A keresztény egyházak miért nem foglalkoznak meleg emberekkel?

Felénk csak karácsonyi és húsvéti lelkigyakorlat van, amin bárki részt vehet, legyen idős vagy beteg, meleg, vagy házas családos, stb..., tehát ehhez a részéhez sokat nem tudok hozzászólni.

Hittanból mondjuk a felnőtt és ifjúsági hittanon kívül van családosoknak szóló is, de nem érzem fontosságát több kategóriának.

"Olyat viszont még soha nem hallottam, hogy "homoszexuálisok lelkigyakorlata". Miért nem?"

Erre viszont van egy tippem. Valahogy úgy képzelem el, hogy a legnehezebb időszak a meleg emberek számára, amikor még ők sem vállalják fel nyíltan homoszexualitásukat, akár még családjuk előtt sem. Ilyenkor lenne szükség nekik nagyobb lelki támaszra. Viszont ha titkolják, gondolod, hogy elmennének egy ilyen nyílt alkalomra? Én kétlem. Szerintem sokkal fontosabb lenne egy olyan megértő lelkiatya, aki akár tanácsokkal is el tudná látni személyes beszélgetések során.

Ha pedig már egy meleg elfogadta helyzetét, megtanult így élni, akkor nincs igazán szükség ilyen típusú lelkigyakorlatra. Helyette el tud menni egyedülállóknak szólóra is, hiszen egy egyedülálló férfit/nőt is hasonló kísértések érnek.

"Ha egy börtönben levő rablónak vagy gyilkosnak jár a lelkigondozás, akkor egy meleg embernek miért nem?"

Talán pont azért, mert az Egyház nem úgy tekint a melegekre, mint a rablógyilkosokra. Akik a legnagyobb bűnben élnek, legnagyobb bűnöket követték el, azoknak kell a legnagyobb segítség is, ezért tekintették fontosnak az elítéltek lelkigondozását már a legkorábbi századoktól fogva.

Az elítélt bűnözőkről

Talán nem jó kifejezés, hogy kitenni őket a kirakatba, de szerintem ebben van egy kis szándékosság is. Ennek több oka van, s minden oknak pozitív hozadéka.

Egyrészt ez megidézi az ősegyház gyakorlatát, amikor a bűnösök nyilvánosan vallották meg bűneiket és nyilvánosan vezekeltek (persze ne egy Trónok Harca jelenetet képzelj el, közel sem olyan volt Shame!). Igen erős visszatartó erő számukra a későbbiekben.

Másrészt valamilyen módon ez segíti a későbbi beilleszkedésüket, ami mindig nagy probléma a sok év után szabadult elítélteknél. Hiszen egy valódi nagy, szerető közösség várja őket.

Harmadrészt (de nem utolsósorban) pozitív példát mutatnak a többi elítélt bűnöző számára.

Szerintem a fogvatartottakat épphogy érdemes csoportosan is kezelni. Az együttélésüket is megkönnyítheti bent, továbbá a közösségük részéről is fontos visszaigazolást kaphatnak, hogy érdemes megváltozni.

Ma a homoszexualitás sok családban is tabu. Nem állnak készen a keresztény homoszexuális fiatalok tömegesen, hogy nyilvánosan vállalják identitásukat. Ráadásul abban is biztos vagyok, hogy sok papnak sem olyan erről az egészről a gondolkodása, mint az Egyház társadalmi tanítása. Reménytelen megbélyegzéshez vezethetne a dolog.

#4

Sajnos csak most láttam ezt a válaszod, így nem tudtam előbbi hozzászólásomban reagálni rá.

"speciális problémákkal"

Én ezt máshogy látom, talán azért, mert alapvetően kicsit másként fogom fel, mint sokan. Ugyanis nem teszek különbséget paráznaság és paráznaság közt. Ezért írtam, hogy hasonló kísértéseknek kell ellenállniuk, mint egy egyedülálló heteronak.

A Szentírás szerint minden házasságon kívüli szexualitás bűn. Teljesen mindegy, hogy Jani Évával kamatyol, vagy Tomival, ugyanúgy vét Isten törvénye ellen. Valamiért ma annyira természetes, amikor Jani Évával kamatyol házasságon kívül, sajnos még keresztények körében is. Pedig mit mond Jézus? Ha rossz szemmel néz Jani Évára, már akkor paráznaság bűnébe esett. Mégis sok keresztény megfeledkezik róla. Ha Jani meg Éva összebújik, csak legyintenek, hogy "ó hát csak fiatalok", "mi is voltunk fiatalok" (talán pont saját súlyos bűneiket próbálják bagatellizálni), "manapság később házasodnak", stb... Valahogy jobban megrökönyödnek, ha Jani Éva helyett Tomival bújik össze. Pedig úgy kimondottan a Szentírás szerint egyik se jobb a másiknál. Jézus heterokra vonatkozóan is így fogalmaz:

"Ha szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni"

Mert nem profitál a számukra. Homokosoknak ritkán van gyerekük, és még ritkábban hajlandóan minden szenteskedő maszlag szöveget csont nélkül lenyelni. Szóval: nem passzolnak a katolikus család fílingbe. A katolikus egyház különösen rigid.

Elvileg minden egyháznak minden egyes ember felé nyitottnak KÉNE lennie, és nem diktálni, nem élősködni, nem hatalmat gyakorolni felettük, hanem vezetni őket, segíteni, támogatni, elfogadni. De mit vársz egy olyan egyháztól, ahol a Facebook-on prodikál laptopról vagy okostelóról egy pap? Vagy ahol sorra derülnek ki a pedofilbotrányok?

Közröhej.