Hitet nem gyakorló katolikusból református?

Tudtommal konfirmálni kell. Ez egyfajta megerősítés a hiteddel (református) kapcsolatban.

Számomra a református teológia nehezen emészthető főleg a kettős predesztináció. Kálvin szerint az úrvacsora is csak egy megemlékezés, nem lényegül át a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé.

Szerintem járj alaposan utána mindennek mielőtt felekezetet keresel. :)

Kérdező, a református hit jobb választás mint a katolikus, egyetértek az általad leírtakkal.

Ha egy keresztény közösségbe elkezdesz járni, akkor érdemes az ottani lelkészeket megkérdezni erről, hogy milyen lépések által válsz teljes taggá.

A bibliai lépések ezek: megtérés a bűnből (nem csak templomba járás, hanem életmód változás), hit Istenben, bemerítkezés (nem csak locsolkodás), majd Szent Lélek keresztség (nem csak papírgalambos paródia, ahogy néhány helyen ez megy).

Azért a hit egy sokkal mélyebb dolog, mint sem az, hogy pár külsőség alapján tudjunk vallást vagy felekezet választani.

Én például nagyon sok evangélikus istentiszteleten voltam, katolikus misére pedig rendszeresen járok. De pusztán a külsőségek alapján nem tudnám megítélni, hogy melyik az jobb, igazabb.

A katolikus liturgia 2000 évre nyúlik vissza, s bár változott az idők folyamán, de számos részlete pont ugyanúgy hangzik el, mint a korai századok katakombáiban, ahová az üldözött keresztények összegyűltek szentmisére. Ebben olyan, mint az ortodox liturgia, mely szintén az első keresztények idejéből ered.

Én Kálvinnak több tételét nem tudom elfogadni, két igen fajsúlyos már említve volt, a kettős predesztináció és az Eukarisztia tagadása. Szerintem ennek is nézz jobban utána.

Ha mégis kitartasz a ref. mellett, akkor hittanra kell járnod 1-2 évig, majd utána jön a konfirmáció. Természetesen nem kell átkeresztelkedni, a keresztény felekezetek közt nincs ilyen, elfogadják egymás keresztségét, hiszen ugyanúgy az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére keresztelnek. Ahol nem fogadják el, ott gond van.

Ennyiből én sem vonnék le messzemenő következtetéseket. Voltam már olyan katolikus misén és sajnos olyan szentségimádáson is, ahová többet nem mennék - ha az lett volna az első, amit láttam és nem tudnám, hogy amúgy lehet másmilyen is.

Őszinte leszek, nekem a református istentisztelet a követhetetlen és vontatott. Aztán el tudom képzelni, hogy vannak olyan ref. lelkészek, akik nagyon jók és tényleg nem unalmas, hogy nagy része az istentiszteletnek a beszéd.

De nyilván hozzám a katolikus szentmise azért áll közelebb, mert ezt ismerem.

Viszont: ahogy a katolikus keresztény hit sem csak a szentmise (bár kétségtelenül az egyik alapja), úgy a református hit sem csak egy adott istentiszteleti élményről szól.

Ettől függetlenül más lett volna ez a szentmise neked, ha tudod, hogy mi zajlik. Régen, az ókeresztény korban nem véletlenül kellett az áldozati liturgia előtt a hittanulóknak kimenniük (innen maradt meg a görögkatolikus liturgiában az "ajtókat, az ajtókat" felszólítás). Nem azért, mert ők rosszabbak voltak, csak akkor úgy gondolták, hogy nekik még tanulniuk kell ahhoz, hogy megértsék, hogy mi zajlik.

#6

Bartus nálatok keresztelkedett, akkor most miért átkozzátok? Hiszen nála "minden oké".

"Számomra viszont elérkezett a pillanat, hogy megtérjek."

Ezt hogy érted? Miből jöttél rá erre? Hogy jutott eszedbe? Ha katolikus vagy, miért nem egyértelmű, hogy katolikusként élj? Csak azért, mert "bejött" a református istentisztelet? Lehet, hogy a görög katolikus is bejönne - ami mégiscsak katolikus, de azért mégis más. Miért pont reformátuséknál néztél körül? Akkor már miért nem az evangélikusoknál? Hogy jött ez az egész?

Mellesleg meg: katolikus és katolikus mise között is elég nagy különbségek tudnak lenni, ami a hangulatot illeti. Egész más pl. egy nem zenés, hétköznapi, rövid mise olyan templomban, ahol viszonylag kevesen vannak (a templom méretéhez képest), meg egy orgonás-gitáros-kisgyerekes diákmise zsúfolt templomban - hogy a pap szónoki képességeiről már ne is mondjak semmit. Eleve a templomok is sokfélék: az újabbak sokkal jobban hasonlítanak pl. pont a református templomokra a fehérre festett falakkal.

Nem a körítésről szól az egész, nem szabad az alapján választani. A papok/lelkészek is jönnek-mennek (lehet, hogy jön a szépen beszélő helyett egy olyan, akinek alig van valami szónoki képessége, meg fordítva). A közösségek meg szintén nagyon sokfélék és folyamatosan változnak a tagok (elköltöznek, stb.).