Gyónás előtt/közben okozott bármi nehézséget eddigi életed során?

Olyan már volt, hogy elképesztő dolgokat mondott nekem a pap, ami után sokáig rendkívül rosszul éreztem magam lelkileg. Utána többet nem hozzá mentem gyónni, mert nem gondolom, hogy ez lenne a gyónás célja.

"a pap mit szól" - ne szóljon semmit. Ha meggyónok valamit, az azt jelenti, hogy magam is tudom, hogy hibáztam, és bocsánatot kérek ezért Istentől. A gyóntatópap nyilván ne dicsérjen meg amiatt, hogy vétkeztem, de ne is ítélkezzen felettem, mert nincs joga hozzá.

Kedves mirőlszól

"Nem szeretek gyónni. Zavar, hogy van egy közvetítő, pedig elvileg nem lenne rá szükség. Ettől függetlenül a gyakorlati szükségességét elfogadom. Nehezen nyílok meg mások előtt, ott meg azonnal kell és teljesen. Rosszul érzem magam ettől, éppen ezért számomra sosem volt teljesen felszabadító a gyónás." - Ez az érzés teljesen természetes benned!

Ezért érezhetel így: "Mert egy Isten van, és egy közvetítő van Isten és az emberek között, Krisztus Jézus,.." 1Timóteusz 2:5

Olyan volt, hogy egyszer egy pap nagyon belekérdezett egy bűnömbe és meglepődtem, aztán nem is tudtam normálisan felelni. A mi plébánosunk, akinél fiatalabb koromban tanultam a gyónásról mindig azt mondta, hogy nem kell kivesézni a bűnöket.

De ez egy eset a sokból, 20 éve gyónok rendszeresen. Egyébként talán a legnehezebb szentség, ha lehet így mondani. Szóval nincs szégyellnivaló abban, ha valaki nehezen megy oda, vagy akár halogatja. Inkább ez, minthogy rutin legyen.

#6

Bár nem pontoztalak le, de nem teljesen értek veled egyet. Ítélkeznie nyilván nem szabad, viszont tanácsokkal jó ha ellát, vagy felhívja figyelmedet bizonyos dolgokra. Mert elvégre gyónni azért megyünk, hogy az adott bűnöktől szabaduljunk. S úgy, hogy lehetőleg később se nagyon térjenek vissza.

Bár ilyen szempontból még nekem nem volt kellemetlen dolog. Kérdésből is csak egyszer kaptam igen merészet, még sok éve.