Ha Ádám és Éva eleve az örök életre lettek teremtve, miért nem ehettek az élet fájáról sem?

Szerintem arról szól a történet, hogy Isten életet adott Ádámnak és Évának, és életben is tartotta őket.

Nekik eszük ágában sem volt nem bízni benne, hiszen nem tudták megkülönböztetni a jót a rossztól, minden jó volt, így a lehető legszorosabb kapcsolatban álltak Istennel.

A Kígyó a bizalmatlanságot és a kételyt, csepegtetett a szívükbe, hogy elválassza Istentől őket.

Az élet és a tudás fája (és a tilalom) a szeretet és a bizalom próbája volt. Isten eleve ezért teremtette a világot és az embert. Isten enélkül is megadta a számukra szükséges tudást, enélkül is élhettek, de ez nekik nem volt elég.

@ "Akkor az hazugság volt, hogy, azon a napon, amikor eszel a gyümölcsből, meghalsz. Mert nem azonnal haltak meg."

Nyilván a szöveg szerzője nem egy olyan történetet akart írni, amelyben Isten nem teljesíti az ígéreteit. Ha mégis ellentmondást tapasztalunk, akkor gyanakodhatunk, hogy valamit félreértünk. A félreértés oka az eredeti héber szöveg sajátos igealakjában van. A mondat szó szerint fordítva: "amely napon eszel belőle meghalni meghalsz". Ez az infinitivus+ige forma a bizonyosság kifejezésére használatos, ezért szokták így fordítani: "Amely napon eszel belőle biztosan meghalsz." Csakhogy a szöveg nem az aznapi halál biztosságát, hanem csak a halál biztosságát akarja mondani: "amely napon eszel belőle biztos lesz, hogy meg kell halnod", de persze nem azonnal. Néhány nyelvi példa: amely nap rászoksz a kábítószerre, biztos lesz, hogy tönkre megy az életed, amely napon leteszed a nyelvvizsgát, biztos lehetsz, hogy lesz állásod. A történetből egyértelmű, hogy "aznap" nem az életüket, hanem csak az örök életüket veszítették el, hiszen aznap estek el az élet fájától.

@ "Viszont a kígyó nem hazudott"

De igen, hiszen meghalnak, ő pedig azt mondta, hogy ez nem így lesz.

@ "Valóban azon a napon megnyílt a szemük..."

A jó és a rossz tudás egyszerűen csak nagyobb ismeretet jelent a jó és a rossz mibenlétéről. Ha valaki megtudja milyen a fogfájás, annak valóban nagyobb lesz a jó és rossz tudása, csak kérdés hogy összességében előnyére válik-e ez az ismeret. Igen Ádámnak és Évának megnyílt a szeme, olyat is láttak, amit addig nem, megismerték például a szégyent, a bűntudatot, a rendetlen kívánságot, stb.

Ide kívánkozik még egy nagyon félreérthető mondat a történetből:

"Azután így szólt az Úristen: Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!" (Ter 3,22)

Az ember egyáltalán nem lett olyan, mint a szellemi teremtmények. Isten ugyanis ezt gúnyos iróniával mondja: Az ember akkora tudású lett mi, ez már nagy baj, a végén még ő lesz itt a főnök, legalább az örök életét vegyük el, a még nem késő. Valójában csak azért veszi el, mert ez volt a beígért büntetés.

Javítás:

Az ember egyáltalán nem lett olyan, mint a szellemi lények.

"Isten ugyanis ezt gúnyos iróniával mondja"

Egy végtelen jóságú isten.

Értem.

"Az ember akkora tudású lett mi, ez már nagy baj, a végén még ő lesz itt a főnök, legalább az örök életét vegyük el, a még nem késő."

Pedig pont erről van szó: ugyanis akkor már csak a korlátlan hatalom hiányozna.

Márpedig egy végtelen tudású embernél ez már csak idő kérdése!

Egy örök élet még sok is rá.

EZÉRT KELLETT ELVENNI AZ ÉLETÉT, NEM MÁSÉRT!

Az élet fája szimbólum volt, mint annyi más a Bibliában. "A megcsalt reménységtől beteg lesz a szív, a beteljesülő vágy az élet fája."(Péld. 13,12)

"Boldog, aki megmossa ruháját (a Bárány vérében)! Joga lesz az élet fájához és a kapukon át bemegy a városba."

Mindenki vágya, hogy az élet fáját elérje, így Ádám sem kivétel. Ádám szerintem arra vágyhatott, mint minden gyermek kezdetben, olyan legyen, mint a szülei. Olyanná válni a tökéletességet jelentette, amelyre még nem volt érett. Tehát az élet fája olyan, mint a tökéletes Ádám. A tökéletes Ádámmá válás lehetősége veszett el a bűnbeeséskor.

Az élet fája mellett állt a jó és rossz tudás Fája. HA az élet fája szimbólum volt - és szerintem az - akkor jó és rossz tudás fája is szimbólum volt. Ha Ádám az élet fája, akkor adódik, hogy a másik fa Éva szimbóluma volt.

Ez a két fa az édenkert közepén volt, ami nem egy bizonyos földrajzi helyen lévő kertet jelentett, hanem az egész Teremtést, amelynek közepén állt Ádám és Éva, mint Isten képmásai, aki Isten számára a legfontosabbak az egész Teremtésben.

Ha a fentiek helytállók, akkor a kérdés, hogy mi volt a gyümölcs? A gyümölcs nem az élet fájával kapcsolatos, hanem a másikkal, a jó és rossz tudás fájával, amely Évát jelentette. Éva gyümölcse? Megenni valamit a Bibliában a szexuális kapcsolat szimbóluma. Ez tény. A gyümölcs tehát Éva szeretetét szimbolizálta, amely teremhetett jó vagy rossz gyümölcsöt, aszerint, hogy Éva Isten akaratával megegyezően viszonyul-e hozzá. A "ne egyetek" parancsolat addig értelmezhető, amíg Ádám és Éva érettek nem lesznek, vagyis Ádám az élet fája, Éva pedig a jó tudás fája. Utána már simán ehettek volna, hiszen maga Isten mondta nekik, hogy "szaporodjatok". Másképp nem is lehetne elképzelni a föld benépesítését.

Tudom, hogy ez az értelmezés egész más megvilágításba helyezi a történetet, mint ahogy a kérdés feltételezi. De számomra mégis így tűnik a legelfogadhatóbbnak.

Semmi hazugság nem volt az örök életre, és a halára nézve.

Isten azt mondta, ha eszik a 'jó és rossz tudásának fájáról', akkor hal meg Ádám. Ebből következik, hogy egyébként soha nem halt volna meg.

Miért kellett akkor az 'élet fája'?

Egyáltalán, volt-e külön egy darab élet fája, és mi értelme lett volna ennek, ha egyébként is örökké élhetett?

Elgondolkodtatott a kérdésed, és egy nagyon érdekes megoldásra találtam. Az ókori írás idején tudtommal nem használtak írásjeleket. Tehát a szöveg ömlesztve volt, és tudni kellett helyesen tagolni, értelmezni. Mi van akkor, hogyha jelenleg a hagyományos értelmezés miatt minden fordítás rosszul tagolja az eredeti szöveget?

Jelenleg így tagolja a szöveget az egyik fordítás, de a lényege mindegyiknek ugyanez:

"És Jehova Isten sarjasztott a földből mindenféle fát, amely a szemnek kívánatos, és eledelnek jó, az élet fáját is a kert közepén, valamint a jó és rossz tudásának a fáját."

De talán a fordítók nem veszik észre, hogy a szöveg hagyományosan rosszul van tagolva. Nézzük, mire gondolok, hogy lehetne másként:

"És Jehova Isten sarjasztott a földből mindenféle fát, amely a szemnek kívánatos, és eledelnek jó, az élet fáit. És a kert közepén a jó és rossz tudásának fáját."

Van-e alapja ennek a szövegtagolásnak? Több is!

1. Amikor az Ördög megkísérti Évát, ő így válaszol:

"Az Asszony erre így felelt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. De a kert közepén lévő fának a gyümölcséről Isten ezt mondta: »Abból ne egyetek, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok.«"

Tehát az Asszony szerint a kert közepén egy darab fa volt, mégpedig a halált okozó fa. A többiről pedig vígan ehettek volna örökké.

2. Beszélhetünk-e többes számban az élet fáiról? Igen! Ezt teszi a Jelenések könyve a 22:2-ben:

"A folyó innenső és túlsó partján pedig az élet fái voltak, melyek tizenkétszer hoznak termést; minden hónapban megtermik gyümölcsüket. És a fák levelei a nemzetek gyógyítására valók voltak."

3. Nem lett volna szeretetteljes Istentől, ha rögtön a halálos fa mellé tette volna az egy darab élet fáját a kert közepette. Bizonyára nem akarta szándékosan veszélybe kísérteni a gyermekeit:

"Abból ne egyetek, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok”, mondta nekik. Tehát nem az örökös izgatásuk, próbára tevésük volt a cél.

"Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: „Isten tesz próbára.” Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit."

4. A bűnbeesés után nem az egydarab élet fáját zárta el előlük, hanem az egész Édenből kitiltotta őket, hogy egyetlen fáról se ehessenek, tehát az élet fáiról. Mert ha megengedte volna, hogy egyetlen fáról is egyenek a kertben, azt jelentette volna, hogy Isten semmibe veszi, elnézi a bűnüket, tehát cinkosukká vált volna, így életben kellett volna hagynia őket, bűnt gyakorolva.

Ez az értelmezés érthetővé teszi, hogy miért nem élhettek többé az édenben miután bűnt követtek el, és megszüntet egy látszólagos bonyodalmat az egy darab életfával kapcsolatban, ami logikailag fölöslegesnek látszik.