Mit mire költenek az egyháznál?

Az egyházi hozzájárulás (csúfnevén egyházadó) és a perselypénz az egyházközség fenntartására megy, ahogy a másik kérdésnél írtam, ebbe beletartoznak személyi kiadások (ami után egyébként fizet az egyház adót az államnak), a különböző rezsi költségek (amiben szintén van áfa), esetleges felújítási költségek, rendezvények (tábor gyerekeknek, egyházközségi nap, stb..), más dologi kiadások.

Az adó 1+1%-a esetén az első 1% a központba megy szerintem, a másik 1% mehet a helyi alapítványnak, amit nálunk általában a karitász kap meg.

Évközben vannak gyűjtések, amikor a perselypénz egy meghatározott dologra megy. Az ún. "péterfillérek" Rómába, e felett a pápa rendelkezik, általában egy adott jótékonysági célra fordítja az egészet. Ezen felül vannak gyűjtések egyházi iskolák számára, külön gyűjtés a Szentföld javára (szentföldi keresztények és zarándokhelyek segítése), karitász számára, stb...

Nálunk egyébként már volt adománygyűjtés harangtoronyra, legutóbb pedig az elromlott kazán cseréjére. Minden évben van gyűjtés környékbeli szegények számára, amit a helyi karitász oszt szét, van egy fogyatékosokat gondozó otthon (ez nem helybeli), ahová szintén minden évben gyűjtünk, stb... Remélem sikerült valamennyire illusztrálni.

Egyáltalán nem átláthatatlan, sőt, kifejezetten jól szabályozott és dokumentált rendszerről van szó. Bonyolultnak bonyolult, mivel az egyházban rendkívül sokféle feladatot végeznek, és ezért a gazdálkodási lehetőségek is nagyon szerteágazóak. Megpróbálom összefoglalni.

Plébániai keret

Ide jön be az egyházadó, a perselypénz, a szentmisék, temetések, esküvők díja. Ebből fizetik a templom és a plébánia fenntartását (rezsi, karbantartás, kántor, sekrestyés, gondnok, liturgikus kellékek, rendezvények, folyóiratok stb.). A plébániák meghatározott összeget befizetnek a közös egyházmegyei kasszába. A gazdagabb (városi) plébániák ezen kívül egy külön szolidaritási alapon keresztül támogatják a kisebb települések plébániáit. Nagyobb kiadásokra (felújítások, nagyobb rendezvények) pályázatokon lehet pénzt szerezni, de ezek az összegek csak célzottan a pályázott célra számolhatók el.

Egyházmegyei keret

Ide jönnek be a központi (egyházi) 1%-ok, a plébániákról érkező közös befizetés, illetve az egyházmegye saját bevételei. Saját bevétel van piaci alapon (pl. ingatlan bérbeadás, könyvkiadás) és az államtól is az állam által átvett feladatok fejében (szociális intézmények, iskolák fenntartása). Fő kiadás az intézmények fenntartása és a papok fizetése.

Jótékonyság

Az eddigi összegek (egyházadó, egyházi 1%, perselypénz stb.) NEM jótékonysági célú összegek, azok az egyház fenntartását szolgálják. A híveknek EZEKEN FELÜL kell lehetőségeikhez mérten jótékonykodni, amire célzott jótékonysági alapítványoknak lehet adakozni (országosan a Katolikus Karitász, plébániákon működő helyi jótékonysági csoportok, illetve a templomokba kihelyezett Szent Antal perselyek).

*Megjegyzés: jellemző gond a plébániákon, hogy nagy felújításokra vannak pályázatok, beteg gyerekeknek a hívek szívesen adakoznak, de villanyszámlára valahogy senki nem ad pénzt. Így aztán ott a szép, frissen felújított templom, a hajléktalanoknak viszik minden nap az ebédet, mindenki (még a hívek is) elhiszi, hogy "milyen gazdag az Egyház", de közben a templom fűtését a papnak saját zsebből kell kifizetni.

Alapítványok

Általában az egyházi fenntartású intézményeknek - mivel önállóan gazdálkodnak - vannak saját alapítványaik. Így pl. a szülők tudják célzottan támogatni a gyerekük iskoláját, ami így az egyházmegyétől kapott fenntartói pénzen kívül még saját forrásokkal is rendelkezhet. Sok plébániának is van saját alapítványa, ez gyakorlatilag az egyházadó fizetésének egy hivatalosabb formája. Ide jönnek be az alapítványi 1%-ok és a célzott támogatások.

Szerzetesrendek

A szerzetesrendeknek mind megvan a saját különleges gazdálkodásuk. Bevételük származik a rend központjából (külföldről), önálló bevételekből (pl. kézműves termékek eladása, ingatlan bérbeadás), saját alapítványukból (1% + célzott adományok), az egyházmegyétől az átvett feladatok fejében (pl. plébániák fenntartása) és az államtól az átvett feladatok fejében (pl. iskolák fenntartása). Kiadás az intézmények és saját maguk fenntartása, mivel a szerzetesek nem kapnak egyházmegyei fizetést.

Állami támogatás

Magyarországon - sok más nyugati országgal ellentétben - nincs az egyházaknak alanyi jogon járó támogatás, és a papok nem kapnak állami fizetést. Az állam alapvetően négy területen ad az egyháznak pénzt:

1. ingatlanok használatáért, ez történelmi örökség: a kommunizmusban államosított egyházi ingatlanok egy része ma is állami használatban van, ezek után az állam kárpótlást (gyakorlatilag bérleti díjat) fizet

2. az egyház által átvett állami feladatok után járó díjat, illetve az állami feladatot ellátó egyházi személyek (tanárok, szociális munkások) fizetését

3. műemlékvédelmi és kulturális pályázatokon keresztül, konkrét célokra

+1. a kistelepüléseken élő papok az államtól fizetéskiegészítést kapnak a fontos kulturális-közösségépítő szerepük elismeréseképpen

Papok vagyona

Az egyházmegyés ("világi") papok nem tesznek szegénységi fogadalmat. Bértábla szerinti fizetést kapnak az egyházmegyétől, de egyéb vagyont (családi támogatást, örökséget) is gyűjthetnek. A plébániai lakhatást biztosítja a gyülekezet, de saját magukról (élelemről, ruháról, közlekedésről) gondoskodniuk kell. Ezen felül a pénzüket költhetik szabadon, járhatnak nyaralni, szórakozni - nyilván a jóízlés határain belül, a hívek megbotránkoztatása nélkül.

A szerzeteseknél egészen más a helyzet, ők szegénységi fogadalmat tesznek. Minden kiadást, élelmezést a rendházi közösség együtt, közös kasszából fizet. Személyes kiadásaikra havonta pár tízezer forintos zsebpénzt kapnak. Ha van saját bevételük (pl. a tanárként dolgozó szerzetesek állami fizetése), az is a közös rendházi kasszába kerül. Saját vagyont más forrásból (pl. örökségből) sem gyűjthetnek, csak olyan dolgokat, amikre a feladataik ellátásához szükségük van. Egy autó ebbe általában beletartozik, de arról sem személyes magántulajdonként rendelkeznek (mint a világi papoknál), hanem a rendház közösen tartja fenn a szerzetesek közlekedését biztosító autókat.

Egy kis olvasnivaló a témában:

[link]

Wolf Gyula 52 éves katolikus papot börtönbe csukták sikkasztás és szexualis visszaélések miatt, és a bíróság kötelezte 70 millió forint kártérítés megfizetésére. A bűncselekményt nem egyedül követte el, a pécsi egyházmegye vezetése felszívódott.

#5-re válasz (3-as vagyok)

Bonyolultság

Valójában belülről a rendszer egyáltalán nem bonyolult, sőt, természetesen működik. Ha csak egy nagykalap lenne, amibe minden pénz befolyik, akkor 1) az emberek sokkal kevésbé adakoznának, mert közvetlenül nem kapnának a pénzükért semmit 2) sokkal nagyobb tér nyílna a visszaélésekre, melyik papnak/iskolaigazgatónak van erősebb lobbija, ki kinek az ismerőse. Az egyháznak fizetett adomány alapvetően nem jótékonyság, hanem "közösségi finanszírozás", a hívek eltartják a saját templomukat, iskolájukat, egyéb intézményeiket. Ezért természetes, hogy oda adnak pénzt, amit maguk is használnak, és maguk látják, hogy tényleg meg lett-e javítva az ablak, ki van-e fizetve a számla. Ehhez az kell, hogy célzottan tudjanak adakozni. Befizetik az egyházadót a templom fenntartására, az 1%-ot felajánlják a gyerekük iskolájának, nem "az Egyház támogatása" miatt, hanem pusztán csak azért, hogy a saját maguk által használt intézmények működjenek, szebbek legyenek. A másik oldalról ebben benne van az, hogy a gazdag környékeken az egyházi intézmények is szebbek, gazdagabbak, a szegény környékeken pedig szegényebbek. Sajnos olyan is van, hogy aki többet tud fizetni, az jobb lehetőségekkel indul pl. egy felvételin, mint ahogy a világban mindenhol máshol is így van (de talán - remélhetőleg - az egyházban kevésbé). És egy közösségben az is normális, hogy ha valaki sajnálja a pénzt a közösen használt dolgoktól, akkor a többiek figyelmeztetik, hogy jobban kivehetné a részét a közösségi finanszírozásból. Kívülről biztos ijesztőnek tűnik, de egymást évek óta ismerve, napi/heti szinten találkozva azért elég jól meg lehet ítélni, hogy valakitől 100 vagy 5000 Ft-os adomány lenne elvárható.

Egyházadó és szentségek

A fenti gondolat folytatásaként logikus, hogy aki templomi keresztelőt, esküvőt, egyházi temetést kér, annak egyházadót kell fizetnie. (Ugye az egyházadó konkrétan a templom és a plébánia fenntartását fedezi.) Ha gyakorolja a hitét, tehát templomba jár, akkor jogos elvárás, hogy járuljon is hozzá a közös kiadásokhoz. Ha pedig nem gyakorolja a hitét, akkor miért kér templomi esküvőt? A valóságban viszont ez sajnos elég gyakori eset, ezért a botrányok elkerülése érdekében BE VAN TILTVA, hogy a szentségeket és a temetést az egyházadóhoz kössék a papok. Aki ilyet tapasztal, az jelentheti a püspöknél, aki figyelmeztetni fogja a papot (mást nem nagyon tud tenni).

Átláthatóság

Az alapítványoknak törvényi előírás minden évben nyilvánosságra hozni a gazdálkodásukat, enélkül nem is gyűjthetnének 1%-ot. Az egyházi alapítványokba befizetett adomány sorsát tehát pontosan nyomon tudod követni. Az egyházadó és a perselypénz felett sem a pap egymaga rendelkezik, hanem a hívekből felállított plébániai képviselőtestület, ha visszaélést sejtesz, akkor tőlük kérhetsz elszámolást. Egyébként a plébánia gazdálkodását is minden év végén közzéteszik, sőt, a szilveszteri évzáró miséken fel is szokták olvasni.