Mi tévő legyek? A barátom Jehova Tanúja, és elbizonytalanodtam, hogy összekössem-e vele az életemet.

Ne!!! Ez nem olyan, mintha katolikus lenne, és te tolerálnád, hogy vasárnaponként misére jár. Ezt a vallást nem lehet "nem fanatikusan" követni.

Ebben a vallásban pl tiltott minden ünnep. Te képes lennél a gyerekeidet karácsony, szülinap stb nélkül felnevelni? Képes lennél hagyni, hogy meghaljanak, mert a párod nem fogja engedélyezni számukra a vérátömlesztést?

Ha ő most nem is fanatikus - a hittársai sajnos azok.

Nem lesz ebből jó dolog.

Mit? Mit kellett volna átéljek? Hogy csak a személyiség számít? Ha ő egy jó ember, egy istenhű ember, akkor az összes agymosást, és szektás nyomást felül tudjátok írni a jövőben közösen.

Ha nem, annak semmi köze a mostani kis dilijéhez h szektánál van, vagy nincs.

Amúgy közelről láttam nem egy, nem kettő esetet, de talán rossz példa vagyok, mert minden esetben a felek annyira szerették istent, a jóságot suolgálták, hogy 5-8 évente felül emelkedtek magukon, s egy idő után otthagyták a vallásaikat, hogy egy kevésbé lekorlátozott módban tudják szórni isten szeretetét, és külső nyomás ne szólhasson a kapcsolatukba, gyerekeik nevelésébe.

Végső soron csak az számít, hogy a tökéletesség felé törekedjünk harmóniában mindennel. Az egyházak ezt brutálisan torzítják. Van ami jobban, van ami kevésbé. Én már minden vallásban láttam elmeháborodott, őrült gyűlölködőkket, és isten felsőbbrendű szeretetét szolgáló jó embereket is.

Rajtatok áll. Beszélegssetek többet. Legyél nyitottabb, gyakorold azt a szeretetet, ha már akkora.