Mit jelent Bibliában "a jó és a rossz tudása"?

Az erkölcsi érzéket.

Magyarán, amíg ezt nem tudták, addig fölösleges volt bármiféle tiltás, hiszen nem fogták fel, hogy miért tiltják.

Szia

A Bibliában nincsen írva az, hogy a "a jó és a rossz tudása" = azt jelenti.

De rengeteg utalás van rá, már ott az elején, a hol erről olvastál.

Isten megmondta az első embernek mi a jó, és mi a rossz. A lelkiísmerete rögtön jelezte, amikor rosszat tett. Mert a lelkiismeretünk akkor működik jól, ha mint térképet, Isten szavát vesszük alapul. Csakhogy Ádám és Éva is "kivette" ezt a térképet a lelkismerete ezért szólalt meg.

Ahogyan a mágnes közelsége elronthatja az iránytűt, úgy ez a világ(ahogyan Sátán az Édenben) teljesen eltompíthatja a lekiísmeretünket, és már nem látjuk tisztán a jó és rossz közötti különbséget. Ezért mondta Krisztus a János 17:3-ban, pontos ismeretre van szükségünk Istenről, mert ha ez mag van, akkor mondhat bárki bármit, pontosan látod a különbséget a jó, és rossz között. Ír erről egyébként a Biblia:

Malakiás 3:17, 18

"Ezt mondja a seregek Jehovája: „Enyéim lesznek azon a napon, amelyen különleges népet hozok létre. Könyörületes leszek velük, mint ahogyan az apa könyörületes a fiához, aki engedelmeskedik neki. Ti pedig újra látni fogjátok a különbséget az igazságos és a gonosz között, aközött, aki szolgálja Istent, és aközött, aki nem szolgálja őt.”

Az Istennek való engedelmesség nélkülözhetetlen ahhoz, hogy igazak/igazságosak legyünk.

Miért vannak/lehetnek nyugtalanító érzéseink, amikor rosszat teszünk? Pál apostol elmagyarázza, hogy egyfajta ’törvény van beírva a szívünkbe’. Hacsak meg nem keményedett a lelkiismeretünk, e törvény bármilyen megszegése előidézi, hogy belül felkavarodnak az érzéseink. Ekkor van, hogy a lelkiismeretünk hangja ’vádol’ vagy ’menteget’ bennünket, Róma 2:15 szerint " Ők maguk mutatják meg, hogy a törvény lényege be van írva a szívükbe, miközben a lelkiismeretük velük együtt tanúskodik, és a saját gondolataik vádolják vagy éppen mentegetik őket."

1Timóteusz 4:2 "Ez a képmutató emberek hazugságai miatt van,+ akiknek olyan a lelkiismerete, mintha bélyegzővassal lenne megjelölve."

Titusz 1:15 "Minden tiszta a tisztáknak. De azoknak, akik beszennyezettek és hitetlenek, semmi sem tiszta, mert az elméjük is, és a lelkiismeretük is szennyezett."

A jó és a rossz tudás egyszerűen nagyobb tudást jelent, egy szélesebb látókört, amellyel jobban el lehet igazodni a jó és a rossz dolgok világában. A héber nyelv ugyanis nem ismeri a melléknevek fokozását, nem tudja azt mondani: nagyobb, szélesebb, jobban, hanem mindig körülírásra kényszerül.

Minden élőlénynek van jó és rossz tudása csak nem egyenlő mértékben, egy kis gyerek is tudja, hogy például a tej jó, a csípés meg például rossz. De már nem tudja, hogy az ollót ha szájba vesszük az rossz, ha konnektorba szöget dogunk az ismét rossz.

"S kisgyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, meg fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, eljutnak oda. Igen, nekik adom, ők fogják birtokba venni." (5Móz 1,39)

Egy túlságosan öreg se tud már annyira különbséget tenni a jó és a rossz között, már nem olyan okos:

"Most nyolcvanesztendős vagyok. Meg tudom még különböztetni: mi a jó és mi a rossz? Ízlik még szolgádnak, amit eszik vagy iszik? Aztán tudom én még hallgatni az énekeseket és énekesnőket? Miért legyen szolgád uramnak és királyomnak a terhére?" (2Sám 19,36)

Salamon király is azon aggódik, hogy nem tud különbséget tenni jó és rossz között:

"Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy ítélni tudja népedet, s megkülönböztethesse a jót és a rosszat, hisz ki tudná ítélni e népet, ezt a te hatalmas népedet?" (1Kir 3,9)

A jó és a rossz tudás tehát az a képesség, hogy az ember jobban felismeri a jót és a rosszat. Természetesen Ádámnak és Évának is volt valamekkora jó és rossz tudása, de sok mindent nem ismertek még. Azt persze tudták, hogy Isten mit mondott arról a fáról és arról is volt fogalmuk, hogy mi a halál.

A kígyó egy hatalmast tudást ígér, isteni tudást ígér, a szellemi lények tudását ígéri, amely a vakok látni tudásához hasonlítható. Azt mondja: "Megnyílik a szemetek", vagyis olyan dolgokat fogtok ismerni, amiről eddig fogalmatok sem volt.

S valóban, ahogy esznek fáról felnyílik a szemük s olyan dolgokat látnak, amiről addig azt se tudták, hogy létezik: szégyenérzet, bűntudat, küszködés, fájdalom, szenvedés, s persze, hogy milyen is a halál igazából. A tudásuk kétségtelenül nagyobb lett, a jóról és a rosszról alkotott képük világosabb lett, csak ez nem vált a javukra. Vannak dolgok, amik addig jók, míg nem tudunk róla, vagy inkább vannak dolgok amikre nem vagyunk felkészülve, hogy tudjuk.

Isteni tudásuk, amit a kígyó ígért persze nem lett, ez hazugság volt, ahogy az is hazugság volt, hogy nem halnak meg. Van egy nagyon félreérthető mondat a szövegben:

"Azt mondta az Úr Isten: Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk: tud jót és rosszat. Most aztán nehogy kinyújtsa a kezét, vegyen az élet fájáról is, egyen, és örökké éljen!" (1Móz 3,22)

Ezt Isten keserű iróniával mondja, tehát valójában nem igaz. A szellemi lények egyáltalán nem félnek az emberek "hatalmas" tudásától, s az élet fáját sem azért zárják el tőle, mert irigylik tőlük az örök életet, hanem mert ez volt az előre beígért büntetés.

Jó és rossz tudása, a mindent tudásra vonatkozik. Nincs határ jó és rossz között, ami akadályoktól mentes szemléletet jelent. Gondolhatunk, mondhatunk, cselekedhetünk jót is és rosszat is.

A Bibliában a jó és a rossz definiálása az olvasó befolyásolása végett van benn. A világot nem úgy kell szemlélni, hogy jó vagy rossz. Hanem igaz vagy hamis a dolog, tisztán látjuk-e a helyzetet. Hogy valami jó vagy rossz az nézőpont kérdése, azt a helyzethez mérten mindenkinek magának kell eldöntenie. Ha valaki megmondja nekünk, hogy mi a jó az egyértelműen befolyásolás, a saját nézőpontjának a ránk erőltetése.

Azt jelenti, hogy tapasztalatot szereztek a rosszról.

Amig engedelmesek volták, tudták, hogy mi a rossz, vagy is mit nem szabad, de nem tapasztalták meg addig.