Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak?

#10

Én azért nem teljesen értek veled egyet, mert bár az apostolok kapták meg Krisztustól ezt a hatalmat, viszont azt mondja az Írás, hogy ezt ők kézrátétellel tovább is adták.

# 11

És ezt hol mondja az Írás? És kikre, meddig vonatkozik?

Az ősegyházban nyilvánosan kellett megvallani a bűnöket a püspök/presbiter feloldozása előtt. Tudtommal, erre nem volt korlátlan számú lehetősége (talán 3 alkalom), mint manapság, de mindenesetre létezett gyónás.

[link]

[link]

A szent szellem ajándékát egyes esetekben az apostolok kézrátétellel adták át. Erről itt lehet olvasni: Cs 8:14–20; 19:6.

Ezek a szent szellem ajándékai voltak, vagyis a csodaadományok, mint pl. a nyelveken szólás, gyógyítás képessége az első században. A kérdező által írt képesség adása a tanítványoknak is ide tartozik.

És igen, a 6-os válaszoló lényegében jól írta le.

Ezt Jézus azoknak mondta, akik a gyülekezet, vezetésére, tanitására, felvigyázására lettek kijelölve, hogy a gyülekezet tiszta maradjon azoktól akik helytelenül cselekedtek, és igy Isten nem vonja meg az áldását a gyülekezettől.

Ők vannak felhatalmazva valakinek megbocsátani, vagy feddést alkalmazni, és azt Isten is jóváhagyja.

# 13

Csak nem az első században, mert akkor a papi és laikus osztály még nem is létezett. Gyónás sem szerepel a Szentírásban!

Ján 20:21–23, Kat.: „»Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: »Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.«”

Hogyan értették és alkalmazták az apostolok ezt a kijelentést? A Bibliában sehol sem találkozunk azzal, hogy egy apostol négyszemközt gyóntatott, majd feloldozott valakit. Ezzel szemben a Biblia meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján Isten megbocsát. Az apostolok a szent szellem irányításával meg tudták állapítani, hogy valaki megfelelt-e ezeknek a feltételeknek, és ennek alapján meg tudták mondani, hogy Isten megbocsátott-e az illetőnek vagy sem. Például lásd: Cselekedetek 5:1–11, valamint 1Korintusz 5:1–5 és 2Korintusz 2:6–8.

"Az apostolok a szent szellem irányításával meg tudták állapítani, hogy valaki megfelelt-e ezeknek a feltételeknek, és ennek alapján meg tudták mondani, hogy Isten megbocsátott-e az illetőnek vagy sem."

A bűnös fejébe lát?

Amúgy a Didakhét, ami az 1. forrás, Kr. u. 74.-re datálják.

"A Bibliában sehol sem találkozunk azzal, hogy egy apostol négyszemközt gyóntatott, majd feloldozott valakit."

Valóban, és későbbi ókeresztény iratokban sincsen négyszemközti gyóntatás.

De nyilvános megvallása a bűnöknek, az volt, de nagyon korlátozott számban, nagyon szigorú vezekléssel. A 3. századra belső vita is kialakult a püspökök között, hogy hányszor lehet visszafogadni a megtérő bűnösöket.

"De nyilvános megvallása a bűnöknek, az volt..."

Bibliai ige?