Miért csak a kicsiny nyáj, az égi elhívású keresztények közbenjárója Jézus Istennél? Miért nem jár közbe mindenkiért, aki hisz benne?

(2Mó 32:30–33; 4Mó 11:26–29; 12:9–13).

Miben hasonlít Mózes és Jézus közvetítői szerepe? A keresztények, akik be lettek véve az új szövetségbe, hasonló helyzetben vannak, mint az ókorban az izraeliták, ugyanis ők is bűnösök. Mivel az állatok vére nem képes elvenni a bűnöket (Héb 10:4), jobb áldozatra van szükség. Ez a jobb áldozat Jézus Krisztus (Héb 10:5–10). A hébereknek írt levél írója beszél a törvényszövetség hatálya alatt bemutatott áldozatokról, majd ezt mondja: „Krisztus vére. . . mennyivel inkább meg fogja tisztítani lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szent szolgálatot végezhessünk az élő Istennek! Ezért van hát, hogy ő egy új szövetség közvetítője, hogy az elhívottak – mivel ő meghalt, hogy váltság által megszabaduljanak a korábbi szövetség alatti törvényszegésektől – megkaphassák az örökkévaló örökség ígéretét. Mert ahol szövetség van, ott be kell következnie az emberi szövetségkötő halálának. Egy szövetség ugyanis halott áldozatok alapján érvényes, mivel addig soha nincs hatályban, míg él az emberi szövetségkötő” (Héb 9:11–17).

Pál azzal folytatja, hogy a korábbi szövetséget sem léptették hatályba vér nélkül. A törvényszövetség megkötésekor Mózes gondoskodott arról, hogy áldozatokat mutassanak be, és meghintette vérrel a „szövetség könyvét” (Héb 9:18–28). Ugyanígy Jézus Krisztus, aki az új szövetség Közvetítője, miután feláldozta az életét, és vérét ontotta, megjelent Jehova Isten előtt. Egy következő hasonlóság, hogy a törvényszövetség sem egy-egy emberrel, hanem egy nemzettel köttetett (2Mó 24:7, 8), akárcsak az új szövetség. Ez Isten ’szent nemzetével’, azaz ’Isten Izraelével’ köttetett (1Pt 2:9; Ga 6:15, 16).

Kikért jár közben Krisztus? Pál apostol kijelenti, hogy „e g y közvetítő [van] Isten és emberek között: egy ember, Krisztus Jézus, aki megfelelő váltságul adta magát mindenkiért”, zsidókért és nem zsidókért egyaránt (1Ti 2:5, 6). Jézus a Közvetítő Isten és az új szövetség tagjai, vagyis a szellemi Izrael gyülekezete között (Héb 8:10–13; 12:24; Ef 5:25–27). Azért lett Krisztus közvetítő, hogy az elhívottak „megkaphassák az örökkévaló örökség ígéretét” (Héb 9:15). Nem az angyalokat segíti, hanem „Ábrahám magvát” (Héb 2:16). Abban segíti azokat, akik be lettek véve az új szövetségbe, hogy ’örökbe fogadhassák’ őket, és Jehova háznépének szellemi fiai lehessenek. Ők Krisztus testvérei, és végül vele lesznek az égben, valamint vele együtt ők is Ábrahám magvának a részét fogják képezni (Ró 8:15–17, 23–25; Ga 3:29). Eljuttatta hozzájuk a megígért szent szellemet, mellyel elpecsételtettek, és így megkapták az eljövendőknek, vagyis az égi örökségüknek a zálogát (2Ko 5:5; Ef 1:13, 14). A Jelenések 7:4–8 feltárja, hogy azoknak a száma, akik véglegesen el lesznek pecsételve, 144 000.

Hogyan lépett életbe az új szövetség? Miután Jézus meghalt és feltámadt, belépett az égbe, hogy megjelenjen az Isten személye előtt (ekkor Jézus Főpap is, és Közvetítő is volt), mellyel azt bizonyította, hogy feláldozta emberi életét. Jézus áldozatát elsősorban az új szövetség tagjai fordítják javukra (Héb 9:24). Annak mintájára, ami a törvényszövetség hatálybalépésekor történt, Jézus Krisztus Isten elé járult az égben, amivel nyilvánvalóvá tette, hogy feláldozta földi életét (Mózes a Törvény könyvére hintett vért, mivel Isten nem volt jelen személyesen). Aztán i. sz. 33 pünkösdjén Jézus kitöltötte Isten szent szellemét arra a kb. 120 személyre, akik elsőként lettek tagjai az új szövetségnek. Ugyanezen a napon

még úgy 3000-en csatlakoztak a gyülekezethez, zsidók is, és prozeliták is (Cs 1:15; 2:1–47; Héb 9:19). És ahogy Mózes felolvasta a Törvényt a népnek, Jézus Krisztus is világossá teszi az új szövetség feltételeit és törvényeit azoknak, akik a tagjai lettek a szövetségnek (2Mó 24:3–8; Héb 1:1, 2; Jn 13:34; 15:14; 1Jn 5:1–3).

Jézus Krisztus Közvetítő és Főpap, és mivel halhatatlan, mindenkor szót tud emelni a szellemi Izrael tagjai érdekében, akik általa járulnak az Isten elé. Jézus ezért lehet az új szövetség tagjainak a közvetítője, amire addig van szükség, amíg teljesen meg nem menti őket (Héb 7:24, 25). Képes úgy irányítani az eseményeket, hogy az új szövetség betöltse a szerepét. Végül a szövetség tagjai alpapok lesznek az égben, Krisztus, a nagy Főpap mellett (Je 5:9, 10; 20:6).

Áldások az egész emberiség javára: Igaz, Jézus kizárólag az új szövetség tagjainak a Közvetítője, ám Isten Főpapjaként és Ábrahám Magjaként áldást hoz az egész emberiségre is, hiszen az ígéret szerint Ábrahám magja által minden nemzet áldást fog nyerni. Krisztus, a Mag elsődleges része elsőként az új szövetség tagjait áldja meg (Ga 3:16, 29), vagyis ők is a mag részét alkothatják. Ők a Krisztus által közvetített új szövetségnek köszönhetően királyok és papok lesznek, és segítenek abban, hogy Jézus áldozatának, illetve a Királyság-uralmának az áldásai minden nemzetre kiáradjanak a földön. Azzal, hogy ’Isten Izraele’ királyként és papként fog szolgálni, Krisztus betölti a közvetítői szerepét, és így az egész emberiségre kiáradnak az áldások (Ga 6:16; 1Mó 22:17, 18).

Vagyis a 144 000 ’elpecsételten’ kívül mások is Krisztus nevében imádkoznak Jehova Istenhez, mivel hisznek Jézus váltságáldozatában. Tehát Jézus nemcsak az új szövetség tagjaiért áldozta fel az életét – akik érdekében Közvetítő –, hanem mindazokért is, akik hisznek benne (1Jn 2:2). Akik nem tagjai az új szövetségnek, ugyancsak tudják, hogy ’nincs más név az ég alatt, amely az emberek között adatott, amely által megmentést nyerhetnek’ (Cs 4:12). Ők is úgy tekintenek Jézus Krisztusra, mint az égi Főpapjukra, aki által Isten elé járulhatnak, és akinek a közreműködésével megbocsáttatnak a bűneik (Héb 4:14–16). A Jelenések 21:22–24 rámutat, hogy a nemzetek az Új Jeruzsálem világosságánál járnak majd, ahol Jehova Isten a világosság, és Jézus Krisztus, a Bárány a lámpás.