A bíborosoknak és a pápáknak lehet gyerekük?

igen, az .... papféleség...

inkább készülj az iskolára, mert nemsokára kezdődik a tanítás, és az ötödik osztály elég nehéz...

A pápának nem lehet mert ő a katolikus egyház feje, náluk cölibátus van.

Anglia sokszáz éve vallásilag különvált, így náluk más szabályok vannak (talán protestánsok, az ottani egyház feje a király, ha jól emlékszem, de elég régen érettségiztem már belőle :)).

Mivel ők is papok, érvényes rájuk a cölibátus, ezért nem létesíthetnek szexuális kapcsolatot nővel.

Viszont ezt az ókorban és a középkor nagy részén nem vették komolyan, és a jezsuiták megjelenéséig (1640), sokszor nem tartották be az Egyház tiltakozása ellenére. Csak a jezsuiták fellépésétől kezdve büntették.

Habár, mint említettem, a kezdetektől érvényes volt rájuk a cölibátus, egyáltalán nem volt ritka, hogy (bármely pap, így) a püspökök, bíborosok, érsekek, pápák (is) szeretőket tartsanak és gyerekeik is voltak. Híres példa VI. Sándor pápa, akinek a gyerekei igen sokra vitték. Bár pápa még nem volt, amikor a gyerekei születtek, de bíborosként sem etyepetyézhetett volna.

A hollywoodi filmeket pedig, azt ajánlom, kellő kritikával nézd! Én történészként sokon csak röhögni tudok.

Ez mondjuk speciál igaz lehet, de a rendszer hiányosságaira mutat csak rá, nem a szabályaira.

Az ötödik lovas

Olvasva a korábbiakat, igen, az igaz, hogy az anglikánoknál nincs cölibátus.

Amúgy, mint már mondtam, a jezsuiták előtt ezt nagyon nem vették komolyan, úgyhogy simán lehetett III. Pál is pápa.

A XI. század előtt a kolostorok is inkább hasonlítottak bordélyházra, mint tényleges kolostorra. Az Egyháznak nem is tetszett, de nem igazán tettek ellene.

Az ötödik lovas

Sokan mondogatják ma manapság, hogy a katolikus papok vizet prédikálnak és bort isznak. Hogy a legtöbb pap maga sem tartja meg, amit prédikál.

Tegyük fel egy pillanatra, hogy ez így van. Akkor is mi következik ebből? Legföljebb az, hogy tehát a papok is elkárhozhatnak. De sehogy sem következik, hogy most már az Isten szava, amelyet a papok Krisztus parancsolata szerint hirdetnek, nem igaz és nem kell azt komolyan venni. Tegyük fel, hogy az orvosok jókora része dohányzik s alkoholt fogyaszt, holott elméletben minden komoly orvos méregnek tartja az alkoholt is, a nikotint is. Mi következik ebből? Hogy most már ne törődjünk az egész orvostudománnyal és egészségüggyel?

Mindenki a maga lelkéért felelős; a pap is! Ha a pap nem tartja meg, amit prédikál, az az ő nagy baja lesz; ha én nem tartom meg, az nekem fog nagy bajt okozni. Okos ember nem a szerint igazodik, hogy más okosan cselekszik-e, hanem a szerint, mi a helyes és mi a kötelessége.

Dehát igaz-e, hogy a papok maguk sem hiszik vagy gyakorolják, amit hirdetnek? A papok közt csakugyan vannak téveteg, vétkes emberek. De csak nem lehet komolyan azt mondani, hogy a papok nagy része egyáltalán nem él a vallás parancsai szerint? Talán hibáz ebben vagy abban a pontban, de olyan papot nem igen találni, aki nem meggyőződésből hirdetné Krisztus igazságait. Sőt a papság túlnyomó többsége magasan az erkölcsi átlagszínvonal felett áll. A legderekabb hazafiak, leghívebb polgárok, legjótékonyabb, legistenfélőbb emberek mégis csak a katolikus papok köréből kerülnek ki. Még a legnehezebb papi kötelesség, a nőtlenség és tisztaság terén is, ha akadnak hibák és helyenkint néha nagyobb bűnök is, a túlnyomó többség mégis csodálatos hősiességgel tartja meg az Egyház felséges, de szinte emberfölötti önfegyelmezést igénylő követelményét s élete végéig híven megőrzi tisztasági fogadalmát. Aki ellenkezőt állít, az vagy tudatosan rágalmaz s egyes sajnálatos eseteket általánosít, vagy nem tudja, mit beszél s a legmagasabb erkölcsi színvonalon álló embercsoportot könnyelműen és igaztalanul vádolja.

A Tudor-kor egy más világ volt, a reneszánsz pápák ideje.

Abban az időben világiak is kaphattak bíborosi rangot, és lehettek püspökök anélkül, hogy pappá szentelték volna őket. Mivel nem voltak felszentelve, ezért lehettek gyerekeik. A reneszánsz pápák világi fejedelmekként uralkodtak, és kormányozták államukat.

Cölibátus van, de előfordulhat, hogy egy papnak gyerekei vannak. Ez többféleképpen is lehet:

Nős protestáns lelkész volt. Áttért, és mint volt protestáns lelkészt pappá szentelték.

A papot nős férfiként szentelték diakónussá, és felesége halála után továbbszentelték pappá.

Elvben a pápánál még az is lehetséges lenne, hogy a bíborosok nős férfit választanak pápává. Ekkor felszentelik, nemcsak pappá, hanem püspökké is, így lehetne a pápa nős.