Benne lehet így maradni egy párkapcsolatban?

A párommal már 4 éve vagyunk együtt, és tényleg nagyon szeretjük egymást, jóban-rosszban kitartottunk egymás mellett. Én a kapcsolatunk 3. évében megtértem (előtte is jártam rendszeresen templomba, de nem igazán érdekelt), így felvetődött bennem pár kérdés ezzel kapcsolatban. Eddig éltünk szexuális életet, de mikor őszintén megmondtam neki, hogy nekem ez lelkiismeretfurdalást okoz, és várjuk már meg azt a max 1-1,5 évet, minden probléma nélkül beleegyezett. Ezt nem igazán értettem, mert mindig azt mondta, hogy ez legalább olyan fontos dolog, mint a lelki érintkezés, a kedveskedés. Vajon tud szeretni ennyire egy "ateista", hogy ilyen feltételekkel folytassa a kapcsolatunkat? Ráadásul most úgy néz ki, hogy 2 év mire oltár elé tudunk állni anyagi okokból kifolyólag. Mióta megtörtént a megtérésem, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, és örülök, hogy végre jó kezekbe került az életem, de ezzel egyidejűleg elkezdtem a páromért és a kapcsolatunkért aggódni. Nem ateista, sőt minden vasárnap jár velem, támogat...de valahogy sose beszél magától róla, és nem tűnik úgy, hogy megérintené az ige. Természetesen nem akarom neki erőltetni a dolgot, szerintem az visszás, és mindenkinek magának kell megtalálni az útját. De aggódom érte: félek, hogy a halála után nem a mennybe kerül, illetve tudom azt, hogy minden felvetődött probléma megoldódna (önzőség a részéről stb), hogyha ő is megtérne...mit tegyek? Kérlek ne tanácsoljátok, hogy szakítsak, mert nekem nagyon fontos, mint ember, pár, barát... 24N