30 éves férfiak szüzen, párkapcsolat nélkül mennyire egészségesek mentálisan?

Igazából nem azzal van a legnagyobb baj, hogy egyesek önmegtartóztatásban élnek. Hogy ők ezt hogy élik meg - örömmel, vagy kínok közepette - legyen az ő dolguk.

A baj azzal van, hogy nagyon erősen hisznek abban, hogy ők az igazság útján járnak, és fel sem merül bennük, hogy esetleg tévednek. Ennek következtében a teljesen normális emberekben felesleges bűntudatot akarnak kelteni. Mert nem értik meg, hogy lehet máshogy is élni, és nem mindenkinek van szüksége a vallásra. Tisztelet persze a kivételnek.

De semmiképpen sem nézem jó szemmel azt, amikor egy együtt élő fiatal párt, akik már évek óta együtt vannak, bűnösnek, paráznának neveznek, CSAK AZÉRT, mert a vallási vezetőik teletömték ezzel a fejüket. A vallások túl sokat megengednek maguknak, ennek ellenére tiszteletet várnak el önmaguk iránt - jogtalanul.

Békén kell hagyni az embereket, és akkor biztos nem fogják őket sem cikizni, bántani. Ennyi az egész. Imádkozzanak, böjtöljenek, ne szexeljenek, éljenek ahogyan akarnak. De ne akarják ezeket az ókori, zsidó törvényeket a 21. századi emberre kényszeríteni, illetve ezek alapján ítélkezni.

Ha a vallások nem provokálnának, nem lenne semmi gond.

Én pl szeretnék családot de nem érzem egzisztenciálisan elérkezettnek ehhez az időt.

Nem gyötör bűntudat mivel nem vagyok rabja se pornónak se önkielégitésnek. Biztos hallottál már olyanról, hogy önuralom. Nem tartom magam felsőbbrendűnek se. Ettől még szánalomra méltó vagyok mert más dolgokban vannak hibáim. A kérdésedhez annyit hozzáfűznék, hogy a "mentalitásod" olyan szexcentrikus mint a világ kultúra sodrása. A boldogságot biztos más formában képzeled el mint ami valójában a boldogság.

Sok családos és gyermekes ember lehet százszor több vagy nagyobb gonddal küzd mint akinek az a baja, hogy sóvárog a szex után. Nekik milyen mentális betegségeik lehetnek? Aki pl alig bírja elviselni a házastársa hibáit, biztos vagyok benne többet szenved mint aki magányos. Még Salamon is írta, hogy jobb a tető ormán lakni (egyedül), mint egy házsártos asszonnyal. De rengeteg dolog eszembe jutna hirtelen. Kb ennyi értelme a kérdésednek vallási szempontból.

"Inkább legyek szexcentrikus mint szexellenes úgy mint az egyházak akik egy 2000 éve könyv alapján lényegében évszázadokon keresztül a bűnnel azonosították a szexuális életet, aminek hatása a mai napig átitatja a legtöbb gyülekezetet."

Ez egyszerűen hazugság, ilyen sosem volt. Egyedül azt azonosították bűnnek, amikor az emberek össze vissza, főve fával keféltek. Ha a szexualitás a házasságon belül történt, azt helyesnek és jónak vélték mindig. De a kurvulást, mert lényegében arról van szó, nem csak a kereszténységben tartották helytelennek.

Mivel egy 30 éves szűznek fogalma sincs milyen a párkapcsolat, milyen a szerelmeskedés, milyen egyáltalán egy nő társasága...

Ezért a véleményük sem releváns a témában. Az agyuk beállt egyfajta betokosodott, elpenészesedett üzemmódba. Az a része az agyuknak kb elsorvad a rutinszerű életmódtól.

Megtanult teljesen egyedül, magányosan élni, intézni a dolgokat.

Ezért gyakran teljesen alkalmatlanok már egy kapcsolatra, mert elképesztően feszengés egy nővel együtt lenni 30 év magány után.

Csak annak a véleménye releváns a témában, aki kigyógyult ebből a "betegségből"

Bőven 20 felett vesztettem el, és emellett egyetem alatt végig egyedül voltam éveken keresztül, mert a karrierre koncentráltam. Meg is szívtam, első kapcsolatom ezután kb egy hónapig se húzta mert annyira nyomasztott, hogy felborult a kis megszokott életvitelem.

Szóval a vénszüzesség súlyos idült betegség, csak aki benne él, "veleszületett" fogalma sincs róla, hogy egy beteg ember.

Ez 𝐬𝐨𝐤𝐬𝐳𝐨𝐫 nagyon komoly mentális problémákat takar, és okoz is.

Itt leírtak néhány olyan esetet, amikor nem. Ilyen is létezik, de ez ritka.

Alapesetben egy 30 éves férfi szex nélkül az bizony problémás és kész.

Látszik is itt a jó vélemények durva lepontozásából, hogy milyen súlyos a dolog.

Ha nem, ill. ha csak kicsi, áthidalható probléma van, akkor azt külön lehet tisztázni.