Miért van ez így?

Szeretet folyamatosan arad feled a jobol, de csak akkor tudod befogadni ha te magad is jo vagy.

A Nap mindenkire sut, de csak ha sutkerezel a Napon. Ha arnyekba vonulsz vagy arnyekban elsz, akkor nem er el a Nap sugara.

A világ tükröt tart neked. Ha szeretetet adsz szeretetet kapsz. Ha hazudsz valakinek, nem veheted zokon, ha neked is hazudnak. Ha szeretetet adsz és hazudnak, akkor hozhatsz jogos ítéletet az illetőre.

Itt jön a lényeg, hogy az igazságnak mi köze a szeretethez. Ha valakihez szeretettel közeledsz, csak önmagát adhatja szeretet címen és nem te hibádat fogja tükrözni. Ami segít téged a tisztánlátásban.

A szeretet igaz, nincs benne hazugság, megtévesztés, ármánykodás. A szeretet az igazi lényünk, szeretetből jöttünk létre. A szeretet nem jön, a szeretet már jelen van bennünk és ha a félelem nem állja utját, akkor szabadon árad belőlünk, akkor a szeretet illata vesz körül bennünket.

Az alázatosság nem szeretet, de az, akit a szeretet illata vesz körül az alázatos.

3 fogalom hangzott el. Igazság, szeretet, önazonosság.

Ahhoz, hogy valaki Isten vagy hívő lehessen, valójában egyiknek sem kell fennállni. Isten legyen a 4. fogalom. Az alázatosság pedig az 5.

Lássuk Istent: Véleményem szerint csak az lehet Isten, aki minden előtt létezett és bármely módon kapcsolatba hozható a teremtéssel.

Továbbá kell hogy legyen szabad akarata, különben fennáll a lehetősége annak, hogy csak egy ismeretlen fizikai jelenséget személyesítünk meg.

Önazonosság. Szerintem ez a fogalom csak a magadról alkotott kép és a valóság kapcsolatának elfogadásáról szól. Nincs determinisztikus kapcsolatban a szeretettel. Ha valaki együttérző, vagy önmagán keresztül vizsgál másokat, akkor sem feltétlen fog benne szeretet vagy hit kialakulni. Ha valaki képtelen megérteni vagy elfogadni önmagát, nem feltétlen lesz hideg másokkal. Az igazsággal sincs kapcsolatban. A meditálj és fröcsög majd a szeretet nem keresztény tanítás.

Igazság és igazságosság. Az igazság egy valós, létező, nem fiktív tény, ami jelen van, vagy előidézhető valós körülmények megteremtésével.

Lényeges, hogy ha a körülményeket megteremtő változók azonosak, akkor csak egy kimenetele létezhet. Tehát az igazság állandó és csak egyféle lehet. Nem nézőpont kérdése. Mások hozzáállása az igazsághoz nem az igazságra hat, hanem a szemlélő igazsághoz való hozzáállását tükrözi (amit az információ hiányon túl befolyásolhatnak a személyes érdekek és a világról alkotott kép).

Isten tekintetében inkább majd az igazságosság számít. Hiszen ha ő teremtette a világot, a benne lévő törvényeket is tudná módosítani. Viszont ez a módosítás közvetlen nincs kapcsolatban sem a szeretettel, sem az önazonossággal (ha csak nem konkrétan arra irányul).

Igazságosság. Miért mondom, hogy egy nagy hatalmú lénynek igazságosnak kell lenni? Nem kell. De akkor a kérdés adott, hogy miért tiszteljük, vagy szeressük? Olvastam egy jó meghatározást az igazságosságra. Igazságos az, aki az egyenlő dolgokat egyenlően, az egyenlőtlen dolgokat pedig egyenlőtlen módon az eltérés mértékének megfelelően kezeli. Az igazság a valóságot jelenti, az igazságosság viszont már egy másokhoz való hozzáállást (ítéletet), aminek a lényege, hogy mindenki azt kapja amit érdemel. A kérdés, hogy ki mit érdemel és miért?

Szeretet. Sok fajta szeretet létezik, sok meghatározással. Én elsődlegesen nem egy érzelmei részét emelném ki.

A szeretet a másik jó létének önzetlen keresése, ami persze nem jelenti azt, hogy nem "várjuk el", hogy viszont szeressenek (de ez nem a viszonzásért való trükközés).

Ha valakit szeretsz nem akarod, hogy szenvedjen. Értékesnek gondolsz rá azért, ami ő. (nem azért, mert hasznod lehet belőle).

A szeretet másik iránti jó indulat. Aminek gyümölcse a közös jólét és a bűn megtagadása.

Alázat. Szerintem erre nincs szükség. A hűség és a szorgalom sokkal nagyobb erény.

És most vissza a kérdésre. Hogy szerethet az Isten, ha nem igazságos veled, vagy megfojt a szeretetével és nem tudja ezt kezelni?

Vagy hogy szerethet, ha olyan törvényeket hoz, amik ártanak neked?

Hogy szerethet téged, ha engedi hogy mások bántsanak?

Hogy szerethet téged, ha nem ismer téged, vagy mindig változik a véleménye rólad (úgy, hogy semmi nem változott)?

A szeretet sehogy nem fog megjönni. A szeretet egy döntés.

A megvető példája jutott eszembe róla.

Nekem is nehéz elképzelni, hogy vadidegen emberben mit lehet szeretni, főleg ha bűnös, ápolatlan stb. Hogy lehet benne bízni? Vagy miért kell?

Inkább arra kell törekedni, hogy ne bánts másokat és adj esélyt másoknak. És itt megint jogos a kérdés, hogy miért kell?

Nem tudom. Ezért írtam a magvető példáját. Érzed, vagy nem érzed.

"fura nekem az önszeretet az alázat mellett"

Isten nem várja el, hogy ostorozd magad. Azt sem várja el, hogy megalázd magad. Nem azt akarja, hogy szenvedj.

Egészséges kapcsolatban nem olyan a szeretet két fél között, hogy le kell sütni a szemszedet és vakon engedelmeskedni.

Nem akkor szeretsz valakit, ha közben magad lekicsinyíted, eltiprod.

Az önszeretet nem imádat. Csak arról szól, hogy magadat sem tekinted egy eltaposható hangyának, valami gyűlöletes, elpusztítandó lénynek, aki csak kegyelemből méltó arra, hogy létezzen.

Az ön szeretet azt jelenti, hogy te is fontos vagy. A kereszténység sem a lemondásról szól, hanem a megosztásról.

Vagy miből gondolod, hogy ha te nem érdemelsz semmit, akkor másnak helyetted kapni kell?