Ha a Biblia írásait nem találják meg, mert mondjuk megsemmisül, akkor ma nem létezne keresztény egyház?

A muzulmánoknak ill. a zsidóknak (keresztényeknek) ugyanaz az alapjuk. Még Ábrahámjuk is egy és ugyanaz, de egy ponton leválik a történet.

A három vallás: zsidó, keresztény, muzulmán egy és ugyanazon alapszik.

Hogy pontosabb képet kapjon a kérdező is arról, milyen történelme van a Bibliának, néhány mondat a megőrzéséről:

Mivel a eredeti írások papiruszra és pergamenre íródtak, nem sokkal az eredeti iratok leírása után kezdtek kézzel írott másolatokat készíteni. Az Írások másolása voltaképpen foglalkozás lett az ősi Izraelben.

A másolatok másolása sok évszázadon át tartó folyamat volt. Vajon a másolóknak az évszázadok során ejtett hibái gyökeresen megváltoztatták a Biblia szövegét?

A hivatásos másolók nagyon hitbuzgó emberek voltak. Mélységes tiszteletet mutattak a másolandó szavak iránt. Ezenkívül lelkiismeretesek is voltak. A „másolónak” fordított héber szo·pher′ szó a számolással és a feljegyzéssel van összefüggésben. A másolók pontosságának szemléltetéséül vegyük példaként a maszorétákat. (A maszoréták (jelentése: ’a hagyomány mesterei’) a Héber Iratok másolói voltak, és i. sz. a hatodik és a tizedik század között éltek. Az általuk készített kéziratmásolatokra maszoréta szövegként utalnak). Thomas Hartwell Horne tudós így érvel velük kapcsolatban: „Kiszámították, hogy melyik a Pentateuch [a Biblia első öt könyve] középső betűje, mindegyik könyvben melyik a középső mondat, és hogy a [héber] ábécé valamennyi betűje hányszor fordul elő a Héber Iratok mindegyikében.”

A gyakorlott másolók számos ellenőrző, egyeztetési módszert alkalmaztak. Abbeli igyekezetükben, hogy ki ne hagyjanak akár egyetlen betűt is a Biblia szövegéből, odáig mentek, hogy nem csak a másolt szavakat számolták meg, hanem a betűket is. Figyeljük meg, mekkora precízségről volt itt szó: állítólag 815 140 betűt tartottak számon a Héber Iratokban! Ez a gondos fáradozás nagyfokú pontosságot biztosított.

A másolók ennek ellenére nem voltak tévedhetetlenek. Ennek ellenére jó okunk van hinni abban, hogy a Bibliát pontosan adták tovább egészen napjainkig. A bizonyíték létező, kézzel írt iratokból áll — becslések szerint a Héber Iratok egészéből vagy részeiből 6000 kézirat, a görög nyelvű Keresztény Iratokból pedig mintegy 5000 kézirat.

Mi volt olyan jelentős pl. a "Holt-Tengeri Tekercsek" névre hallgató, 1947-ben, egy beduin pásztor által talált tekercsekben? Az 1947-ben létező legrégebbi teljes héber kéziratok az i. sz. tizedik század tájékáról származtak. Erről a tekercsről azonban azt állapították meg, hogy az i. e. második századból való — több mint ezer évvel korábbi időből. A tudósokat nagyon érdekelte annak kiderítése, hogy mennyire hasonlít ez a tekercs a sokkal később készült kéziratokhoz.

Az A General Introduction to the Bible című könyv így fejti ki a tanulmány eredményeit: „Az Ésaiás 53. fejezetének 166 szavában csak tizenhét kérdéses betű van. Ezekből tíz egyszerűen csak írásmód kérdése, ami nem érinti a szó jelentését. További négy betű csekély stílusbeli eltérést mutat, például a kötőszavak esetében. A megmaradó három betű a »világosság« szót adja, amelyet a 11. vershez toldottak hozzá, és ami nem nagyon változtatja meg annak értelmét . . . Tehát mintegy ezer évnyi továbbadás után egy 166 szóból álló fejezetben csupán egyetlen szó (három betű) kérdéses, és ez a szó sem változtatja meg jelentős módon a szövegrész értelmét.”

Ez a napjainkban "Újszövetségként" ismert görög iratokra is igaz.

Vagyis egyáltalán NEM A VÉLETLENNEK köszönhető az, hogy ma a rendelkezésünkre áll a teljes Biblia, méghozzá igen megbízható és pontos formában!

Ez annál is inkább igaz, ha hozzáadjuk, hogy az évszázadok során - az elmúlt kb. 1500 évben - a már kész bibliát milyen sötét és vakbuzgó korszakokon keresztül kellett megőrizni. Ekkor a léte és fennmaradása sokkal nagyobb veszélynek volt kitéve, mint valaha! Mert ugyanis volt és van neki hamis barátja éppen elég!

A római katolikus egyház úgy véli, az ő feladata meghatározni, hogy mely könyvek tartoznak a Biblia kánonjába; erre utaltak a karthágói zsinaton (i. sz. 397), ahol a könyvek katalógusát összeállították. Ez azonban nem igaz, hiszen a kánont, beleértve a Keresztény Görög Iratok könyveinek listáját is, addigra már összeállították, és nem valamely zsinat döntötte el azt, hanem az Isten szent szellemének irányítása — ugyanazé a szellemé, amely azoknak a könyveknek a megírását ihlette. A későbbi, nem ihletett katalógusok készítőinek bizonyítékai csupán abból a szempontból értékesek, hogy mintegy elismerik azt a bibliai kánont, amelyet Isten szelleme hagyott jóvá.

Mindaddig, amíg az i. sz. II. század közepén a Marcionhoz hasonló kritikusok nem kerültek előtérbe, nem volt kétséges, hogy a keresztényeknek mely könyveket kell elfogadniuk. Marcion összeállította a saját kánonját, amely megfelelt a tantételeinek, s amelybe csupán Pál egyes leveleit és Lukács megnyirbált evangéliumát vette bele. Ez, valamint a világszerte tömegével megtalálható apokrif iratok vezettek oda, hogy katalógusok segítségével állapítsák meg, mit kell elfogadni mint a szent Iratok kanonikus részét.

Vagyis a második sz. közepétől kezdett igazán zavarossá válni a helyzet Biblia kánonját illetően. De ez nem csoda, hiszen egyre többen, egyre inkább eltértek az eredeti krisztusi tanoktól. Végül letisztult a vita, de a katolikusokon kívül mások nem fogadják el a Katolikus fordításokba betoldott könyveket ihletettnek.

Jelenleg a Biblia 66 könyvét ismeri el mindenki más kanonikusnak. Ezek elfogadása nyilvánvaló volt viszont a Biblia írásának a befejezésekor, az első sz. végén.