Jézus vagy a gyereked fontosabb?

Szp72:

Isten - amennyiben létezik, egy megfoghatatlan valami. A hívők az Isten szeretetét csak bebeszélik maguknak, mert az imádság pszichológiai értelemben jót tesz a lelkiállapotuknak. Isten valójában sosem mutatja ki a szeretetét, hiszen ezekben a percekben is meghal egy afrikai kisgyerek, ez nem egy szerető, hanem inkább egy deista istenképet mutat, függetlenül a keresztény tanítástól meg attól, hogy az imádság "hatására" megtaláltad az ágyad mellé leesett, és régen keresett kulcsodat. Ráadásul Istennel még csak rokoni kalcsolatban sem állun, továbbá ő maga sem kívan velünk közvetlen kapcsolatba lépni. Nem láttuk a hangját, nem láttuk az arcát. Csak a Szentíras van, az viszont keveredik az emberi jelleggel, így meglehetősen nehéz szétválasztani, hogy hol beszél Isten, és hol a szerző Isten nevében. A gyerek ezzel szemben a szülő génjeit hordozza, és nem olyan megfoghatatlan, mint az Isten. Ez alapján nem látom be, hogy egy értelmes ember miért szeretné jobban az Istent. Még az is kétséges számomra, hogy azok ott Jézus szavai, nem csak az evangélista írta-e Jézus nevében, mint Jeruzsálem pusztulását, ami talán ex eventu jövendölés, ami nem is Jézustól származik.

Én megértem azokat, akik nem hisznek Istenben, s így nem Isten az első az életükben. Én tisztelem az ateistákat, s azokat, akik szerint a gyerekük az első.

A zsidó hit, a keresztény hit, Jézus és a Biblia tanítása éppen az, hogy Isten az első:

"Jézus azt felelte: Az első így szól: halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. Ez az első parancs. A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen." (Mk 12,29-31)

Mint mondtam tisztelem az ateistákat, s a másképp gondolkodókat, viszont úgy látom hogy ti nem tiszteltek sem engem sem a meggyőződésemet. Ha szerintetek fanatikus vagyok és elmebeteg vállalom. Én ilyet ugye nem mondtam rátok. Akik hisznek Istenben és mégsem Isten az első az életükben, azok valójában bálványimádók. Imádni ugyanis azt jelenti, hogy legjobban szeretni, legalábbis keresztény hit szerint.

@ "Az Istennel való kapcsolat és a gyermekünkkel való kapcsolat nem versenyeztethető egymással,"

Valóban a Isten és a gyermekünk szeretete alapesetben nem áll szembe egymással, hiszen Isten akarata az, hogy szeressük a gyermekeinket.

@ "Egy szülő számára mindig a gyereke az első,"

Ez bizony nagy baj. A szeretet rendjében a házastárs is előbbre való, mint a gyerek. Van aki a hazájáért is feláldozná a saját vagy akár a gyereke életét is.

@ "Ha egy szülő mégsem a gyerekét teszi az első helyre, azzal árt a gyerekének, Isten pedig ilyet soha nem vár el senkitől."

Neked ez a véleményed, ami abszolút nem keresztény vélemény. Egy keresztény számára az Isten az első, s ez annyira alapdolog, aminél nem is létezik alapvetőbb állítás. Ráadásul ezt ésszel is egész könnyű belátni. Ha van Isten, aki ezt a világot alkotta, akkor mindenkinek az lesz a jó, ha Isten akaratát teszi legelőre. Az Isten jobban szereti a gyermekemet, mint én, hiszen az én szeretetem is tőle van. Akkor lesz a gyerekemnek jó, ha minél jobban szeretem, ha azzal a szeretettel szeretem, ahogy Isten szereti őt, s akkor tudom a gyerekemet így szeretni, ha Istent is jobban szeretem, mert tőle van minden szeretet képesség. Ha valaki nem Istent teszi az első helyre, az összességében a gyermekének is árt.

Ha érted, érted, ha nem érted, nem érted. Végső soron nem velem vitatkozol, hanem Jézussal, akiben állítólag te hiszel.

Szia

Így nem lehet fontossági sorrendet állítani, mert Krisztus meghalt érted, a gyermekedért IS.