Miért kellett szólni Istennek, hogy megteremtse Évát?

Szia,

A Szentírásban semmi olyat nem olvasunk, hogy szólni kellett Istennek, hogy megteremtse Évát. A történet így szól:

"Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi. Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté." (I.Móz. 2:18-24)

A leírás alapján Isten az embert éppen hogy társas lénynek teremtette!

Üdv. Péter

Igazából ők a kettősséget szimbolizálják itt. Szóval amint kuválasztódtak istenből, volt a másik fele is.

Nem kellett szólni, fizikai képtelenség úgy kiszedni a fehér színből a pirosat, hogy ne legyen zöld a másik oldalon.

Kedves Kérdező!

Nem a magányt teremtette meg Isten azzal, hogy rögtön nem teremtette meg Évát Ádám mellé, hanem arra adott ezzel lehetőséget, hogy Ádám érezze a hiányát egy társnak, és ettől jobban értékelje majd.

Látod, ez annyira jól sikerült, hogy Ádám jobban ragaszkodott végül Évához, mint a Teremtőjéhez és miatta még a lázadásba is belement.