Átkozott lennék? Van aki annak születik? Miért? Mit tehet ez ellen?

Római katolikus vallású vagyok, és igyekszem is hitéletet élni... De azt vettem észre, hogy minél buzgobban imádkozom annál nagyobb csapások, sikertelenségek érnek. Megjegyzem, nem csak kérni, hálátadni is szoktam.

Valahogy gyerekkoromtól kezdve egy nyomorult balfék vagyok. Nem kívánt gyerek vagyok, anyám elég kemény volt velem, nemigen volt türelme hozzám, sokszor elvert, idegbeteg, agresszív, mert őt is verték, és önző(az anyja,nagyanyám szerint is). De sajnos a többi családtagom is nehéz eset, van depressziós, alkoholista, pszichopata üldözési mániás...Nagyon megterheltek gyerekként. Sajnos a tágabb környezetben sem találtam sose a helyem, ovodában, iskolában se voltak barátaim, ott is sokat elvertek. Pedig mindig is csendes melankólikus konfliktus kerülő voltam...Késöbb se tudtam barátságokra szert tenni..ami nagyon bántott. Aztán fiatal felnőttként meg is erőszakoltak... Nem, nem voltam kihívó, kacér..egy pszichopata a környezetemben kifigyelt....

Aztán lisztérzékeny lettem...

Az egyetlen ami sikerült, az a jó párválasztás, a férjem...nagyon szeretjük egymást... De sajnos nehezen indul a közös jövőnk, anyagi, családi okok miatt...

És nemrégiben 9hónapja felcsillant a reménysugár...várandós lettem...végig minden rendben volt. Sokat imádkoztam, hogy vigyázzon a babámra az Úr..én nem is számítok annyira, csak neki ne legyen baja...és a kiírt időpont előtt két nappal...nem mozgott a hasamban...bementünk a kórházba..és nem élt..megcsászároztak... a köldökzsinór a nyakára tekeredett és megfulladt...

annyirra figyeltem mindenre az egész várandósságom alatt, hogy ne ártsak neki semmivel. gesztációs diabétesz miatt tartottam a szigorú megterhelő diétát a gluténmentesség mellett...csak a babának ne legyen baja...

A várandósság elején úgy voltam vele, ha elmegy menetközben rossz lesz, de bitos komoly oka lenne...De így a végén...szép egészséges baba, és a köldökzsinór miatt...

Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a csapást..Nem vagyok egy szent tudom, de nem tudom mit követtem el amiért ezt érdemeltem. Vagy mi oka lehetett ennek...Elötte pár nappal voltam gyónni, meg szentségimádáson, és kértem hogy vigyázzon a babámra az Úr... hittem hogy velem lesz...

Minta fordított arányosság lenne, vagy épp egyenes(relatív) minél buzgobb imádság, annál nagyobb csapás ér... Nem értem...miért...Sose volt könnyű az életem..de most reménykedtem, hogy egy kis boldogság engem is érhet, ami annyi embernek megadatik..jóknak és rosszaknakis egyaránt...ismeretségi körömben is mindenütt szálingóznak a gólyák, egészséges szép babákat hozva...Csak nekem nem jár ez...

És rettegek, hogy most a párom következik majd...már csak őt lehet tőlem elvenni...Félek imádkozni is...nem értem mi van...tudtommal aki kér annak adatik... nem is dühhel írom ezt, senkire nem haragszom, csak nem tudom ezt értelmezni...

Van ötletetek? Mitől ilyen nyomorúságos az életem...Tudom van mit enni, meg adott a vegetációhoz minden... De mi értelme mindennek, ha kicsikémet elvesztettem. És pont így a végén...annyirra ritka baleset ez...de persze ki mást sújtott volna ez, ha nem engem. Tudom nem én vagyok az egyetlen, csak ez a csapás már "hab volt a tortán"... a legszörnyűbb...nem birom tovább..