Hogyan érdemes udvarolni egy kereszténynek? Mi az amit illik és mi az ami sok?
Lucifer,csak nem megakarsz környékezni egy keresztény kislányt?
Bocsi,a neved miatt volt,majd jön más,és ad értelmesebb választ.
No csak. Nem mondod, hihetetlen.
Mi lehet a motiváció? Az már biztos, hogy nem szex partner keres, aki valóban őszintén társra vágyik az életben.
Inkább megosztani az életét jóban rosszban olyan személlyel, aki ugyan úgy szereti a Teremtőjét, és ezáltal a leendő társát is. Ehhez nagyon fontos, hogy alaposan megismerjék egymást, hogy a későbbiekben ne legyen ok arra, hogy ezért vagy azért válok el, azt úgy sem lehet. Igy tudnia kell ki az akivel leéli az életét, bizhat benne, ismeri a jó és a rossz oldalát is. Ehhez viszont őszintének kell lenni egymáshoz. Egymás gyengeségeit nem lehet támadásra használni, mindenkinek vannak rossz pillanatai.
Az udvarlás időszaka ezért az ismerkedés. Mindent megbeszélni, őszintén, nem támadjuk le a társunkat gyanus közeledéssel. Ezért jó ha együtt töltenek időt, hétvégeken, vagy némely napokon munka után. Olyan helyre ami illetlen, nem menni, vagy olyan helyre ami lehetőséget adna az erkölcstelenségre.
#1 Nem dehogy, én a halál jegyese vagyok. Csak néha megerőszakol a magány és összeszavarodom szerénységemben. :)
Amúgy meg sosem bántanék vagy használék ki senkit.
#2 Ha-ha ezen jót nevettem. Jaj bocs, mégsem. Viszont tényleg kis angyalnak néznek ki a ministránsok. Cukik nagyon.
#3 Valóban, én nem keresek szexpartnert. Ezért sem volt soha egyéjszakásom, prostiuáltam, vagy bármely más kalandom. Nem volt senkim, még csókom sem.
A kérdést egy cikk motíválta, hogy hogyan szerezzünk meg foglalt nőt. És ledöbbentem az utolsó sorokon, hogy úgy zárta le a szerző, hogy végül a nő a karjaimban fog kikötni akkor is, ha nem vagyok szép, mert rájön, hogy mennyire csodálatos ember vagyok. Nem tudtam, hogy ezen sírjak-e vagy nevessek.
Aztán feltettem a kérdést, mert kíváncsi voltam, hogy mit írtok erre.
Egyébként ment a zöld kéz. Mert én is úgy gondolom, hogy a szerelmünk a legjobb barátunk, lelkitársunk és az őszinte kapcsolatok az igaziak.
Minden keresztény más. Minden embernek a saját elméje a vára, aminek sajátos rendszere van.
Én próbálom olyan formám elővenni, amit a kiszemelt elméje nagyon előnyösnek tart, majd mikor vágyakozik felém, ezt kihasználom, hogy önismeretre, önfejlesztésre, saját korlátainak, illúzióinak megtörésére késztetem, majd azzal zárom, hogy túl más síkon rezgünk, ami még az ismerettség után hetekig, hónapokig ösztönzi a fejlődésre.
Talán két főbb motiváció lehet benne, az egyik a közelebbi megismerés, vagyis hogy egyre több olyan dolgot tudj meg a másikról, ami nem látszik rajta. A másik, hogy kifejezhessük mennyit jelent nekünk az az ember, és hogy boldognak láthassuk.
Nincs senki ilyen, akinek udvarolhatnál?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs egyetlen őszinte érzelmem sem. Talán valamivel közelebb áll az igazsághoz az, hogy zavarban vagyok ha nyilvánosan ki kell fejeznem őket (vagy még pontosabb, hogy nem a megszokott módon élem meg őket és nem a megszokott módon fejezem ki). Sok érzelmet inkább elnyomok, sok szituációt meg sokszor inkább fejben játszok le. Túlrágódok és túlszorongok mindent. Úgy érzem, hogy nem vagyok jó társaság és nem tudok közel engendi másokat a lelkemhez (mások pedig nem is akarnak olyan közel kerülni hozzá vagy nem is képesek rá).
Az a kérdés is felmerül bennem sokszor, hogy vajon akit én őszintén szeretni tudnék, nem érdemel-e nálam jobbat.
A szépség pont olyan taszító tud lenni, mint amilyen kívánatos, ha csak egy máz. Olyan lélekkel pedig még nem találkoztam, akiért bármit megadtam volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!