Pál azt tanította, hogy szerinte Jézus azért vállalta a kereszthalált, hogy ezzel kifizesse a bűneinknek az árát. De Kinek fizette ki, ki ült a "kassza másik oldalán"?

Isten nem vámpír!

Az ó szövetség idején a bárány áldozat Jézus halálát „hirdette” jelképezte. Ez engesztelő áldozat volt. Egy ártatlannak meg kellett halnia az ember bűneiért. Pál és János is ezért használta a kiengesztelés jelzőt, hogy rávilágítson arra a tényre és igazságra, hogy a bárány, mint engesztelő áldozat nem más, mint Jézus.

Gyakorlatilag a kiengesztelés nem jelent mást, mint azt, hogy Isten kész megbocsátani az embernek az ő bűneiket. Ezt Jézus halála és feltámadása igazolta és pecsételte meg, megnyitva ezzel és biztosítva az ember számára is a feltámadást és az örök életet Istennel, Jézussal. Azzal, hogy Jézus elvégezte és bevégezte a megváltást ez nem azt jelenti, hogy onnantól kezdve az egész emberiség automatikusan üdvözül, hanem csak azok, akik Jézus által megbékéltek az élő Istennel, az Atyával. Azok, akik hittek Jézusban, befogadták Őt a szívükbe az életükbe megbánva Neki őszintén és alázatosan a bűneiket és elfogadták Őt Uruknak, Istenüknek és személyes megváltójuknak!

Istennek emberré kellett válnia, hogy megízlelje milyen embernek lenni, mert csak is így tud igazságosan ítélkezni az emberek felett.

Nem olyan bonyolult ez, csak rossz irányból és rossz szemszögből nézik ezt sokan. Rossz a megközelítés és a kiindulópont.

Kérdező!

Az említett igehelyeken a Felkent semmi újat nem mondott, hanem már meglevő, ismert tanításokat idézett (mint mindig):

Hós.6:6 Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.

Mik.6:8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.

Zak.7:9

Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az ő felebarátjával!

Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarczoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt.

2Móz.34:6 És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.

2Móz.23:4

Ha előltalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki. Ha látod, hogy annak a szamara, a ki téged gyűlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ő vele együtt.

Továbbá az Úr engesztelő áldozati szerepéről beszél a Zsidó levél írója, és János is az első levelében. Amúgy nyilván az első szövetségbeli áldozati rendszerben található engesztelés gondolata van tovább gördítve és valósággá válva a Felkent halálában. Pál sem mondott semmi újat.

16-os válaszoló!

Ez igaz. Csakhogy a Felkent engesztelő áldozati halála nem "emberáldozat", ugyanis nem valaki mást fogott és ölt meg az Úr, hanem saját magát adta, ő maga tette le az életét, mivel ezt a parancsolatot vette az ő Atyjától és Istenétől.

Továbbá nem valami személyes, világi, anyagi előny, jólét érdekében tette ezt - ahogy a pogány áldozatok működnek - hanem teljes mértékben az Örökkévaló szeretetének megfelelően, az Ő akaratának véghezviteléért, mások megmentéséért. Isten pedig nem is engedte, hogy szentje rothadást lásson, hanem feltámasztotta a halálból, ahogy majd minket is. Dicsőség Nevének!

Kérdező!

Én úgy olvasom, hogy maga Jahusua mondja, hogy a próféták mind róla tesznek tanúságot, ő maga ezekből a megírt dolgokból tanít a feltámadása után, azt mondja, ezeknek kell hinni, és aki ezeket nem fogadja el, az az ő munkáját sem képes felfogni.

Ezen túl pedig mindig is az Isten Felkentje, Orcája Angyala volt az, aki az emberiség felé, és kimondottan Izrael felé képviselte az Örökkévalót, viselte nevét, kijelentette akaratát. Vagyis minden, amit a próféták és Mózes valaha mondtak, valójában a Felkent tanítása, hiszen ő maga a megtestesült ige, az Isten beszéde. Ebből már láthatod, hogy homályos előítéleteddel és vagdalkozásoddal ellentétben én nem abban hiszek, hogy "Jézus a földre leszületett Isten", úgyhogy itt nem velem van a vitád.

A tiszta és tökéletes áldozat szükségességéről maga az Úr beszélt a tanítványoknak számtalanszor, akik ugyanúgy nem akarták/bírták érteni a dolgot, ahogy most te.

Az Istennek pedig nem "kell" semmi, Neki nincs szüksége semmire, hiszen minden az Övé. A vérrel való tisztítás egy hasonlat, jelkép, ami az embernek azt tanítja, hogy a jelenlegi, Istennel ellenséges és elveszett állapotunkból csak akkor van szabadulás, ha minden dolgunkat, egész életünket, valónkat ("életünket és vérünket", ahogy régen esküdtek a királyoknak) letesszük az Istennek, mindent átadunk Neki, és elfogadjuk az Ő "szabályait", a továbbiakban aszerint "játszunk". Ezt mondjuk megtérésnek.

A Felkent ezt kétszer is megtette: először a mennyei/angyali létet rakta le, hogy megszülethessen testben, majd engedelmes volt itt a földön is a halálig. És ezzel nem az Istent engesztelte ki, erre nincs szükség, hiszen éppen Ő az, aki eleve a szerzője a megváltási tervnek, és azelőtt szeretett mindenkit, mielőtt bármit tettünk volna.

Hanem bennünket embereket kell az Istenhez visszabékíteni, erre való az egész törvény, az áldozatok, a tanítások, minden. Hogy idegenekből az Ő házanépe, fiai, családja legyünk.