Miért mondják hogy gyermeki ártatlanság?

Mert egy gyerek elhisz bármit.

Az, hogy nem foglalják le őket, és így tanulják meg a dolgok határait és a lekiismeretet, más dolog.

Minden gyerek rosszalkodik, ha nem foglalkoztatják, nem tanítják dolgokra.

Az nem igaz hogy minden gyerek rosszalkodik, pl nekem se ott volt a határ ahol húztak, de ha nem húztak volna semmilyen határt akkor se bántottam volna senkit ok nélkül.

De pl jon venables és robert thomson a negatív példa

Ez is csak egy sztereotípia.

Van olyan gyerek, akire igaz, és van olyan, amelyikre egyáltalán nem.

Amikor megszülettünk, nem vagyunk gonoszak. Minden iránt érdeklődünk, gondolatainkat pontosan fejezzük ki (ha már megtanultunk beszélni), azaz nem hazudunk.

Azonban mivel minden bennünket ért hatást igyekszünk megtanulni, ha gonoszság, hazugság és más torz emberi magatartást tapasztalunk, azt is megtanuljuk. És onnantól már nem leszünk "ártatlanok". Különbséget tenni, távlatokban gondolkodni még nem tudunk, ezért hamar rájövünk például a lopás pillanatnyi hasznára. Az ártatlanság ekkor is jelen van - nem tudjuk, hogy nemcsak magunknak szereztünk hasznot, hanem egyidejűleg másnak kárt. Azt sem tudjuk, hogy ezt nem érdemes tenni, ha nem tanítottak meg rá.

A gyermeki ártatlanság őszinte, mert nem tud különbséget tenni. Ha csecsemő korától gonoszságot látott, azt fogja hinni, az a norma. Sok idő fog eltelni, míg (néha keservesen) megtanulja a sokféleséget és azok közötti különbséget. Felnőtt embernek nincs lehetősége erre a tudatlanságra hivatkozni, mert az életkori sajátosság. Már egy 10 évesre se igaz, hogy nem tud különbséget tenni.