Megengedheted-e magadnak, hogy ne foglalkozz Vele (Papával)?

Én mondjuk "Atyánk"-nak szoktam szólítani az Istenemet, mert Jézus abban az imában, amely miatyánk néven fut a köztudatban, a "mennyei Atyánk" vagy másképp fordítva "mennyei Apánk" megszólítást használta, és azt mondta, hogy így imádkozzunk. De gondolom, Istennek nincs baja a becézett formával sem, ha azt a Lélek sugallja. Nem tartom jónak, ha valaki a szeretetet csupán az érzelmi átéléssel azonosítja, és ez a "Papa" megszólítás ilyesmi gyanút hoz elő bennem. Ráadásul az ilyen bensőséges megszólítást "Abbá"= Papa, csak három helyen írja az egész Biblia. Azt írja, hogy a Lélek által "kiáltjuk, Abbá, Apu" (Róm 8:15, Gal 4:6). Az Abbá az az arámi nyelvű megszólítás volt, ahogyan a gyerekek hívták az apukájukat. Mind a Róm 8:15-ben, mind a Gal 4:6-ban, sőt, a Mark 14:36-ot is beleértve mind a három esetben, ahol az Abbá = Apu, Papa kifejezés szerepel a Bibliában, kiáltásról van szó. Gondolom, nem véletlenül. Az ilyen intim megszólítás elég furcsán hatna egy érzelmileg nem felfokozott, nem kétségbeesett imában. Kifejheti azt, hogy "most nagyon közel kell jönnöd, Uram, mert nagy bajban vagyok, és nagyon kicsinek és sebezhetőnek érzem magam, mint egy kisgyerek a papája nélkül!"

Szóval lehet, hogy én is használni fogom a Papát vagy Aput, de csak akkor, ha a Szentlélek ezt diktálja. A gyakori, indokolaltlan használatát az Apu, Papa szónak Istenre nem tartom követendő dolognak a magam részéről.

üdv

Stefán