Milyen külső, független, hiteles történelmi bizonyítékok támasztják alá azt, hogy az Újbabiloni birodalomban bevezették a Jahve-kultuszt, mint ahogyan azt a Biblia leírja a Dán.3:26-33. -ban?

Szia

Valóban nem ír ilyet a Biblia. Azt írja, hogy Nabukodonozor kénytelen volt felismerni és elismerni: Jehova (Jahve) az igaz Isten!

De ő nagyon vallásos volt, többféle hamis istent imádott. Ezt találtam róla, bemásolom:" A jelek arra utalnak, hogy Nabukodonozor rendkívül vallásos volt, számos babilóniai istenségnek épített templomot, és csinosítgatta azokat. Különösen Marduknak, Babilon legfőbb istenének volt odaadó híve. Nabukodonozor neki tulajdonította katonai győzelmeit. Úgy tűnik, háborús trófeáit, köztük a Jehova templomából származó szent edényeket is Marduk (Merodák) templomában tárolták (Ezs 1:7; 5:14). Nabukodonozor egyik feliratán a következő áll: „Dicsőségedre, ó, fenséges MERODÁK, építettem egy házat . . . Teljen meg a nemzetek királyainak és valamennyi népnek a bőséges sarcával” (Records of the Past: Assyrian and Egyptian Monuments. London, 1875, V. köt. 135. o.).

Azt az aranyszobrot, amelyet Nabukodonozor Dura síkságán állított fel, valószínűleg Marduknak szentelte, és azt a célt szolgálta, hogy vallásilag egységet teremtsen a birodalomban. Felbőszülve azon, hogy Sidrák, Misák és Abednegó nem volt hajlandó imádatot bemutatni e szobor előtt, még azután sem, hogy kaptak egy második esélyt, Nabukodonozor parancsot adott, hogy vessék őket egy tüzes kemencébe, amelyet hétszer annyira befűtöttek, mint szokták. Ám miután e három héber férfit megszabadította Jehova angyala, Nabukodonozor kénytelen volt elismerni: „rajta kívül nincs más isten, aki meg tudna szabadítani úgy, mint ő” (Dániel 3.).

Úgy tűnik, Nabukodonozor javarészt a jóslásra támaszkodott, amikor hadműveleteit tervezte. Ezékiel próféciája például úgy írja le Babilon királyát, mint aki jósláshoz folyamodik, hogy eldöntse, hogy felmenjen-e Ammon fiainak Rabbája vagy Jeruzsálem ellen: itt ír erről Ezékiel 21:18–23.

Dániel könyve amellett, hogy jó kis törtenelmi regény és apokaliptikus könyv, a nagyotmondások könyve is. A szerző szerint a nagybirodalmak uralkodói sorra ismerték el JHVH hatalmát.

Lássunk pár rendeletet amit a szerző szerint a nagy uralkodók adtak ki:

"Ezennel rendeletet bocsátok ki: Minden nép, nemzet és nyelv! Aki káromolja Sadrak, Mesak és Abednegó Istenét, azt vágják darabokra, háza meg változzék szemétdombbá! Nincs ugyanis más Isten, aki ki tudna szabadítani a szorongattatásból." (Dán 3,29)

"Ezért én, Nebukadnezár, áldom, magasztalom és dicsőítem az Ég Királyát, mert minden tette igaz és útjai igazságosak; s akik kevélyen járnak-kelnek, azokat meg tudja alázni." (Dán 4,34)

"6Ekkor Dárius király levelet írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, szerte az egész földön: Sok-sok üdvözlet nektek! Rendeletet bocsátottam ki, hogy birodalmam egész területén rettegjétek és féljétek Dániel Istenét. Mert ő az élő Isten, aki örökké megmarad. Királyságának nem lesz vége, és uralma örökké tart. Megment és megszabadít, jeleket és csodákat visz végbe az égen és a földön. Kiszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül." (Dán 6,26-28)

Na, akkor foglaljuk össze:

- A babiloni birodalomban tilos volt káromolni JHVH-t

- Nabukodonozor nem csak zsidó hitre tért, de misszionarius is lett.

- a 6. fejezet már Babilon bukása után játszódik, és azt olvassuk, hogy Dárius király bevezette a birodalmában JHVH tiszteletét.

Mennyi igaz ebből? Semmi.

EZEK KITALÁLT TÖRTÉNETEK.

Az égvilágon semmiféle történelmi bizonyíték nincs arra, hogy Nabukodonozorból JHVH hittérítője lett volna, vagy hogy Babilon bukása után a térségben bevezették volna a JHVH kultuszt.

Persze nem azt mondom, hogy ezek a story-k történelemhamisítások. Az hamisítja a történelmet, aki szó szerint veszi ezeket a leírásokat. Ezek tanmesék, történelmi regény formában. Dániel könyve mai formájában a makkabeus forradalom idején keletkezett, i.e. 165 körül, és a szabadságharcosoknak ezek bátorító történetek voltak.

Még valami, mert nem jót idéztem. Nabukodonozor missziós küldetése a Dán 4,32-33-ban van bent:

"31Nebukadnezár király minden népnek, nemzetnek és nyelvnek! Sok-sok üdvözlet nektek! 32Jónak látom, hogy hirdessem a jeleket és a csodákat, amelyeket a fölséges Isten végbevitt rajtam. 33Az ő jelei milyen nagyok, és az ő csodái milyen hatalmasak! Királysága örökké tartó királyság, és hatalma nemzedékről nemzedékre száll."

Természetesen ez is KITALÁLT.

Történelmi források erről nem tudnak. Babilonban Marduk istent tisztelték.

Nabukodonozor ilyet SOHA nem írt! Soha nem hirdette JHVH-t, Izrael istenét! Ezt csak az ismererlen szerző talalta ki.

"Nem a tényeket akarom vitatni, de önmagában az, hogy valamire nincs bizonyíték, nem bizonyítja, hogy nem történt meg. Tehát te se állíthatod az ellenkezőjét."

Erre reagálnék:

Ez igaz, csakhogy Dániel könyve nem történelemkönyv, hanem egy vészhelyzetben, sürgősen megírt haggadikus, apokaliptikus könyv amely a zsidókat bátorította az akkori, hellén nyomás alatt.

Nyilván van törtenelmi alapja is, de vannak benne fiktív részek is. Az, hogy Babilon bukása után a JHVH tiszteletet bevezették volna szerte az akkori birodalomban - túlzás. A görög történetírásban nincs erről szó, korabeli dokumentum sincs. Ráadásul a Jeromos kommentár szerint még az sem biztos, hogy Daniel valós vagy legendás alak-e. Szóval erre szerintem kimondhatjuk, hogy nem történt meg.

Ettől függetlenül Dániel könyve vallástörténeti szemszögből fontos alkotás, mert hatással volt a későbbi kereszténységre is.