vatikáni zsinat óta lehet már napi kétszer is. Kivételt képez persze a haldoklók, halálveszélyben levők esetében, mert akkor nem misén, hanem otthon, krházban vagy ahol vannak ott részesülnek a szentáldozásban.

Ez abból származik, hogy az isteneknek valaha tényleg áldozatot kellett bemutatni: általában egy értékes dolgot vagy állatot kellett elégetni, vagy még régebben egy értékes embert megölni.

A kereszténységben már csak jelképes áldozat van.

Legyen itt a protestáns nézőpont is a Heidelberg Kátéból:

"

80. K.: Mi különbség van az Úrvacsora és a pápás mise között?

F.: Az Úrvacsora azt bizonyítja nékünk, hogy Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatáért, melyet Ő maga vitt egyszer véghez a keresztfán, minden mi bűneink megbocsáttatnak. És hogy mi a Szentlélek által Krisztusba oltatunk, aki emberi természetével (testével) már nincs a földön, hanem a mennyekben van, Istennek, az Ő Atyjának jobbján s azt akarja, hogy ott imádjuk Őt. A mise ellenben azt tanítja, hogy az élők és a holtak bűnei nem a Krisztus szenvedéséért bocsáttatnak meg, ha csak a misemondó papok naponként meg nem áldozzák érettük a Krisztust. És hogy Krisztus a kenyér és a bor alakjában testileg jelen van. És ezért azokban kell Őt imádni. Ezért a mise lényegében nem más, mint Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának és szenvedésének tagadása és átkozott bálványimádás.

Zsid. 7: 26, 37; 9: 12; 10: 10-12; Ján. 19: 30; Máté 26: 28; 1. Kor. 6: 17, 10: 16-17; Kol. 3: 1; Zsid. 1: 3, 8: 1; János 20: 17; Fil. 3: 20; Luk. 22: 19, 24: 52; Ján. 4: 21; Csel. 7: 55; 1. Thess. 1: 10; Zsid. 9: 26, 10: 12-14.

"

Kenyér és bor színe alatt azt jelenti, kenyér és bor alakjában, vagy anyagi és formai kereteiben. A katolikus és ortodox tanításban az áldozatbemutatáskor a kenyér és a bor átlényegül Krisztus testévé és vérévé, noha külső jegyeiben kenyér és bor marad, de lényegileg Krisztus valóságos teste és vére.

Egyébként az előttem írt nagy badarság, a katolikus és ortodox papok nem újra és újra feláldozzák Jézust, hanem az egyetlen áldozatot jelenítik meg újra és újra. Nem az áldozat megismétlése történik, és nem is bálványimádás, mivel Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben.

#7

Hazugság, hogy az a protestáns nézőpont, az evangélikusok, anglikánok teljesen mást vallanak, s ez a két legnagyobb protestáns felekezet. Miért jó hazugságokat terjesztened?

"Legyen itt a protestáns nézőpont is a Heidelberg Kátéból:"

És?

A kérdés az volt, hogy mit a szentáldozás. Nem az, hogy jó-e vagy kell-e benne hinni. Teljesen mindegy a kérdés szempontjából, hogy egyes protestánsok (mert nem minden protestáns felekezet) mit gondol erről. De ahogy látom, nem is nagyon értik: mert sosem mondta az a katolikus teológia, hogy Krisztus keresztáldozatát ismételgetni kéne. Az örök. Az Eucharisztia nem is ezt cáfolja és nem is áll ezzel szemben.