Sátán azért lázadt fel Isten ellen mert Isten valamit rosszul csinált? Mi volt a ok amiért Sátán fellázadt?

Szia,

Sokan úgy gondolják, hogy Sátán lázadásának az lehetett az oka, hogy már eleve volt benne valami nem tökéletes, valami mákszemnyi, morzsányi gonoszság, vagy legalábbis torz gondolat. Vagy ha ez nem is, de legalább valami „hiánynak” kellett lennie benne. Jézus azonban azt mondta róla, hogy ő „nem állott meg az igazságban”. Ez magában foglalja azt az állítást, hogy a kezdet kezdetén ő is az „igazságban volt”. Ő sem került ki Isten kezéből kevésbé tökéletesen, mint a többi teremtmény. Ezékiel próféta így szól róla: „Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben... ama napon, melyen teremtettél” (Ezékiel 28,12–13). Ésaiás próféta is „fényes csillagnak, hajnal fiának” nevezi őt (Ésaiás 14,12).

A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. A bűn titokzatos, érthetetlen - mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni.

A „nem állott meg az igazságban” kifejezés azt is magában foglalja: Sátán igazságtalan, és a bűn maga is igazságtalanság. Ez a minősítés pontosan egybevág a bűnnek azzal a másik bibliai meghatározásával, amely lényege szerint ugyanazt mondja, mint az I.János 3,4-ben való meghatározás „Minden igazságtalanság bűn” (I.János 5,17).

Üdv. Péter

Az a helyzet, hogy az isten megteremtette a rossz lehetőségét, a vágyat a rosszra, és azokat a lényeket, amelyek képesek a rosszat elkövetni.

EZT MINDHÁRMAT Ő SAJÁT MAGA TEREMTETTE MEG!

Ezek után nem tudom, hogy miért csodálkozik bárki is rajta, ha ezt el is követték. Nem is egyszer.

Isten maga szentség, és a tökéletesség, ennélfogva minden alkotását, a létrehozásakor ennek ellenére megvizsgált, és jónak találta. Vagy is alaposan lemeózta a műveit.

A kérdésed, második részére:

Sátán egyáltalán nem hatalmasabb a Teremtőjénél. Ő ugyan olyan teremtett lény, Mint Én, vagy TE. Sem az egész Föld, sem az egész emberiség felett nem tud hatalmat gyakorolni. Csak azok felett, akik egyetértenek az Ő nézetével, szándékával, és szeretnének Függetlenséget, hatalmat Istentől mentesen. Nem érzik szükségét Isten létének, hatalmának és vezetésének.

Isten pedig visszatudja venni bármikor sátán hatalmát, és ezt hamarosan meg is teszi, megigérte, és ellentétben az emberek némely igéretivel, meg is tartja azokat.

Sajnos ismét figyelmen kivül van hagyva a Teremtő elrendezése. Neki van egy időterve, és megoldása, amit nem kerül meg, és nem ront ajtóstul a házba.

A megoldásának részletei, minden egyes kérdésre választ adnak, ami felmerült Vele kapcsolatban, és az emberekkel kapcsolatban is. Minden egyes dologban ott van a válasz, miért engedte meg, és milyen megoldása van annak. Igy a felmerült vádak, kérdések, maradéktalanul megválaszolásra kerülnek.

Isten figyelmét semmi nem kerüli el, Velünk ellentétben, már csak azért, mert Ő onnan fentről látja az eseményeket, és jobban rálát dolgokra, mig Mi itt lent csak részleteket, mozaikokat látunk és ezekből akarunk következtetéseket levonni., megoldásokat kieszközölni.

Az embernek, aki szereti a Teremtőjét, és bizik benne mint a gyermek a szülőjében, nem ragadja magához a megoldásokat, hanem hagyja, hogy az dolgozzon rajta, akinek képessége, és hatalma is van erre.

A Mi feladatunk, hogy azt a részét tegyük meg az életünknek, ami Ránk tartozik, maradjunk a kaptafánál.

Hidd el, neki is vannak érzései, vágyai, amit már nagyon szeretne megvalósitani. Rend a lelke mindennek. A Világegyetemben sincs káosz, jól irányitja az élet forgását.

Káosz ott van, ahol a Teremtményei beleavatkoznak abba, ami nem a hatáskörük. Ahelyett, hogy azokat oldanák meg, amik érintenék Őket.

Szia!

Szerencsére ettől nem kell tartanunk. Ugyanis a Bibliában Isten azt ígéri, hogy amikor Ő elérkezettnek látja az időt, véget vet a jelenlegi igazságtalan emberi kormányzatoknak, és az Ő Uralma, vagy Királysága figja irányítani a földi társadalmat. Ezért imádkoznak emberek milliói már 2000 éve kb, ahogy Krisztus tanította a Máté 6:9,10 szerint “...Jöjjön el a Te országod, legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is”

Isten eredeti szándéka az volt, hogy a neki engedelmes tökéletes emberek éljenek paradicsomban a földön örökké. Ez a szándék, vagy “akarat” valósul meg hamarosan, és azután nem lesz esélye a gonoszságnak újra felbukkanni és elterjedni, mert az Édeni lázadás óta eltelt évezredek jogalapot szolgáltatnak arra, hogy ott és akkor, abban a pillanatban véget vessen annak az embernek,akiben ez mégis felmerulne. Ugyanis már minden lehetséges módon bizonyítást nyert, hogy Isten vezetésére és uralmára van szükségünk, nem tud sem az ember, sem egyetlen angyali teremtmény sem jobbat kitalálni. Így a Bibliában ígért jövő valóra válhat: Zsoltárok 37:11 “ A szelídek öröklik a földet és örökké rajta laknak”

Kedves Kérdező,

A bűn nem lesz örökké sem a földünkön, sem a világmindenségben.

Rettenetes lenne, ha nem így lenne! A jó és a gonosz küzdelme terhes, nyomorúságos, elviselhetetlen, ha a végső szabadulás reménysége nem létezik. Az örök, kiegyenlítetlen harc, vagy egyenesen a gonosz győzelme félemlítene bennünket. A bűnnek, avagy az önzésnek a természetéhez tartozik, hogy erőszakosan terjeszkedik. A Biblia szerint mégcsak az sem természetes, hogy a jó egyáltalán fennmarad és küzdő partnere a gonosznak. A bűn ugyanis burjánzik, mint a rák, és ha Isten megváltási terve nem ellensúlyozná ezt, akkor a természetes fejlődési irányzat mindenkor az lenne, mint amit a vég idejéről Jézus prófétikusan kijelentett: „Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24,12)

Rögtön a bűneset után adott Isten először kinyilatkoztatást a megváltási tervről a bűn tudatára döbbent és annak következményeitől megrettent első emberpárnak. Egyetlen mondatban elmondta a lényeget, az idők végéig terjedő érvénnyel. Ezt az isteni kijelentést nevezzük első evangéliumnak, vagy ősevangéliumnak. Így szólt ez az ígéret:

„És mondta az Úr Isten a kígyónak: ...ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” (1Mózes 3,14–15)

Isten a kígyóhoz intézte ezeket a szavakat. A kígyó azonban Sátán médiuma, eszköze volt csupán, és végül is így fogalmazhatunk: ítélethirdetés volt ez a kijelentés Sátán felett – de az ember füle hallatára. Ennek a ténynek önmagában is van mondanivalója. Az ember olyan fogságba jutott a bűneset révén, hogy csak úgy lehetett evangéliumot hirdetni, reménységet adni neki, hogy Isten ítéletet hirdetett az ő ellensége felett. Semmi sem fejezhette volna ki jobban, hogy az ember milyen tragikus helyzetbe került, milyen kiszolgáltatottá lett, hogy mennyire nem tud önmagán segíteni. Csak úgy lehet segíteni rajta, ha Isten veszi fel a harcot az őt fogva tartó ellenséggel. Az ember azt érthette meg ebből a kijelentésből, hogy Isten nem hagyja őt ellensége kezében, hanem kiszabadítja őt. Beleavatkozik a történelembe, és végül örök szabadulást biztosít neki a bűntől és a rossztól.

Később, a Jelenések könyvében olvashatjuk, hogy Sátán „tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 12,12). Bizonyosra vehetjük, hogy a lényeget ő is felfogta ekkor. A bűn jellegzetes elvakultsága azonban az, hogy hallja, érti, de nem hiszi és nem veszi komolyan. De biztos, hogy félelmet érzett, felfogta a kijelentés súlyát és igazságát, hogy legyőzetése és megsemmisülése bizonyos. A kígyó fejére taposás ugyanis a bűn és a rossz végső, teljes megsemmisítését ábrázolja.

Isten azt ígérte tehát, hogy felveszi a küzdelmet a gonosszal oly módon, hogy az emberben, az „asszony magvában” támaszt ellenségeskedést a bűnnel szemben.

Az ember közreműködése szükséges tehát a bűn és a rossz legyőzéséhez. Az ember szabad akaratából választotta Sátán uralmát és állt mellé. Szabadulása csak úgy lehetséges, ha Isten fel tudja éleszteni az ellenállást az emberben, ha az ember hajlandó elfogadni ezt a segítséget. Az embernek kell visszautasítani és kiűzni Sátánt. Ez döntő jelentőségű! A megváltási terv alapeszméje a szabad akarat, a szabad választási képesség tiszteletben tartása.

Ebben a pillanatban azt is láthatjuk, hogy miért ilyen hosszú, és miért ilyen bonyolultnak látszó ez a küzdelem.

Mert ha Isten közvetlenül az ellenséggel venné fel a harcot és megsemmisítené, ez nagyon gyors és egyszerű lenne. De Isten csak közvetett harcot vehet fel az ellenséggel. Az emberben éleszti fel az ellenállást, és neki kell legyőznie Sátánt.

Pál apostol írja a Rómabeliekhez írt levél 16. fejezet 20. versében: „A békesség Istene eltapossa a Sátánt a ti lábaitok alatt...” A mi lábunk alatt kell eltaposni az ellenséget. Isten segít, támogat, erősít, együttműködik az emberrel, de az ember lába alatt kell megsemmisülnie Sátánnak. Ez a valódi, erkölcsi győzelem felette.

Üdv. Péter

A sátán ott tud munkálkodni, ahol engedik. Attól, hogy létezik, még nem kéne rossznak lenni a világnak.

Pl. a te döntésed, hogy x-szel kedves leszel, vagy beszólsz neki valami bunkóságot. Nem a sátán kényszerít rá.