Nagyon vallásos keresztények! Ti ezt, hogy bírjátok ki?

Fiatal koromban is már azt képviseltem, hogy a maszturbáció nem emberhez méltó, elvégre nem vagyunk ketrecbe zárt majmok, ahol azt mondják megfigyelhető a jelenség. A pornóról is megvolt a sommás véleményem: az üzletszerű kéjelgés egyik formája, az állatias ösztönök mesterséges felkorbácsolása, egyfajta elállatiasítás, az önuralom, a bensőségesség, a tisztaság, a szépség elleni durva merénylet, amelyet csak primitív eszmények nélkül élő emberek fogyasztanak. Mélységesen lenéztem és megvetettem azokat, akik másképp gondolkodtak.

Sajnálatos módon húszon éves koromban olyan depressziós lettem, hogy azt nehéz lenne röviden szavakba önteni. Mindenesetre ez a örömtelen állapot egy eszméletlen szexuális feszültséggel is párosult, aminek próbáltam ugyan hősiesen ellenállni, de csak még depressziósabb lettem tőle. Szembesülnöm kellett azzal, hogy akkor ezek szerint állatok vagyunk, ha pedig nem akarok állat lenni, akkor egy idegbeteg roncs lesz belőlem, a nemes eszmék útja sajnos nem járható.

A depresszió túlzás nélküli halálos szorításában azonban volt egy mélyebb megtérésem. Megértettem, hogy a Krisztusba és a megváltásba helyezett mély hit, a hit által bennem élő Krisztus képes megváltoztatni a testem rendetlen kívánságait. Pusztán az én erőlködésem kevés, Krisztus ereje, Krisztus maga az, aki képes betartani az Isten parancsait.

A mélyebb megtérésem után a súlyos, szinte elviselhetetlen depresszió és szexuális feszültségek viszonylag gyorsan egy-két hónapon belül megszűntek. A kevésbé súlyos depresszió, a kicsit szar állapot, ahogy én neveztem, gyógyulása legalább tíz évbe telt.

Én csak nevetek azokon, akik azt állítják, hogy nem lehet maszturbáció és pornó nélkül élni. Lehetni lehet, csak te nem tudsz.

"Tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi lény vagyok, a bűnnek rabja. Magam sem értem mit teszek, mert nem azt teszem, amit szeretnék, (a jót), hanem, amit gyűlölök, (a rosszat). Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, s így már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, vagyis testemben, mert akarni ugyan kész volnék, de arra, hogy a jót meg is tegyem, nem vagyok képes. Hisz nem azt teszem, amit szeretnék, a jót, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Így tehát erre törvényt találok: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok kész. A belső ember szerint örömömet találom Isten törvényében, de más törvényt tapasztalok tagjaimban: ez küzd értelmem törvénye ellen és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van. Én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halált hozó testtől? Hála legyen Istennek ő maga, Jézus Krisztus, a mi Urunk által!" (Róm 7,14-25)

Annakidején szt Ágoston se vetette meg a saját nemét se.

Aztán beszakadt a lelki világa és mélyen vallásos lett.

Ez a vallásos bűntudat adott erőt a "szent élethez".