Egy jó pap ilyenkor mit tanácsolna?

Ez a helyzet elég hasonló ahhoz, mint amikor egy törvénytelen (második) házasságban élő pár jár templomba. Erről elég sok tapasztalatunk van. Nem "protokoll" van, hanem hivatalos egyházi tanítás és személyre szabott lelkipásztori kísérés. A tanítás egyértelmű: az ilyen hívek nem járulhatnak szentségekhez addig, amíg nem rendezik* a kapcsolatukat. A papnak nincs hatásköre arra, hogy ezt felülbírálja. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ne lehetnének tagjai a gyülekezetnek, sőt! A papnak és a többi hívőnek is kötelessége kiemelt figyelemmel fordulni feléjük, hogy szentségek nélkül is a lehető legjobban meg tudják élni a hitüket. Nem várja tőlük senki azt, hogy azonnal dobjanak el mindent. De nincs is olyan kiskapu, amivel "legalizálni" lehetne egy törvénytelen kapcsolatot. A cél az, hogy a hitben erősödve, a tanítások miértjét egyre jobban megértve magukban érlelődjön meg a döntés arról, hogy hogyan tudják az életüket a hitükhöz igazítani. Ez egy sok éves folyamat, addig is járnak templomba, részt vesznek a közösség életében, tisztségeket és komoly feladatokat is vállalnak. Sokan közülük (tán épp a szentségek hiányát ellensúlyozandó) kiemelkedően áldozatos, imádságos életet élnek, amivel a többieknek is példát mutatnak. Saját lelki életük célja azonban nem lehet más, mint a kapcsolat rendezése. A papnak és a többi hívőnek is kötelessége megérteni, hogy ez nem megy máról holnapra, és az útkeresést türelemmel támogatniuk kell. Erre vannak célzott csoportok is, ahol több, hasonló helyzetben lévő pár segítheti egymást.

*A "rendezés" alapesetben a szakítást jelenti, de főleg régóta fennálló kapcsolatokban vannak olyan körülmények, ahol ez aránytalan károkat okozna (pl. közös gyerek van, vagy anyagilag ellehetetlenülnének). Ilyenkor a rendezés történhet úgy is, hogy kívülről semmi nem változik, csak "házon belül" szűnik meg a párkapcsolat, de fenntartják a vagyoni/háztartási együttélést. Ez egyébként sokszor nehezebb is, mint a teljes szakítás, és a hívek körében is kínos magyarázkodásra ad okot. Ezért tényleg csak akkor ajánlható, ha egyébként már készen állnának akár a szakításra is, csak az objektív körülmények miatt nem megvalósítható.

Megj. a vallások nem helyettesíthető termékek, amik között válogatni lehet, egy pap sem fog soha semmiért más felekezethez "átirányítani".

Azok, akik Keresztény életet szeretnének élni, vagy élnek, Isten szavából adnak tanácsot, és nem a saját kútfejük után mennek. Miért?

Mert ebben az útmutatóban van leirva, mit vár el Isten az Őt szeretőktől. Ezért ha valaki nem a Krisztusi oktatást tanácsolja, az nem keresztény, csak hisz Isten létezésében, de nem éli azt a minden napjaiban.

Isten pedig határozottan elitél olyan életformákat, amik ellene mennek az általa felállitott törvényeknek, vagy a természet folyásának. Ezért nem adhat olyan tanácsot, ami az emberi gondolkodás, vagy érték szerint, elaltatja a személy érzékelő képességét.

Elsősorban idős, valamilyen okból nem házas embereknél lehet olyan, hogy "testvérként" élhetnek együtt. Tehát nincs köztük szexuális kapcsolat, valami hasonlót javasolhatna egy hosszú ideje együtt élő meleg pár esetén is.

Tehát szexuális megtartóztatást.

"Egy jó pap ilyenkor mit tanácsolna?"

Semmit, mert ha a két homoszexuális a Biblia alapján keresi Istent, akkor hamar rájönnek, hogy pszichés betegségük van és kigyógyulnak. így maguk számolják fel a közös (nemi)életüket. De ettől együtt maradhatnak közösségben és szolgálhatnak szeretetben, nem kell mindent eldobni, csak a kapcsolat abnormális részét

Hát... hivatalosan annyit mondhat, hogy szakítsák meg a kapcsolatot, mindketten éljenek cölibátusban, máskülönben a pokolra fognak kerülni, hiszen még a szándékos gyilkosság sincs ekkora égbekiáltó bűn mint az, hogy ha 2 férfi szereti egymást.

Ha azonban a józan eszére hallgat a pap, akkor azt tanácsolja, hogy éljenek szeretetben, s ellátja őket lelki tanácsokkal, persze mindezt kellő diszkrécióval.

"hiszen még a szándékos gyilkosság sincs ekkora égbekiáltó bűn mint az, hogy ha 2 férfi szereti egymást"

Ezt miből gondolod? Az első égbekiáltó bűn a gyilkosság volt, amikor Káin megölte Ábelt. A Biblia valahogy úgy jellemzi, hogy Ábel vére égbe kiáltott Istenhez.