Akik nem hisznek, azért nem hisznek mert nem látnak, miért nem nyissák ki szemüket és néznek körül a világban?

Persze persze lehet jelenteni a kérdést hogy térítés, kérdésnek álcázva. De ez csak a saját szuverén véleményem és kérdésem. Mielőtt valaki leszedi a fejem, az előtte gondolkozzon el az életén, mielőtt másokat kritizál. Az érnének mindig két oldala van. Nekem van egy olyan betegségem, hogy nem hiszek a véletlenekbe. Szerintem az aki hisz a véletlenekben az vak. Mert véletlenek nincsenek, mert mindennek megvan az oka és az okozója. A véletleneknek is megvan az oka, és az okozója. A véletlen pedig csak a fejben létezik, és egy olyan jelenség, amikor az agy azzal próbálja nyugtatni magát, vagy megmagyarázni dolgokat, hogy tudat alatt azt hiteti el hogy ez csak a véletlen műve. Vagyis a semmi műve, még is ott az a 3. személy. Vajon micsoda az a 3. Személy aki ott van mindig, pont akkor, pont abban a pillanatban, amikor kell. Miért van tudat alatt ennyire nagy szükség a 3. Személyre, ha nincs is harmadik személy. Azt értem hogy az ember társas lény, de még is ott vannak körülötte a barátai és a családja, nincs szükség egy felesleges 3. Személyre (vagy még is?), aki még is ott van. Vajon természetes, vagy természet feletti, vagy maga minden egyben? Sokszor mondják hogy Isten gonosz. Pedig nem Isten gonosz, hanem az ember. Tudomásul kell venni, hogy az isten legnagyobb ajándéka a szabad akarat volt, amivel sokan vissza élnek. Mert nem akarják betartani a törvényeket, amelyek azt alapozzák meg hogy a földi élet jól teljen, és egészséges legyen. Szabad akarat nélkül a földi élet ajándéka nem létezhetne. A negatív dolgokat a halált, a véletleneket, a "meglepetések"művét, pedig nem rossz dolog ként kell felfogni hanem tanulságként és bizonyságként. Mert akinek van szeme az látja, akinek van füle az hallja. A halál és az élet feleslegességét elveszíti ha létezik egy Isten, és halál utáni élet. Akkor a földi élet csak a kezdet, egy belépő az igazi életbe, egy ajándék. Semmi negatívum nincs benne, egyedül próbatétel. Isten pedig a bíró aki az életünk felett bíráskodik, a sátán az ördög pedig azt akarja hogy minél távolabb kerüljünk a helyes úttól, és még tovább raboskodjunk és égjünk a tisztító tűzben.