Van valamilyen módja a szexuális irányultság megváltoztatásának?

"A tudomány szerint a szexuális irányultság felnőttkorban már megváltoztathatatlan."-véled.

Akkor az a tudomány téved, ugyanis ismerek egy férfit, aki 22-23 éves korában megváltozott a szexuális irányultsága, meleg (és nem biszex) fiúból hetero férfi lett. Ma családja van, boldogan élnek, gyermekeik is vannak. Nem fojt el semmit, egyszerűen megváltozott.

A változás okaként Istennel való találkozását jelöli meg.

Lehet, hogy a jehovistáknál is vannak, akik "visszahűltek", katolikusoknál is, baptistáknál, Hit Gyüliben is. Mindenhol vannak, hála Istennek.

A baptista keresztények is állást foglaltak a témában:

[link]

idézet a cikkből:

"vannak bibliai normák és mércék, amit nem lehet büntetlenül felrúgni. Ahol Isten akarata nem evidencia, ott deviancia fog születni, és ez is, amiről most beszélünk, éppen ilyen deviancia, ami nem életpárti, nem az életet támogatja. (...) De ezen a téren is van szabadítás."

Ahol nincs apakép, ott fellép a személyiségben valamilyen torzulás, mondja Floch.

"Azoknál a homoszexuális fiúknál, akiket ismerek, ott is elmondható, hogy bár van apa, az nem foglalkozik velük."

Nekem nem.

Amugy meg, nem árt tudni hogy "a betű öl". A szellem az amely elevenít, így folytatja, csak a szellem nem mindig az, aminek mondja magát.

Komolyan mondom megfájdul a fejem ettől a sok baromságtól amit összehordanak itt egyesek. Nem is reagálok rájuk mert (a százalékok alapján) ugyan azok tolják az álvallásos, minden tudományos és tapasztalati tényt nélkülöző butaságaikat akik máshol is tették ugyan ezt.

Inkább csak neked címeznék pár dolgot kedves kérdező. Azért neked, mert átérzem a helyzeted és a gyötrődésed, mert én is átéltem ugyan ezt. Pontosan ugyan ezt.

Szerinted Isten szemében mi a nagyobb bűn? Az, ha egész életedet arra fordítod, hogy meg akarsz változtatni magadon valamit amiről azt gondolod/hiszed/amiről azt mondták, hogy Isten szerint bűn és közben elfelejtkezel minden másról, mindenkiről magad körül mert ez az egy dolog tölti ki az életed; Vagy akkor, ha Istennek tetsző életet élsz, és elfogadod, hogy vannak hibáid. Ahogy mindenki másnak is vannak. Te most ezen az egy dolgon görcsölsz és elfelejted, hogy az élet nem erről szól. Ez csak a része. És csak akkor fogod észrevenni, hogy mennyi időt vesztegettél el erre amikor már senki sem fogja tudni ezt visszaadni neked. Elszalad melletted az élet és amikor számot kell adnod róla mit fogsz mondani? Azt, hogy hát küzdöttem valami ellen? És sikerült? Nézz magadba! Sikerült? Jól haladsz vele? És megérte? Érdemes volt az életedet elfecsérelni?

Beszélsz a családról és a férfi nő kapcsolatról. De azt elfelejted, hogy még maga a Biblia sem beszél egy férfi egy nő kapcsolatáról. Az Ószövetség nagycsaládokról beszél. Egy férfi és több felesége, és azok gyermekei. Az, amit te családként elképzelsz magadban az csak egy illúzió. Minden korban változni fog. Azt mondod, magányos vagy és keresed az utat, hogy lehet feleséged és talán gyermekeid. De vajon hogyan fogsz szeretni egy másik embert aki iránt nem vonzódsz? Eljátszod? Hazudsz? Neki és Istennek is? És akkor boldog leszel? Ő az lesz? Van jogod egy másik ember életét tönkretenni mert azt hiszed, hogy te már képes vagy rá? Te már majdnem olyan vagy mint amit "elvárnak tőled"? Nem Isten, a környezeted és hatásukra talán te magad is. Tényleg azt hiszed, hogy Istennek számít, hogy feláll a farkad vagy sem ha meglátsz egy nőt (vagy egy férfit)?

Gondold végig mit tettél azért, hogy ez megváltozzon! Imádkoztál? Misére/Istentiszteletre jártál? Küzdöttél ellene? Elnyomtad? Elfutottál, és elbújtál előle? Kerülted a látványát? Elterelted a gondolataid? Segítséget kértél és kaptál? Próbáltál olyan nőkre találni akikben valami megfog? És mi változott? Úgy látom semmi. Legalábbis a kérdésedből ez derül ki. De a szentéletűek még mindig hangoztatják, hogy csak hinned kell és megváltozik minden. Csak ezt, vagy azt kell tenned és más lesz minden. Ha nem az pedig a te hibád. Őszintén! Megtettél mindent? Nem? Mi hiányzott?

Tudod mit? Én megtettem mindent. Úgy érzem többet is. Az egész eddigi életem erről szólt. Küzdöttem, harcoltam, imádkoztam tiszta szívemből éjszakákon át. És tudod mi változott. Az, hogy már nem akartam tovább élni mert azt éreztem, hogy Isten jobban gyűlöl engem mint a gyilkosokat. Mert Pálnak megbocsájtott és az ő életét megszentelte, rosszabb vagyok mint a szajha, mert őt Krisztus elbocsájtotta megmentve őt a kövező tömegtől. Azt éreztem, hogy Isten gyűlöl, mert nem tudok olyan lenni amilyen mindenki más körülöttem. És tudod, csak egyetlen egy megoldást láttam erre a helyzetre.

És tudod, hiszek benne, hogy akkor és ott Isten küldött valakit az életembe aki megmentette az életem és a lelkem az öngyilkosság bűnétől. Mert egy idegentől, egy másik általatok bűnösnek tartott embertől kaptam meg azt a kinyújtott kezet amit egyetlen álságos, idézetekkel motyogó, bibliafekete szívű "vallásos" sem volt képes felém nyújtani. Ő volt az aki megmentett. Felemelt a földről ahol voltam és ahol mindenki más csak belém rúgott azért amiről nem is tehettem. Szépen lassan talpra állított. Nem agitációval, nem hamis ígéretekkel. Pusztán szeretettel. Azóta megtaláltam a szerelmet. Már emelt fővel tudok mások szemébe nézni és tenni a dolgom azért, hogy jobb hely legyen ez a világ.

Bűnös vagyok? Az vagyok. Ahogy mindenki más is. De nem ítélek el senkit semmiért. Mert látom mások vállán is a keresztet. Ez az én keresztem. Ezt tette a vállamra Krisztus. Ezt kell cipelnem. De ettől nem leszek rossz ember és nem fogom azzal tölteni az életem, hogy megpróbáljak kibújni a keresztem alól, vagy hamis ígéretekkel, oktalan prédikációkkal és céltalan gyűlölettel kisebb nagyobb darabokat hasítsak ki annak fájából. Olyan ember vagyok mint mindenki más. Se több de nem is kevesebb. És hiszem, hogy ha majd meghalok Isten előtt sem kell majd szégyenkeznem. Mert nem azzal töltöm az életem, hogy azzá váljak ami nem lehetek, hanem azzal, hogy abból hozzak ki minél többet aki valójában vagyok!

Ezen gondolkodj el és ne feledd Isten MINDENKIT SZERET! Soha ne higgy olyannak aki mást állít!