A keresztények a "legüldözöttebb" vallás a világon, de talán ha a keresztények igazán "jó keresztények" lennék talán ők lennének a "föld sója, a világ világossága"?

A Bibliában a só gyakran jelképes értelemben fordul elő. Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ti vagytok a föld sója”. Ezzel azt fejezte ki, hogy olyan hatással vannak az emberekre, hogy az életben tartja őket, megakadályozva a szellemi hanyatlásukat, illetve erkölcsi romlásukat. Az általuk hirdetett jó hír éltető üzenet volt. Ám Jézus még hozzáfűzte: „de ha a só elveszíti az erejét, hogyan adják vissza sósságát? Semmire sem jó többé, csak arra, hogy kidobják és megtiporják az emberek” (Mt 5:13; Mk 9:50; Lk 14:34, 35). Egy szövegmagyarázó a Máté 5:13-mal kapcsolatban megjegyzi: „Az ebben az országban [az Egyesült Államokban] felhasznált só egy kémiai vegyület – a nátrium-klorid –, és ha elvész a sóssága, vagyis ha elveszti az ízét, semmi nem marad belőle. A sósság ennek az anyagnak a természetéből adódik, tehát ettől só a só. A keleti országokban viszont nem tiszta sót használtak, hanem olyat, amely növénydarabokkal és földdel elegyedett. Így még ha teljes mértékben elveszítette is a sótartalmát, még mindig jelentős mennyiségű föld maradt hátra. Ez azonban semmire sem volt jó, csak – ahogy mondják – arra, hogy ösvényekre, gyalogutakra szórják, ahogy mi a kavicsot szoktuk. Ezt a fajta sót abban az országban [Palesztinában] még ma is széles körben használják. A földben rétegekben lelhető fel, és ha napsütésnek és esőnek van kitéve, teljesen elveszíti a sótartalmát” (Barnes’ Notes on the New Testament. 1974).

A só elveszíti az erejét... na jó, hagyjátok abba. De ha a földet megsózod, ott nem fog teremni semmi.