Tudnátok ajánlani az ősmagyar vallásról valamilyen könyvet?

#1

Ahogy első írta, olyat találsz legfeljebb, amit te is írhattál volna gazdagabb fantáziával.

Csak néhány tárgyi lelet van, illetve más hasonló népek vallásáról lehet tudni valamit, ezekből következtetnek a történészek, de alig lehet tudni valamit.

Az ősmagyar sámánista vallás a tengrizmus, ugyan ez volt a vallása a mongoloknak, a hunoknak, illetve a közép-ázsiai török népeknek is az iszlám vallás felvétele előtt.

Magyar nyelvű könyvet nem találtam de angolul jelentek meg könyvek a tengrizmusról.

Riding Windhorses: A Journey into the Heart of Mongolian Shamanism by Sarangerel.

Tengriism by Ronald Cohn Jesse Russell.

Semmilyen bizonyítéka nincs annak, hogy az ősmagyarok vallása a tengrizmus lett volna. A gimis könyvekben olvasható információkon kívül nem tudunk semmit. Annyit tudunk, hogy valamilyen sámánista vallás volt és kész. Hogy hány istenben hittek, milyen istenekben, ez mind rejtély.

Az Isten szavunk eredete is bizonytalan. Aki a tengrizmust támogatja azt fogja állítani, hogy a Tengri szóból származik, mert mindkettőben ott a "ten". Ezzel több baj is van. Egyrészt a Tengri szónak már van egy leszármazottja a magyarban, nem nehéz kitalálni, a tenger. Másrészt a az első magyar irásos emlékekben Isemnek mondják "Isemüküt" (Istenünket). Van aki azt állítja, hogy az Istar névből ered, aki az Óbabiloni kultúra egyik istene volt. Ők azok, akik a magyarokat a Suméroktól származtatják (hozzáteszem, népi származástól függetlenül lehet ez a szó eredete). Megint ott a probléma, hogy az Isem távolabb van az Istartól, mint az Isten, ha ebből a szóból származna, fordítva kéne lenni.

Ami félrevezető lehet, hogy a 19. században a költőink elkezdtek mindenhonnan összegyártani legendákat nekünk a kibontakozó nacionalizmus miatt, és ekkor jöttek létre az olyan dolgok, mint a világfa, Góg és Magóg, Zalánfutás. Tehát hogyha még régi forrásból is olvasol, sem biztos hogy nem a 19. századi romantika egyik gyártmányát olvasod.

A hunok vallásárol sem tudunk semmit.

"Ami félrevezető lehet, hogy a 19. században a költőink elkezdtek mindenhonnan összegyártani legendákat nekünk a kibontakozó nacionalizmus miatt, és ekkor jöttek létre az olyan dolgok, mint a világfa, Góg és Magóg, Zalánfutás. "

Ehhez azért hozzá tenném, hogy a 19. sz-i írók/költők által ismert hagyomány összevág a fennmaradt írott forrásokkal. (Pl. magyar himnuszban is) Azt még senki sem magyarázta meg, hogy a Képes Krónikát és hasonló kódexeket hitelességét milyen alapon utasítják el.

Ez még nem sokat mondd a vallásról, de őseinkről igen.

A gimis történelemkönyveknél sokkal többet tudni. Amiben biztos lehetsz, az ott tálalt dolgok pontatlanok. Itt a más véleményen levők legyenek szívesek megmutatni a történelemkönyv forrásjegyzékét, amire a könyv szerzői képzelgéseiket alapozzák.

Aztán meg nem tudom, hogy kerestél az interneten és mi alapján ítéled meg, hogy mi a hiteles.

"Krónikát és hasonló kódexeket hitelességét milyen alapon utasítják el."

Mert ellentmondásosak. A Képes Krónika 350 évvel a Honfoglalás után íródott, és egy szerzetes írta le. Olyan népeket szerepeltetnek benne, amik még nem is léteztek a Honfoglaláskor. A középkori krónikákról meg amúgy is tudni kell, hogy történelmi ihletésű fantáziák. Sokszor úgy lettek megírva, ahogy a király fütyült.

Az meg valóigaz, hogy a 19. századi költőink nem a semmiből találták ki a saját mondáikat, csakhogy az alapot nem a magyar történelem szolgáltatta. A világfa mítosza például azelőtt évszázadokkal is létezett a északi és közel - Keleti mitológia részeként. Góg és Magóg az Ószövetségből van.

A helyzet, hogy amikor István rákényserítette a magyarokra a katolicizmust, akkor gyakorlatilag teljesen megsemmisített mindent, ami az ősmagyarok hitére vonatkozott. Amit ma tudunk, az mind jóval későbbi rekonstrukció...

Az biztosra vehető, hogy a honfoglaláskor (és egészen István királyig) a magyarság vallási tekintetben nem volt homogén: jelen volt a sámánizmus, a keresténység különféle ágai, a zsidó vallás, iszlám, gnosztikus tanok, stb. Egymás mellett - békében...