Meg szeretnék keresztelkedni. Kérdésem, ha én katolikus leszek, a férjem református/ő már gyermekkorban keresztelkedett/, akkor a baba lehet katolikus?

Megegyezés kérdése. Beszéljétek meg a férjeddel. Sokan abban egyeznek meg, ha lány születik, az anyuka, ha fiú, az apuka vallására keresztelik.

Szerintem az is döntő szempont, melyik fél gyakorolja inkább a vallását.

Sajnos több katolikus pap szigorú, a katolikus keresztelőn a kislányomnak csak úgy lehetett református keresztanyukája, hogy mindenképp álljon mellette egy katolikus vallású személy, akit papíron beírnak. Szerencsére ez a férje volt, úgyhogy nem volt gond belőle.

1. A felnőtt jelentkezőket a plébániák szokása szerint személyesen és gondosan fel kell készíteni. Bár a felkészülés a keresztény életbe való fokozatos bekapcsolódást is megkívánja, ez nem jelenti sok éves gyakorlati idő előírását. Nem bocsátható keresztelésre az a felnőtt, aki érvénytelen, és egyházilag nem is rendezhető házasságban él.

Felnőttek keresztelése esetén egyazon szertartás keretében kötelező a bérmálás és az Eukarisztia szentségének kiszolgáltatása is.

2- A keresztség szentsége eltörli a bűnöket, Isten gyermekévé és az Egyház tagjává tesz. A keresztségben nevet és védőszentet kap a megkeresztelt. Más szentségek csak a keresztség után vehetők fel.

Katolikus keresztelést gyermek keresztelése esetén legalább a szülők egyikének kell kérni, lehetőleg a lakóhely szerint illetékes plébánián, de megfelelő okból kérhetik más plébánián is. Mindig kérhető a keresztelés a következő plébániákon: Budapesten a Szent István bazilikában, a Zuglói Páduai Szent Antal Plébánián, (XIV. Bosnyák tér) illetve az Esztergomi Főszékesegyházban. Ezeken a plébániákon a plébánosnak a hozzá fordulók szentségekkel való ellátására teljes körű felhatalmazása van.

Az Egyház kéri, hogy a szülők illetve keresztszülők (ha vannak), a keresztelés előtt oktatáson vegyenek részt. (Ez 7 év alatti gyermek keresztelése esetén szükséges.) Az előkészítő foglalkozások száma és gyakorisága a jog szerint nincs megszabva, nem kell indokolatlanul hosszúnak lennie.

A kereszteléshez szükséges, hogy legalább az egyik szülő vállalja a gyermek katolikus nevelését. A gyermek katolikus nevelésére vonatkozó ígéretet akkor is bizalommal kell fogadni, ha a szülők más (idősebb) gyermeküket korábban hitoktatásra nem járatták. A gyermek megkeresztelésének nem feltétele, hogy a szülők egyházilag rendezett házasságban éljenek, illetve visszamenőleg egyházközségi hozzájárulást ("egyházi adót") fizessenek.

3.Keresztszülő lehet az a tizenhatodik életévét betöltött személy, aki alkalmas, és szándékozik is ezt a tisztséget viselni; aki katolikus, megbérmált és az oltáriszentséget már magához vette, a hithez és a vállalandó tisztséghez méltó életet él; nem köti semmilyen törvényesen kinyilvánított kánoni büntetés (pl. Ha házas, egyházilag rendezett házasságban él.); nem apja vagy anyja a keresztelendőnek. Ha a keresztelést végző pap nem tud meggyőződni a keresztszülők alkalmasságáról, saját plébánosuktól kér keresztszülői igazolást.

Aki a keresztszülőség feltételeinek nem felel meg, azt tanúként lehet bejegyezni az anyakönyvbe, ha nincs keresztszülő, akkor a tanú jelenléte is elegendő a keresztség kiszolgáltatásához.

Ez a szabályozás az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében érvényes.

A baba nem lesz vallásos. Mosolygós lesz meg szharos, meg aranyos, meg egyéb. Nem lesz sem katolikus, sem más vallású. Amikor elkezd felnőni és kialakul a saját személyisége, világnézete, akkor lehet, hogy vallásos lesz, és ez nagyban múlik a ti neveléseteken. Később ez bármilyen irányban változhat, és ez egyre kisebb mértékben múlik a neveléseteken.

Az, hogy hogy nevelitek a gyereketek, illetve milyen hitbéli alapokra teszitek a saját kapcsolatotok a férjeddel való megegyezés kérdése. Gondolom, már tisztáztátok egymás között.

[link]

Főtisztelendő Kovács Ervin atya, bajomi káplán szerint a keresztség nem jár mindekinek alanyi jogon csak azoknak, akik be kívánnak épülni az egyház életébe.

-- A keresztség nem pusztán népszokás, nem pusztán valami, amit el kell intézni, mert jó ha van, és semmilyen kötelezettséggel nem jár. A keresztség szentség, mégpedig a hit szentsége. A gyermekeket is csak azzal a feltétellel szabad megkeresztelni, ha legalább az egyik szülő ilyen hívő keresztény és megalapozott remény van arra, hogy a gyermeket is így fogja nevelni. A katolikus egyházban a felnőtt felkészítése a keresztségre legalább két évig tart, aki pedig a hitet már elméletben ismeri, annak egy év. Én ezt a folyamatot hét éves papságom alatt két felnőttel jártam végig és négy iskoláskorú gyermekkel. A gyakorlatban vannak plébániák, ahol élő közösségek működnek és itt a katekumenátus is szabályszerűen és komolyan létezik, de olyan plébániák is vannak, ahol mindent meg lehet oldani pár nap alatt, tekintet nélkül az egyházjogra. De hogy érdemes-e egy keresztlevél kedvért komoly szándék és előkészület nélkül ilyen komoly elkötelezettséget vállalni, azt ki-ki döntse el lelkiismerete szerint. A Jóisten pedig számon kéri majd a Neki adott ígéreteket azoktól is, akik már a szentségek felvételekor sem gondolták komolyan azok betartását. Ha a papot be is lehet csapni, Istent nem. Minden esetre a katekumenátus újbóli bevezetése azt jelzi, hogy az egyház nem kíván névleges keresztények anoním tömege lenni, hanem tudatos, megtért életű felelős hívők igazi közössége. Ha ez azt jelenti, hogy a társadalomban kisebbséggé válik, akkor ezt is vállalni kell, mert az aktív keresztények most is kisebbségben vannak. Így legalább senkinek sem hazudunk, és senki sem fog hazudni önmagának, hogy ő katolikus és keresztény, közben pedig abszolút pogány módon él és gondolkodik. Tehát: az akarjon keresztelkedni, áldozni, bérmálkozni, templomban esküdni, aki keresztényként akar élni is. Ilyen egyszerű az egész. Ha ezt mindenki megérti, nagyon sok kínos helyzetet megspóroltunk -- nyilatkozta Kovács Ervin atya.