A rabbinikus iratok miért nem magyarázzák meg a pászkavacsora lépéseit a kovásztalan kenyérrel kapcsolatban?

Szia

Mózes bőségesen, és részletesen elmagyarázta a pászkavacsora előkészítését és megtartásának részleteit.

Az első pászkát i. e. 1513. abib (később niszánnak nevezték) 14-én, telihold idején tartották meg. Ezután évente meg kellett ünnepelni.

2Mózes 12:17–20

"Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mert ezen a napon hozom ki a seregeiteket Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt az ünnepet nemzedékeken át. Hosszú időkre szóló rendelet ez. Az 1. hónap 14. napjának estéjétől kovásztalan kenyeret egyetek a hónap 21. napjának estéjéig. Hét napig ne legyen a házatokban kovász, mert ha valaki kovászosat eszik, legyen akár bevándorló, akár vér szerinti izraelita, azt az embert* meg kell ölni Izrael közösségében. Semmi kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek a házaitokban.«”

2Mózes 12:24–27

"Hosszú időkön át tartsátok meg ezt a rendelkezést, amely nektek és a fiaitoknak szól. És ha majd bementek arra a földre, melyet Jehova nektek ad, ahogy megmondta, akkor is tartsátok meg ezt az ünnepet. És ha a fiaitok ezt kérdezik tőletek: »Mit jelent ez az ünnep?«, akkor mondjátok el nekik: »Ez pászkaáldozat Jehovának, aki elment az izraeliták háza mellett Egyiptomban, amikor csapással sújtotta az egyiptomiakat, a mi családjainkat viszont megmentette.«” Erre a nép mélyen meghajolt és leborult.

Mindegyik háznépnek ki kellett választania egy ép, egyesztendős hím bárányt vagy kecskét. Abib hónap tizedik napján bevitték a házukba, és 14-éig ott tartották. Ekkor levágták, és a vérét egy köteg izsóppal annak a háznak az ajtófélfáira és szemöldökfájára hintették, ahol megették az áldozatot (a vért nem a küszöbre hintették, ahol rátapostak volna).

A bárányt (v. kecskét) levágták, megnyúzták, a belső részeit megtisztították, majd visszarakták. Ezután egészben teljesen átsütötték, egyetlen csontját sem törték el: 2Krónika 35:11; 4Mózes 9:12. Ha a háznép kevés volt ahhoz, hogy az egész állatot elfogyassza, akkor meg kellett osztania azt egy szomszéd háznéppel. Még aznap éjjel meg kellett enni az egészet, ha valami mégis megmaradt, azt el kellett égetni, még mielőtt reggel lett ("Semmit se tegyetek félre belőle reggelre, hanem ami megmarad reggelig, azt égessétek el tűzben." 2Mózes 12:10; "A nekem felajánlott áldozat vérét ne mutassátok be kovásszal készült étellel együtt. És a pászka ünnepén bemutatott áldozatot ne hagyjátok meg reggelig." 34:25). A húst kovásztalan kenyérrel, ’a nyomorúság kenyerével’ és keserű füvekkel ették meg, mivel a rabszolgaság alatt keserű volt az életük (2Mózes 1:14; 5Mózes 16:3).

2Mózes 12:1–11

"Jehova így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptom földjén: „Ez a hónap legyen a kezdő hónap számotokra. Ez lesz az év első hónapja nektek. Beszéljetek Izrael egész közösségével, így szólva: »Ennek a hónapnak a 10. napján vegyen magának mindenki egy bárányt családonként, háznépenként egy bárányt. De ha a háznép túl kicsi ahhoz, hogy megegyen egy egész bárányt, akkor ossza meg azt az otthonában a legközelebbi szomszédjával. A bárány annyi részre legyen felosztva, ahány ember eszik belőle. Legyen ép, hím, egyéves. A bárány helyett választhattok kecskegidát is. Gondozzátok a hónap 14. napjáig, és Izrael közösségének egész gyülekezete vágja le az esti szürkületkor. Vegyenek a véréből, és hintsék meg vele annak a háznak a két ajtófélfáját és a szemöldökfáját, ahol megeszik.

Még ezen az éjjelen egyék meg a húst. Süssék meg tűzön, majd kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg. Ne egyetek abból nyersen vagy vízben főve, hanem tűzön süssétek meg, a fejével, a lábszáraival és a belső részeivel együtt. 10 Semmit se tegyetek félre belőle reggelre, hanem ami megmarad reggelig, azt égessétek el tűzben. A következőképpen egyétek meg: kössétek meg az öveteket, sarutok legyen a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek. Ez Jehova pászkája."