Miért van ez így?

Lehet nem értettem meg teljesen a kérdést. Ha megjátszod magadat, akkor valamilyen szinten hazudsz a másiknak, és te akkor szereted legjobban, ha nem hazudsz neki. VISZONT ha pl. flegma vagy és megpróbálsz ellene küzdeni és nem mutatod mások előtt az nem azt jelenti, hogy nem magadat adod, ha felismered, hogy ez egy hibád. Akkor játszom meg magam, ha mondjuk direkt mást mutatok magamról, hogy jobban szeressenek és közben teljesen mást gondolok vagy ha egy kövér embernek nem mondom meg, hogy kövér, mert félek, hogy mit fog mondani. De ha én egy dühöngő ember vagyok, de megpróbálok ellene tenni mások előtt, akkor nem játszom meg magam.

Az igazság, isten. Istent tanuljuk, ahogy közeledünk önmagunkhoz, fejlődünk. Ennek egy nagy része a szeretet. Nem azért, mert kozmikus, időn átívelő végtelen testvérei vagyunk egymásnak, és nem is azért, mert az egyéniséget, személyiséget jónak érezzük, és ami jó, szeretjük, és nem azért mert e kettőből láthatóan minden létező felé természetes a végtelen szeretet.., hanem azért, mert isten mint az egység maga az igazság, aminek egy hatalmas része, mondjuk pl 90%a szeretet, 60%a béke, 40%a nyugalom, stb. Ezek random számok, de érzékeltetik a lényeget. Minden együtt az egység=isten=igazság.

A Biblia így írja:Zsolt 19,8-12: "Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt. / Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet. / Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak, / kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. / Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.")