Krisztus hogyan, mi módon váltotta meg mások bűnét, vagyis az Ő önfeláldozása miért olyan nagy hatású, miért más?

Na akkor adok egy választ mentesítve agymosástól, butaságtól, istenkáromlástól, egótól, stb.

Az önfeláldozás azt jelenti, hogy magasztosabb célt szolgált. Felfele áldotta magát. Ez nem tartalmaz rosszat az egyén számára, ez már téves utólag a definícióhoz korcsosult rész. Szóval jézus boldog volt, hogy másokon segíthetett, a másra fordítható időt áldozta be erre, de így többet adva a mindenséghez.

Na s hogyan...

A bűn a bennünk lévő negatívok összessége. Minden. Tudatállapotok, hidelmek, negatív érzések, betanult rossz reakciók, minden.

Úgy váltotta meg, hogy egyrészt a saját manifesztációját látták. Ő bölcsebb volt, mint a ma élő legbölcsebb, és egy olyan magas szintű, tiszta fényű embernek a saját maga aifesztációja menyország az átlag számára. Látván e tiszta embert, e morálisan és bölcsességben elképzelhetetlen, beláthatatlan magasságokban lévő embert, sarkalta az őt tapasztalókat, hogy ők is kitisztuljanak, felébredjenek illúzióikból, stb.

Másrészt, ami lényegesebb, tanította őket az igazibb önmaguk felé haladásra, gyakorlatok halmazainak egységét tanított, és ezekben segítette őket.

Így akár ha egy sose meg nem értett ember haragból tett valamit, s ő ott volt, talán olyan mély megértést adott neki, és megmondta, hogy milyen boldog és illúzióktól mentes életet szalaszt el, talán sírt egy jót és onnantól a jóságot szolgálta.

Azért nagy hatású, és más, mert ahigy írtam, lényegesen bölcsebb volt, mint a ma élő legbölcsebb ember, pedig a ma élő legbölcsebb ember bölcsessége még mindig többszörösen elképzelhetetlen nagyságú az emberek 99.9%ának.

Ádám helyébe lépett. Ezért mondja az irás, hogy ember hozta be a tökéletlenséget és a bűnt, ami elterjedt másokra.

Nem Ádám, hanem az utódokra nézve vállalta, hogy Ádámmal ellentétben, ok nélkül haljon meg. Igy a mérleg egyensúlyba kerül. De csak az utódok érdekében, azok közül is azokra nézve, akik elfogadják Isten ezen elrendezését, Illetve elhiszik, hogy ez megtörtént, és az életüket ehhez igazitva élnek, összhangban Isten felállitott erkölcsi mértékével.

Nem csak magában Jézus személyében kell hinni, hanem abban, ami a megváltás tettét, értékét jelenti, és ezt megfelelő tettekkel tudjuk igazolni, nem tétlenséggel.

A kérdés egy helytelen, vakbuzgó állításból, tanításból indul ki. Názáreti Jézus, aki a népek, az emberek (ön-)tudatának fejlesztését, felemelését látta feladatának valóban megváltotta azokat akik tanítását komolyan veszik, de nem a bűneiktől, hanem az (ön-)tudat, az (ön-)ismeret szánalmas állapotából. Képzeld csak el, igyekez beleélni magad tanítványainak lelkiállapotába, mikor az első alkalommal találkoztak vele, azon emlékezetes nap után, mikor a kereszten látták meghalni !

Tudatuk akkor a 'magasba szökkent' egy jól ismert embertársuk, barátjuk, testvérük lehetőségeinek láttára, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre !

Helytelen magyarázat az, hogy az Atya küldte volna saját egyszülött fiát áldozatul önmaga kiengesztelésére, hogy szenvedésével és iszonyatos halálával eltörölje az emberek bűneit. Bűneinket nem vállalhatja helyettünk senki magára, és nem lehet eltörölni se, ami megtörtént azt nem lehet elvégzetlenné tenni.

Jézus áldozata azért olyan nagy hatású, mert az emberek, a népek (ön-)tudatát, emelte fel, márpedig végeredményben minden a tudaton múlik.

" Ádám helyébe lépett "

Köszönjük. És ez azért jó nekünk,mert...????

*vagy egy részét, hogy részt vállalt benne.

Ja és nem feltétlen ide tartozik, de kicsit talán kapcsolódik is, hogy valaki még ilyet mondott, hogy "ha bánatot osztasz meg, megfeleződik, ha örömet osztasz meg, megduplázódik".

6,

"És ez azért jó nekünk,mert...????"

Mert helyre áll Isten eredeti szándéka, hogy egy igazságos békés, és szerető emberi család éljen a földön. De nem 100 évig, vagy 3000 évig, hanem örökké.

Persze ez már az emberen múlik, Istenen nem.