Keresztények szerint a zsidók nem ismerték fel Jézust. Nem lehet, hogy éppenséggel a keresztények nem ismerik fel, hogy nem Jézus volt a Messiás?

"Mai napig azt hiszik sokan, hogy a cselekedetekkel lehet üdvözülni. "

(Lukács 13:23, 24) . . .: 24 „Megfeszített erővel küzdjetek, hogy bejussatok a szűk ajtón, mert – mondom nektek – sokan igyekeznek majd bejutni, de nem tudnak.

Vajon a szűk ajtón csak úgy besétál az ember, vagy keményen tennie kell azért, hogy átférjen rajta?

Isten soha sehol, és még Jézus sem mondta soha, hogy a nagy semmiért, csak mert a megváltás megtörtént, jutalmat kapnak az emberek.

(1Timóteusz 6:11) 11 Te azonban, ó, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól! Törekedj inkább az igazságosságra, az Isten iránti odaadásra, a hitre, a szeretetre, a kitartásra és a szelídségre!

Vajon miben kell kitartani?

(Máté 24:13) 13 De aki mindvégig kitart, az megmenekül.

Nyilván a kitartás az valamiben való megmaradást jelent, ami nem passziv semmit tevésből áll. Csak elismerni Jézust Úrnak, megváltónak, még Jézus szavai szerint sem érnek semmit.

(Máté 7:21) 21 Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem, hogy »Uram, Uram«, hanem csak az, aki cselekszi égi Atyám akaratát.

A cselekedet az tetteket jelent.

Jézus megváltói halála nem értéktelen dolog, amit csak úgy mindenki megkaphat, Isten szeretetére apellálva.

Talán még annyit, hogy az sem mindegy mit tesz az ember, Jézus azt mondta, hogy sokan hivatkoznak majd arra, hogy ezt, vagy azt tették Jézus nevében. Még sem fogadja el ezeket, sőt törvényteleneknek nevezi, mert olyasmit tettek, amit nem kért, és nem egyezik az Atyja akaratával.

Ezeket nem lehet figyelmen kivül hagyni. illetve lehet, de az nem járul hozzá az elfogadáshoz.

"alázattal belássa, hogy semmit sem tehet az üdvösségért,"

Ez nem igaz. Isten a szavában határozottan elmondja, hogy munkálkodni kell a megmentésen. Mindig is tenni kellett, összhangban a szándékával.

És ennek az ellenkezője is igaz:

(Jakab 4:17) 17 Ha tehát valaki tudja, hogyan kell helyesen cselekedni, és mégsem teszi, bűne az annak.

(Kolosszé 3:23–25) 23 Bármit tesztek is, munkálkodjatok azon egész lélekkel, mint Jehovának, és nem mint embereknek, 24 hiszen tudjátok, hogy Jehovától fogjátok megkapni az örökség megfelelő jutalmát. Rabszolgaként szolgáljatok az Úrnak, Krisztusnak. 25 Bizonyos, hogy aki helytelenül cselekszik, visszakapja, amit helytelenül cselekedett, és nincsen részrehajlás.

Isten nem hagyta magára az embereket, hogy ne tudják mit kell tenni. A teljes irás beszél azokról, hogy mikor mit kellett tennie akár mint népnek, akár mint egyes személyeknek, hogy áldásokban részesüljenek. A semmiért nem kaptak valamit. Jézus is tett azért, hogy magasabb állásba került, mint az előtt volt.

Kereszténynek lenni Jézus utánzását, követését jelenti. S ez nem passziv, mint aki mert bűnős, egyben tehetetlen is. Az első követői is igy gondolkodhattak volna.

"A zsidó-keresztény vallás mindig is a cselekedetek általi megigazulást hirdette."

A zsidó sem hirdette ezt soha, legfőképpen a keresztény nem, mivel a kegyelem nem kiérdemelhető. Vannak persze olyanok, akik ezt szeretnék elhitetni, de ha valaki nyitott szívvel és Istennel olvassa a Bibliát, akkor meglátja, hogy teljesen mindegy mit tesz, a kegyelem nélkül vége lenne. De ezt nem mindenki ismeri fel, mert a szív a lényeg. Van, aki annyira beképzelt, hogy azt hiszi képes megvásárolni a saját üdvösségét.

"De, lehetséges! Ez a kérdés addig nem dől el, amíg el nem jön/vissza nem jön a Messiás, "

Valóban?

(1Korintusz 1:10) . . .mindnyájan egyetértésben beszéljetek, és ne legyen köztetek széthúzás, hanem legyetek teljesen egységesek, ugyanúgy gondolkodjatok, és ugyanazon a véleményen legyetek.

(Efézus 4:2, 3) . . ., 3 őszintén törekedve arra, hogy megőrizzétek a szellem egységét a béke egyesítő kötelékében.

(Filippi 2:2) 2 ezért tegyétek teljessé az örömömet azzal, hogy ugyanúgy gondolkodtok, egyformán szeretitek egymást, teljesen egységesek vagytok, és egy a célotok.

(Lukács 13:25–27) 25 Amikor a házigazda felkel, és bezárja az ajtót, ti kívül fogtok állni, és zörgettek az ajtón, ezt mondva: »Uram, nyisd ki nekünk!« De ő ezt válaszolja majd nektek: »Nem tudom, honnan valók vagytok.« 26 Akkor majd ezt kezditek neki mondani: »Veled ettünk és ittunk, és a főutcáinkon tanítottál.« 27 Ő azonban így szól majd hozzátok: »Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mind, akik igazságtalanságot műveltek!«

Ezek a versek is arról szólnak, hogy nem mindegy milyen dolgot tettek, vagy hittek elismerve, Jézus megváltói szerepét. Isten egységes imádatra tanitja az embereket.

Soha nem hagyott jóvá hitbeli különbözőségeket, ami az egységet nem előmozditotta az imádatban.

Isten a rend Istene nem a Káoszé.

"a kegyelem nem kiérdemelhető.'

Nem, valóban nem, mert ajándék. De akik megkapták, vagy megkapják, nem a semmiért kapják meg, hanem azért, mert együtt tesznek összhangban az Atyja akaratával, támogatva a Messiási királyságot. Jézus halála, nem magától értetődő, ezért az a legkevesebb, hogy aktivan együtt élünk Isten akaratával.

Szia

Talán érdemes tisztázni kik azok a "keresztények", akik TALÁN nem ismerték fel a Messiást!

Kik voltak a keresztények az 1 században? Akik hittek Krisztusban, és a követőivé váltak. Mit jelent ez? Felismerték az összes rajta beteljesedő próféciát, amelek mind le vannak írva a Héber iratokban, amelyeket a zsidók jól ismertek. Mind beteljesedett Krisztuson, a szemük láttára, sőt, akár több ezer ember is szemtanúja volt ennek.

A rendelkezésünkre álló történelmi ismeretek átfogó képet adnak arról, hogy mit is értettek meg az i. sz. első századi zsidók a Messiásról. Ezek az ismeretek elsősorban az evangéliumokból származnak.

Király és Dávid fia: A zsidók körében általában elfogadott nézet volt, hogy a Messiás egy Dávidtól származó király lesz. Amikor az asztrológusok ’a zsidók megszületett királya felől’ érdeklődtek, Nagy Heródes tudta, hogy ’a Krisztusról’ kérdezősködnek ?Máté 2:2–4. Jézus a farizeusokat arról kérdezte, hogy kinek a leszármazottja lesz a Krisztus, vagyis a Messiás. Bár ezek a vallási vezetők nem hittek Jézusban, azt tudták, hogy a Messiás Dávid fia lesz :Máté 22:41–45.

Betlehemben születik: A Mikeás 5:2, 4 rámutatott, hogy ’Izrael uralkodója’, aki ’naggyá lesz a föld legtávolabbi részéig’, Betlehemből fog származni. Ezt is úgy értették, hogy a Messiásra vonatkozik. Amikor Nagy Heródes megkérdezte a papi elöljáróktól és az írástudóktól, hogy hol kell a Messiásnak megszületnie, azt felelték, hogy „a júdeai Betlehemben”, majd idézték a Mikeás 5:2-t =Máté 2:3–6. Még az egyszerű emberek közül is tisztában voltak némelyek ezzel :János 7:41, 42.

Próféta, aki sok jelt tesz: Isten Mózes által megjövendölte egy nagy próféta eljövetelét :5Mózes 18:18. Ezt a valakit várták a zsidók Jézus napjaiban :János 6:14. Az, ahogyan Péter apostol a Cselekedetek 3:22, 23-ban felhasználta Mózes szavait, jól tükrözi azt a meggyőződését, hogy még a vallásos ellenségek is elfogadják majd azokat mint a Messiásra vonatkozó kijelentéseket. Ez azt bizonyítja, hogy az 5Mózes 18:18-at széles körben értették. A szamáriai asszony is úgy vélekedett a kútnál, hogy a Messiás próféta lesz :János 4:19, 25, 29. Az emberek ezenkívül jeleket vártak a Messiástól :János 7:31.

Különféle hitnézetek: Még ha a zsidók általánosságban tudtak is az eljövendő Messiásról, világos, hogy nem mindenkinek voltak egyformák az ismeretei vagy a vele kapcsolatos hitnézetei. Például sokan tudták, hogy Betlehemből fog származni, némelyek viszont nem :Máté 2:3–6; János 7:27. Egyesek úgy hitték, hogy a Próféta és a Krisztus két különböző személy János 1:20, 21; 7:40, 41. Bizonyos messiási próféciákat még Jézus tanítványai sem értettek. Ez főleg azokra volt igaz, amelyek a Messiás elutasításáról, szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról szóltak :Ézsaiás 53:3, 5, 12; Zsoltár 16:10; Máté 16:21–23; 17:22, 23; Lukács 24:21; János 12:34; 20:9). Amikor azonban beteljesedtek és magyarázatot nyertek, akkor a tanítványok – sőt azok is, akik még nem voltak azok – kezdték megérteni e Héber Iratokban levő írásszövegek prófétai természetét :Lukács 24:45, 46; Cselekedetek 2:5, 27, 28, 31, 36, 37; 8:30–35. Mivel a legtöbb zsidó nem ismerte fel, hogy a Messiásnak szenvednie kell és meg kell halnia, az első keresztények erre helyezték a hangsúlyt, amikor zsidóknak prédikáltak :Cselekedetek 3:18; 17:1–3; 26:21–23.

De ezn kívül is számos bizonyíték van Krisztus Messiási voltára. Róla, és miatta íródtak meg az összes próféciák:

Lukács 24:27 " És Mózestől és az összes Prófétától kezdve értelmezte nekik azokat a dolgokat, amelyek őrá vonatkoznak a teljes Írásban."

Cselekedetek 10:43 " Mellette tanúskodik az összes próféta, hogy az ő neve által Isten mindenkinek a bűneit megbocsátja, aki hisz benne.”

1Péter 1:10, 11 " E megmentés felől szorgalmasan tudakozódtak és gondosan kutattak a próféták, akik a nektek szánt ki nem érdemelt kedvességről prófétáltak. Egyre csak azt vizsgálták, hogy mikorra, illetve milyen időszakra mutat a bennük levő szellem Krisztusra nézve, ahogy az előre tanúskodott a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről."

Jelenések 19:10b "„mert a Jézus mellett való tanúságtétel ihleti a prófétálást”.